Ilyen hosszú tél után egyre többször eszébe jut az embernek, milyen jó lenne egy napsütötte tengerparton a bikinis csajokat bámulni és élvezni a nap melegét. Főként azután lesznek az embernek ilyen gondolatai, amikor a strandfocit említik meg. Amikor megláttam a Wanadoo kiadásában megjelent Pro Beach Soccert – ami a strandfoci világbajnokság közepébe repít minket –, rögtön vágyódni kezdtem a nyár melege után. Sajnos azonban meg kellett elégednem a virtuális tengerpart nyújtotta lehetőségekkel, így hát kipróbáltam a PBS-t. Bár a dobozon található képek alapján nem vártam egy kimagasló programot, azért reménykedtem benne, hogy hátha az egyszerű külső komolyabb belső értékeket fog takarni. Nos, hát ez nem történt meg, de annyira nem is mondható rossznak a játék, bár dicshimnuszokat nem lehet zengeni róla.
Be kell vallanom őszintén, eddig fogalmam se volt arról, hogy a strandfocinak is van hivatalos, nemzetközi szervezete. Azt meg végképp nem tudtam, hogy olyan egykori híres focisták a legnagyobb sztárok ebben a sportban, mint Cantona, Salinas, Amarelle, akik már a zöld gyepen is bizonyították, hogy értenek valamit ehhez a játékhoz. A PBS azonban azt hiszem, nem fog a sportág hírnevének öregbítéséhez hozzájárulni. Mi ennek az oka? Hát nézzük sorjában:
A grafika kissé divatjamúltnak tűnik, olyan benyomást kelt, mintha egy, a játéktermekben pár éve menő játékot átültettek volna PC-s platformra. Négy városban mérhetjük össze a tudásunkat: Marseillesben, Rióban, Bangkokban és Velencében, de a stadionok kinézete szinte teljesen ugyanaz, bárhol is vagyunk. Változatosságot mindössze annyi jelenthet, hogy nem csak nappali, hanem lámpafényes éjszakai meccseket is vívhatunk. Ilyenkor valamit változnak a stadionok kinézete, de egetverő újdonságokkal nem találkozhatunk ekkor sem. A játékosok kidolgozottsága viszont egész jó, a híresebb focisták arcvonásai elég jól felismerhetőek. A mozgásuk modellezése is elfogadható színvonalon sikerült, persze nem éri el a FIFA, vagy a PES színvonalát.
Az irányításhoz nem árt gamepadet használni, bár billentyűvel is megoldható a dolog. Lehetőségünk van az edzések során az irányítást begyakorolni, és a strandfoci egyik fő vonzerejét, a látványos összjátékot és az akrobatikus rúgáskombinációkat elsajátítani. Amikor minden beállításon és gyakorláson túl vagyunk, akkor választhatunk, milyen meccsen akarjuk kipróbálni félelmetes tudásunkat. Természetesen barátságos mérkőzésen, bajnokságban, világbajnokságon is játszhatunk. Sőt, még a Pro Beach Soccer Tour tornát választva, 3 szezonon keresztül kell kiharcolnunk a végső bajnoki címet.
A strandfoci szabályai kicsit eltérnek a hagyományos futballétól. Így például a játékidő 3*12 perc, és döntetlen nem létezik, ilyenkor az aranygól dönti el a meccset. Mindezek a szabályok azt sugallják, hogy pörgős, változatos mérkőzéseket vívhatunk. A valóságban azonban néha már alig várja az ember egy-egy meccs végét. Köszönhetően a szörnyű kommentátoroknak, akik azonkívül, hogy rendszeresen felvonyítanak, mást nem tesznek hozzá a játék hangulatához. Hiányoltam a közönség megfelelő reakcióját is, de a halk és a rendkívül hangos üvöltésen kívül, mást nem nagyon produkálnak.
Összességében tehát nem alkotott különösebben maradandót a Pro Beach Soccer programozói gárdája. Azonban nem sorolnám egyértelműen a rossz, unalmas játszhatatlan programok közé, mivel ha rövid időre is, de nyújt némi szórakozást a sportszimulátorok kedvelői számára. Amennyiben nem nagy várokozással ül le vele játszani az ember, akkor néhány napra feledtetheti a zord tél okozta letörtséget.
