Breed

Hosszú várakozás után végre megjelent a CDV többször is elhalasztott FPS-e, a Breed, és szerkesztőségünkbe is megérkezett belőle a tesztverzió. Az előzetes információk alapján egy szép és kellemes FPS-t várt az ember, és ezt több-kevesebb hiányossággal meg is kapta.

Az emberiség már régóta háborúban áll a Breeddel. Amikor a Darvin anyahajó egy hosszabb útról ér haza, meglepődve tapasztalja, hogy időközben a Föld elesett, és most az idegenek uralják a bolygót. Céljuk kideríteni, hogy mi történt, és lehetőleg elűzni az ellenséget szülőbolygójukról. Ehhez az anyahajón található gépeket és katonákat tudják csak felhasználni.

Ezzel a történettel indul a Breed, melyben a Darvin katonáit irányítva kell különböző feladatokat végrehajtanunk. Az akciók során van, hogy egyedül kell harcolni, van, hogy egy kisebb csapatot irányítunk, de előfordulhat az is, hogy egy tank vagy egy vadászgép irányítása a feladat. A küldetések mindig kellemesen hosszúak és változatosak, a céljuk is logikus már induláskor. Sokszor kisebb mellékfeladatokat is teljesíteni kell menet közben.

Ha egy egész osztaggal megyünk, akkor tudunk váltogatni az emberek között, így mindig azzal a fegyverrel küzdhetünk, amit a helyzet megkíván. Jók és használhatóak a csapatot irányító parancsok is. A szokásos gyülekező, oszolj, támadj, védekezz parancsok mellett lehet kérni lőszert és elsősegélycsomagot is. Sajnos az útvonal megválasztása már nem erőssége az MI-nek, társaink bután elakadhatnak sziklákban vagy más tereptárgyakban.

Egyszerre két fegyvert tudunk csak cipelni, de bármikor lecserélhetjük őket, ha úgy érezzük, találtunk egy jobbat. Az ellenfelek fegyvereit is felvehetjük, bár nem mindegyiket érdemes. Legtöbbször egy gépfegyvert kapunk gránátvetővel, és mellé valami más, pusztítóbb fegyvert, ez lehet rakétavető, sörétes és mesterlövész puska is. Az ellenfelek fegyverei pont ugyanilyen jellegűek, bár erősebbek és lassabbak. Tárazásnál mindig csak annyi lőszer kerül a tárba, amennyi hiányzott, a plusz lőszert nem veszítjük el.

A járművek irányítását nem éreztem igazán kiforrottnak, a tank mozgása még megszokható, bár néha elég furcsa, hogy más irányba nézünk, mint megyünk. A vadászgép kezelése már jóval nehézkesebb, a nyomkövető rakéták is néha elrepülnek valamerre a befogott cél helyett, a gépágyúval pedig igen nehéz lelőni a másik repülő szerkezeteket. A dzsipek használhatóak, bár a páncélozottságuk közelíti a nullát.

A pályák során mindig találhatunk lőszert, melyet tojás kinézetű kapszulákban szórnak le nekünk. Itt lehet még plusz élet is, mely akár 100 fölé is veheti az energiát, de szép lassan mindig lefogy, vissza százig. A pályák felépítése jó, sokszor már előre megtisztíthatjuk magunk előtt az utat egy mesterlövés puskával. Általában a küldetések felépítése is jó: először egy vadászgéppel megtisztítjuk a terepet a Breed repülőitől és a légvédelmi egységektől, majd a leszálló osztag vezetése a feladatunk. Van olyan eset is, mikor több egymásra épülő feladatot kapunk, az elsőben kikapcsoljuk a radarokat és megnyitjuk a kapukat azelőtt az osztag előtt, melyet a következő feladatban mi vezetünk majd be az ellenfél létesítményébe. Ellenfeleink taktikusan jönnek, bár a Far Cry MI-jének a közelébe se érnek. A Breed többféle lényből áll, vannak kicsik, melyek komoly veszélyt nem jelentenek, de vannak okosabb, jól felfegyverzett példányok is, melyek már komoly gondokat okozhatnak. Használnak ők is tankokat, földi ágyúállásokat és vadászgépeket is. Több pályán is időre kell menni, van ahol pedig védeni kell a technikust, míg elér a céljához, de megtalálhatóak a szokásos fuss és lőj típusúak is.

A játék grafikája gyönyörű lett és nem igényel hatalmas gépet se. A Mercury engine kihasználja a DirectX 9 nyújtotta előnyöket, és hatalmas nyílt tereppel is könnyedén megbirkózik. Az ellenfelek kidolgozottsága jó, mozgásuk is részletes. A pálya valamennyire rombolható lett, képesek vagyunk szétlőni a fákat és több épületet is, de érdekes módon néha fent marad a levegőben az összedőlő toronyban helyet foglaló mesterlövész. Nem találkoztam olyan helyzettel, hogy a továbbvezető út szétlőhető lett volna, és e miatt elakadna bárhol is az ember.

A játék hangjai is kellemesek lettek, a zenei aláfestés pedig egyenesen kiváló. Két számot maguk a rajongók szereztek, még a régebben meghirdetett verseny alatt. Az ellenfelek helyét már sokszor a hangok alapján meg lehet határozni, a fegyverek hangai is elég jellegzetesek. A parancsokat mindig élőszóban kapjuk, de feliratként is megjelennek természetesen.

Összességében egy kellemes játékot sikerült a fejlesztőknek összehozni, bár sokat ront az összhatáson a repülős részek nehéz irányíthatósága. Mindenképp egy remek akciójáték lett a végeredmény, az akciójátékok fanatikusainak szinte kötelező darab, míg a többieknek is ajánlani tudom.