Be kell vallanom, nagyon nehéz egy Worms részről elfogultság nélkül értekeznem. Emlékszem, anno napokig játszottunk az első rész demó változatával, ahol nem zavart, hogy csak két pálya volt és korlátozott számú fegyver, hiszen minden meccs más és más volt. Aztán a kis pixelhalmazok lassan átalakultak kellemesen megrajzolt aranyos kukacokká, és a képernyő felbontása a fegyverek számához hasonlóan hirtelen duplájára ugrott. Hosszú ideig így maradt ez, aztán elkezdtek szállingózni a hírek, képek az új, immáron egy új dimenzióval bővebb változatból. Természetesen a hardcore Worms rajongók azonnal elkezdtek nyavalyogni, hiszen egy ilyen horderejű változtatás alapjaiban rengette meg az előző részekben felépített taktikákat, ráadásul felvetett olyan kérdéseket, mint az alagútfúrás lehetősége, a jó öreg ninja rope használhatósága, vagy a tipikus Worms gravitáció öröklése. A Team17 viszont minden kritika ellenére folytatta a játék készítését, sőt, nagyon okosan a játékos közösséget is bevonta az alkotásba, és nemrég kiadta a nagyon várt Worms 3D-t.
A játék lényege meglepően egyszerű, de mint a sakknál, temérdek taktika és megoldás létezik, melyek keverésével lehet az ember sikeres. Adva van két csapat (illetve három, vagy akár négy is) kukac, elszórva egy többszintes, vízzel körbevett, teljesen elpusztítható pályán (szigeten). A feladat az ellenfél csapatának elpusztítása, vagy a kukacok életerejének nullázásával, vagy a vízbe lökésükkel. Erre a feladatra temérdek, kisebb-nagyobb mértékben pusztító fegyvert használhatunk fel, a baseball-ütőtől az UZI-n keresztül a különböző gránátokig. De találunk itt teljesen őrült fegyvereket is, mint az Öreg Néni, a Bárány Bomba, vagy a Szuper Banán. Akinek előbb pusztul el a csapata, az veszít.
Természetesen az alapötlethez nem nyúltak hozzá a készítők, hiszen az tökéletes volt. Módosították ellenben a fegyverek adatait, illetve vettek ki és tettek be fegyvereket. Összességében elmondható, hogy a robbanások erejét drasztikusan visszavették, az alagútfúrást kivették, ezentúl csak fegyverekkel vájhatunk fedezéket magunknak. Bekerültek új fegyverek és eszközök az alap tárba, ezek közül kiemelném a Ninja Rope testvérét, a Jetpacket, mely itt – főleg a kezdőknek – sokkal használhatóbb lett, mint a nagy előd, illetve a tapadós gránátot, mely úgy vélem, szintén a kezdőket segíti, ez ugyanis – mint a neve is sugallja – nem pattog tovább, ahová esett, ott fog robbanni.
A legfőbb változás mégis a 3D bevezetése lett. Nem is csoda, hogy a játékban találatunk egy komplett tutorial részt, mely bevezet az irányítás, célzás világába. Három különböző nézőmód került a játékba, ezek közül kell majd a megfelelőt kiválasztanunk a helyzethez. Alapesetben a kamera az éppen aktuális kukacunk háta mögött figyel, de az egérrel természetesen forgathatjuk kedvünk szerint. Van még egy belső, FPS nézet, mely a célzást segíti, illetve egy madártávlati nézőpont, mely amellett, hogy nagyon jó a különböző kukacok helyzetének felméréséhez, a légitámadás, illetve a különböző Homing fegyverek célzásában fog segédkezni. Leírva egyszerűnek tűnik a dolog, igazából viszont igen nehéz, sőt, sokszor idegesítő lesz célozni. Ennek egyik oka az, hogy sokszor valami takarja a rálátásunk a célpontra (arra ne is gondoljunk, hogy a mezei külső nézetből eltalálunk valamit), ráadásul a szél és a gravitáció hatására is figyelnünk kell. Ha ehhez még hozzávesszük a fentebb említett gyengítést a fegyvereknél, rá kell jönnünk, hogy sokkal nehezebb lesz megsebeznünk egy-egy ellenfelünket. Drasztikus méretben csökkent az aknák és az olajos hordók száma is, ráadásul sokszor olyan messzire kerülnek, hogy abszolút nem tudjuk őket felhasználni, így ne is várjunk a jó öreg Worms sorozat pirotechnikai bemutatóját.
