„Egy gyűrű mind felett
Egy gyűrű kegyetlen
Egy a sötétbe zár
Bilincs az egyetlen.”
A XX. század egyik legnagyobb szépirodalmi művének kezdő versét alighanem szinte mindenki ismeri, aki vagy olvasta a könyvet, vagy pedig látta a filmeket. A filmtrilógia ismételten reflektorfényben állította a Gyűrűk Ura világát, így aztán teljes gőzzel gyártják a Gandalfos cipőfűzőket, Uruk-hai márkájú arckrémeket, Legolasos hajnövesztő-szereket, és a Szauronos kontaklencséket. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a játékipar is meglátta a nagy lehetőséget, így számos Gyűrűk Ura játék jelent meg, illetve számos további játék készül. Az Electronic Arts a trilógia harmadik részének bemutatója előtt jelentette meg az azonos nevű akciójátékot, melyben a Király visszatér eseményeit játszhatjuk végig a hat főszereplővel.
A játék legnagyobb erénye az, hogy a megfelelő licensz birtokában az EA fejlesztői felhasználhatták a filmek nyújtotta lehetőségeket: a játékban számos filmrészlettel találkozhatunk, a főszereplőket igen élethűen mintázták le a színészekről, és a hangokat is a megfelelő szereplők kölcsönözték a karaktereknek.
Stílusát tekintve a Return of the King afféle hack’n’slash kultúrjáték: velünk senki, ellenünk mindenki. A játékmenetet nem bonyolították agyon, a dolog főként abból áll, hogy megyünk előre, gyakjuk az ellent, majd megyünk előre és gyakjuk az ellent, a végső fordulat pedig az, hogy megyünk előre és gyakjuk az ellent. Ötletes újdonság az, hogy kalandozásunk során minden megölt ellenfélért tapasztalati pont jár, az így szerzett pontokat pedig eloszthatjuk karakterünk tulajdonságai között Ezek négy fázisban állhatnak: rossz, jó, kiváló, tökéletes. Így nő az életerőnk, ügyesebbek, erősebbek leszünk, és különféle kombókat tanulhatunk meg.
Összesen 13 helyszínen kell végigverekednünk magunkat, Gandalfot, Aragornt, Legolast, Frodót, Gimlit, avagy Samut megszemélyesítve. A játszhatóság érdekében bizonyos kompromisszumokat kellett kötni, így Gandalf némileg gyöngébb, míg például Samu erősebb lett, hiszen hogyan is nézne ki az, hogy a fehér mágus egyetlen mozdulattal tucatnyi orkot söpör le, míg a hobbitokat irányítva két orkkal való találkozás után már jöhetne is a hobbitok egyetlen, „Load game” nevű varázslata?
Miután végigjátszottuk a játékot, lehetőségünk nyílik újrajátszani a történetet három idáig elérhetetlen karakterrel is. „Nesze neked replay value” - mondhatnám cinikusan, azonban egy akciójátéktól ennél többet ne várjunk.
A RotK irányítása le sem tagadhatná konzolos származását, azonban ez nem jelenti azt, hogy az élvezeti értékét csökkentené a billentyűzet+egér kombináció, pusztán azt, hogy gamepaddal könnyebb :-). Sajnos a kamerakezelésről mindezt már nem mondhatom el, számos alkalommal bosszankodtam azon, hogy egy barlangban mindent látok, csak a karakteremet nem. Mondanom sem kell, hogy mindez nagymértékben csökkentette a túlélési esélyeimet.
Az MI egészen jól muzsikál, legalábbis a program kategóriájához mérten. Az ellenfelek nem fognak logikátlan viselkedésükkel az őrületbe kergetni minket, gyengeségeiket pedig mennyiségük palástolja.
Audiovizuális szempontból nem érheti túl sok szó a játékot. Bár az efféle multiplatformos fejlesztések gyümölcse általában erősen középszerű grafika szokott lenni, a RotK esetében meglepve tapasztaltam, hogy igen pofás látvánnyal van dolgunk, a környezet részletgazdag, az ellenfeleink és karaktereink mozgásanimációi szépek, főhőseink kidolgozása pedig igazán elsőrangú. A már említett licenszekből adódóan az audio rész is nagyon jóra sikeredett, köszönhetően a filmekből átvett hanghatásoknak, és a szereplők szinkronhangjainak.
A Return of the King egy jól sikerült akciójáték, melynek mind játékmenete, mind grafikája megfelel a 2003-as elvárásoknak, és a mezőnyből messze kiemeli a Gyűrűk Ura világ használata, ráadásul részleteket láthatunk a Király visszatér-ből is. Kell ennél több?
