Sziasztok!
Sürgős segítség kéne! A második (tutorial) küldetésben nem tudom előhozni az aknákat (tudom, hogy a robbantási szakértő aknakeresőjével kéne csinálni, de nekem nem megy). Kérem, valaki segítsen, nagyon kétségbe vagyok esve:(
Az óriási csalódást okozó Commandos 3-mal egy nagy múltú, nagysikerű sorozat a mélypontjához érkezett. Az izometrikus nézetben játszódó kommandós játékok híveinek tudomásul kellett venniük, hogy ezzel a satnya folytatással nem fognak órákat eltölteni, maximum kínnal-keservvel, szitkozódások közepette végigviszik egyszer, de valószínűbb, hogy az első 20-30 perc után bevágják a lemezt a sarokba. E stílus szerelmeseit ért „pótolhatatlan” veszteség pótlására a Korea: Forgotten Conflict címet viselő játék érkezett a Cenega gondozásában. A feladat nehéz, mert a programnak egyrészt el kéne kerülnie a „Commandos-klón” skatulyát, másrészt pedig újra vissza kell adnia az izometrikus játékmenetbe vetett, de megtört hitet.
A játék címe találóbb nem is lehetne, hiszen a koreai konfliktus valóban igencsak elfelejtett és elhanyagolt téma mind a történelmi kutatások, mind a játékpiac részéről. Pedig ez a háború csak alig 5 évvel a Második Világégés után tört ki, és több áldozatot szedett (kb. 3.000.000), mint a vietnámi háború. A II. Világháború klasszikus téma, ezt gondolom senki számára nem kell ragozni, újabban Vietnam is kezd azzá válni, de Koreával nem foglalkozik senki. Úgy gondolom, hogy a (had)történészeknek fel kéne végre fedezniük újra ezt a témát, mert rendkívül hiányosak az ismeretek a koreai háborúval kapcsolatban, és biztos vagyok benne, hogy rengeteg eddig ismeretlen tény és információ vár még felkutatásra és feldolgozásra.
A játékot fejlesztő Plastic Reality szerintem aranybányát fedezett fel ezzel a témaválasztással. A II. Világháborúval kapcsolatban szinte már nem lehet újat felmutatni, már mindenkinek a fülében van az MP 40-ek és Thompsonok kattogása, a Tiger lánctalpainak csörömpölése, az annyiszor hallott „Halt!” kiáltás, amelyre ösztönszerűen összerándul az ember ujja a ravaszon/egéren. Mindenki betéve ismeri már Normandia partvidékét, és ha ma éppen arra járna kirándulni, valószínűleg csukott szemmel be tudná hajítani a kézigránátot egy valaha volt német géppuskafészkekbe. A koreai háborúhoz kapcsolódó játék azonban ritka, mint a fehér Zorro! Jómagam mindössze egy réges-régi Sabre Ace című programot tudok felidézni, amelyben a sugárhajtású gépek hőskorszakában kellett helytállnunk Korea légterében az F-86-osok ill. MiG-15-ösök ellen. Mivel azonban a Korea: Forgotten Conflict-ben nem a légtérben, hanem a szárazföldön kell ténykednünk, azt hiszem nyugodtan tekinthetjük úttörőnek ezt a játékot.
A játékmenet igen erős hasonlóságokat mutat a Commandosszal. Itt is egy néhányfős egységgel kell beszivárogni az ellenséges vonalak mögé, hogy szabotázs-, túszejtő-, stb. akciókkal minél nagyobb kárt okozzunk az észak-koreai hadseregnek. Mint ebből kitűnik, természetesen ezúttal is a hős amerikaiak bőrébe bújva kell harcolni a világbékéért (imádom ezt az összefüggést...!), de most nem a szokásos ősellenség, a nácik ellen, hanem a kommunista Észak-Korea lesz a rosszfiú.
Lássuk a csapatunkat. A Commandoshoz képest némi emancipáció is helyet kapott a játékban (ezt rögtön tudjuk is be pozitívumnak! :o)), első versenyzőnk ugyanis Sarah „Honey” Parker, foglalkozását tekintve felcser. A bájos és ártatlan becenevű Honey némileg skizofrén alkat lehet, ugyanis elsődleges feladata a társak gyógyítgatása és pátyolgatása ütközet után, de ugyanilyen hévvel akár a fél észak-koreai hadsereget és képes lenne feldarabolni (néha maga sem tudja pontosan, hogy most éppen mészáros, vagy sebész szerepkörben van). Aztán itt van az ausztrál származású Connor McGregor, aki kommandónk nélkülözhetetlen tagja, mert remekül bánik a különféle robbanószerekkel. Márpedig a diverzáns akciókban eme szaktudására általában nagy szükségünk lesz. BJ Goodlover a bronxi afroamerikai gettóból érkezett sorainkba, amiből sejthető, hogy a takonyképű fehéreknél már csak a sárgákat szívleli kevésbé. Ezért ott árt az észak-koreai hadseregnek, ahol csak tud. Foglalkozása szép magyar szóval ranger, azaz felderítő. Mint ilyen, remekül bánik a fegyverekkel, leginkább a kések nőttek a szívéhez. Bár az igaz, hogy ezeket a késeket leginkább az ellenség szívéhez nőve szereti viszontlátni (gondolom ezt a tulajdonságát is Bronxból hozta magával). Nighthawk nem afféle fegyveres ezermester, mint BJ. Ő mesterlövész, és mint ilyen, a céllövés bajnoka. A másik specialitása a halk, nesztelen műveletek végrehajtása, az óvatos lopakodás. És ha az indián netán mégis tűzharcba keveredne, még mindig ott van hűséges társa, a hangtompítós pisztoly. Az utolsó emberünk Kato, a koreai. Ő hazája felszabadításáért harcol. Az ellenség egyenruháját magára öltve bátran mozoghat az észak-koreaiak között, bár egy idő múlva még így is ki tudják szúrni.