Mindazonáltal maga a 3D-s megvalósítás nagyon jól sikerült. A kukacok igazi egyéniségek lettek, érzések sokaságát képesek csak arcmimikával kifejezni. A pályák szintén szépek, színesek lettek. Sajnos méretüket igen erősen lecsökkentették, ellenben legtöbbjük tele lett szórva mindenféle akadállyal, és természetesen – mint az ősöknél – minden az utolsó szemig elpusztítható itt is. A sokszínűségük szintén elismerésre méltó, főleg a kampány részben. Találkozhatunk a híres partraszállás egy-egy jelenetével, harcolhatunk a gonosz, kiskertünket megszálló UFO kukacok ellen, vagy éppen a grogot magának akaró polip karmai közül szabadíthatjuk ki a szükséges dobozokat. Rengeteg pálya van, és mindegyiknek van egy egyedi hangulata. A fegyverek kivitelezése szintén megnyerő lett. Az öreg néni, vagy a bárány nagyon aranyosan néz ki, a légitámadásoknál pedig egy filmszerű bevezetőn láthatjuk, ahogy egy bombázó jön a pályára, leszórni az égi áldást.
A Worms sorozat egyik alapkövének számító hanghatások, illetve a zene most is jó kézbe került, illetve mondhatnám, hogy jó kezekben maradt, hiszen a sorozat zenei zsenije, Bjorn Lynne munkálkodott itt is a muzsikákon, hanghatásokon. A menüben felcsendülő, licenszelt, Junior Seniortól származó zenén kívül minden házon belül készült, ami érződik is. Gyönyörű háttérzenék kísérik a pályákat (melyek a játék könyvtárában kis turkálás után önmagukban is meghallgathatók), a kukacok hangja pedig most is a tökéletesség határát súrolja. Bár sajnos most kimaradt a magyar sound bank, igen sok hangsémából választhatunk, a skót akcentustól kezdve a droid hangokig.
A másik Worms egyéniség, a teljes testre szabhatóság szintén jelen van. A fegyverek erejétől, számától kezdve a játék szabályain keresztül egészen a pálya kialakításáig mindent saját szájízünk szerint állíthatunk be.
A legutóbbi részekben folyamatosan kialakuló egyszemélyes küldetéssorozat is képviselteti magát, méghozzá igen erősen. A kampányszerű küldetéseken kívül különböző időre menő meccseket játszhatunk (ezek az előző részből megismert lőgyakorlatok és ugrógyakorlatok 3D-be átültetett társai). Teljesítményünket érmekkel tünteti ki a program, illetve különböző bónuszokat kapunk. Érdekes módon több olyan küldetés van, mely inkább az ügyességükre épít, van, hogy nincs is ellenfél a pályán. Mindezek mellett pedig ott van a multiplayer rész, melyben a szokásosnak mondható hot-seat mód mellett megtaláljuk az online ligákat is.
Sajnos a Worms 3D korántsem lett tökéletes. Erről olvashattatok fentebb is, de kisebb-nagyobb részben mindenhol találni valami idegesítő apróságot. Kezdve a menüktől (melyek szépek bár, de a stilizált ábrákból nem mindig lehet kitalálni mit állít, így akaratlanul is minden opciót végig kell zongoráznunk, hogy megismerjük a jelentésüket) egészen magáig a játékig (ahol, mint említettem, a 3D néhány gyermekbetegsége is megmaradt, a régi játékosok pedig a Ninja Rope-tól fogják a hajukat tépni, ugyanis ez a régen nagyszerűen használható eszköz most inkább csak hátrányt okoz) sehol sem lesz teljes az örömünk. Mi az oka akkor mégis a relatíve magas pontszámnak? Nos, két szó: Worms feeling. Bármilyen hibája is van a játéknak, mégis érződik, hogy a Team 17 mindent megpróbált, hogy felhőtlenül szórakozhassunk, és az igazat megvallva, ha kicsit megbocsátóbban állunk a játékhoz, akkor szinte biztos, hogy sokáig le fog kötni az ellenfél földbe döngölése.