A „kasztok” még mindig nagy hasonlóságot mutatnak a Commandosszal (orvos, utász, mesterlövész, kém, stb.), de a specializálódás foka azért itt nem olyan nagy. Fegyverrel és késsel mindegyik emberünk jól bánik (még a doktornéni is), tehát „mezei” harcosként mindegyikük egyforma hatásfokkal bevethető (talán Nighthawk mesterlövész tehetsége a legkirívóbb). Járművet is mindegyikük tud vezetni. A pályán fellelt kötszerrel mindenki tudja a bajtársait gyógyítani, de profi kezekben (Honey Parker) jobb a hatásfok. A robbanószerekkel viszont csakis McGregor képes bánni.
Az irányítás a Commandoshoz szokott lelkeknek valószínűleg szokatlan lesz elsőre, de idővel többé-kevésbé megszokható. Kicsit zavaró viszont, hogy a fegyverek után mindig az inventoryban kell turkálnunk, jó lett volna mindegyikhez hozzárendelni egy hotkeyt. Ami miatt mégsem annyira tragikus a helyzet, az a taktikai térkép, amelyet minden bizonnyal a Hidden & Dangerous sorozat ihletett (ha csúnyán akarnék fogalmazni, akkor úgy is írhatnám, hogy innen nyúlták :o)). Ezt behívva megállíthatjuk az időt, és minden emberünknek kiadhatjuk a parancsot, hogy ki hova menjen, ki kit támadjon, stb. Sajnos a taktikai térkép kezelhetősége messze elmarad a H&D-től, de amire úgyis használni fogjuk (fegyveres akcióink összehangolására), arra nagyjából elég. A kamerakezelés sokkal jobb, mint a Commandos 3-nál volt, itt végre teljes szabadságot kapunk 360 fokban.
A CD-n a tutoriallal együtt összesen 12 pálya kapott helyet. Ez nem mondható valami soknak, szerintem ennél jobban is megerőltethették volna a fantáziájukat a fejlesztők. A pályák mérete és hossza nagyjából hasonló, mint amit a Commandos-ban tapasztaltunk. Változatosságban azonban nincs hiány, részt vehetünk az incshoni partraszállás előkészítésében, harcolhatunk Szöul belvárosában, szovjet tanácsadókat gyilkolhatunk meg ill. rabolhatunk el, fogoly bajtársakat szöktethetünk meg, vagy netán szabotázsakciókat hajthatunk végre stratégiai célpontok ellen.
Fegyverekből nincs túl nagy választék, hiszen nagy valószínűséggel úgyis a dobó- és hagyományos késeket fogjuk leginkább preferálni, de az unalomig ismert M1 Garand meg MP 40 helyett mennyivel érdekesebb már a Mosin-Nagant meg a PPS!
A játék grafikája szerintem nem sikerült valami kirívóan jóra. Nem mondanám, hogy megüti a Commandos 2-3 színvonalát. A kidolgozottság korrekt, de valahogy semmi extra. Vannak bakik is, például elég zavaróan hat, ahogy az épületeken belül is esik az eső. Éppenséggel nem csúnyább a Korea az átlagnál, de nem is szebb.
A zene ellenben teljesen rendben van. Jó hangulatot kölcsönöz, de nem zavarja a játékmenetet. Ha jobban belegondolok, ez is a dolga! :o) A hangoknál és a hangulatnál azonban kicsit gondban vagyok. A Korea hazánkban magyar feliratozással és szinkronnal jelent meg, és hát olybá tűnik, hogy az ezt megalkotó csapat kissé elvetette a sulykot (itt jegyzem meg, hogy nem tudom, hogy az eredeti szinkron és felirat is ilyen-e, ez esetben a Plastic Reality-é a fejmosás). Én szeretem, ha egy játék poénos, jópofa, de ebben a Commandos-féle stílusban ez nem hiszem, hogy kifejezetten fontos elem lenne. Illetve ez még mindig nem baj, csak ha ennyire meglátszik, hogy a feliratok készítői az anyjukat is eladnák egy (nem igazán fergeteges...) poén kedvéért, és ezáltal erőltetetté válik az egész, az nem hinném, hogy az előnyére válna a játéknak. És ez a hangulatnak is keresztbetesz rendesen! Mert egyébként hangulatilag nem lenne baj a játékkal. A sikeres témaválasztás eleve sokat dob rajta, ahogy a küldetések változatossága is. A taktikázásnak is nagy szerep jutott. Kár volt ilyen buta poénkodással megfejelni mindezt.
A Korea: Forgotten Conflict legnagyobb előnye talán furcsa mód nem is magából a programból adódik, hanem inkább egy másikkal áll kapcsolatban. Ugyanis ebben a játékban megvan szinte minden, amit a Commandos 3-ból hiányoltunk. Az igazi Commandos-feeling. Nem csak egy észnélküli, stopperrel mért hentelés, hanem valódi agymunkát igényel (bár azt hozzá kell tenni, hogy mindezek ellenére nem kifejezetten nehéz). Ugyan akadnak a játékban hibák és hiányosságok, viszont mindenképpen alkalmas a hardcore Commandos-rajongók „búfelejtőjének” a töméntelen alkohol alternatívájaként :o).
