2010-ben járunk, a világbéke természetesen még mindig csak hiú ábránd. Ám a harcokat most már nem az óriási hadseregek vívják, hanem néhány fős, speciális elitkommandók hajtanak végre titkos feladatokat. Ezek a mindenre elszánt fickók zsoldosok, tehát nem elkötelezettségből harcolnak, hanem azt segítik, aki jobban megfizeti őket. Senki nincs biztonságban, lehet hogy legközelebb az fogja a fejedbe küldeni a golyót, aki az előbb még melletted harcolt.
Ilyen világképet fest le a német Wings Productions Söldner című játéka. A kicsit hülye hangzású név németül zsoldost jelent, ezzel is utalva a játék koncepciójára. De egy Soldier vagy Soldat azért barátságosabban hangzott volna... Mondjuk ez inkább az angol-amerikai nyelvterületen okozhat fejfájást, ahol az „ö” betűt értelmezhetetlen hieroglifának tekintik.
A játék intrója nagyon el van találva, mozgalmas, látványos, jobbat kívánni sem lehet. A kissé hosszúra nyúlt töltögetés után aztán eljutunk a főmenübe, ahol ránk hárul emberünk megalkotásának bonyolult feladata. Választhatunk a marconábbnál marconább fizimiskák közül, valamint a ruházatunkat is összeállíthatjuk, rendkívül sok álcázó szisztéma szerint. Még olyan extra cuccokkal is teljessé tehetjük az összképet, mint napszemüveg, sisakok, vagy különféle tetoválások. Valamelyik grafikus nagyon vicces kedvében lehetett, mert az átlagos terepszínű ruhák mellett néhány vadító rózsaszín vagy hupilila öltözetben is viríthatunk. Egyem a kis lelkivilágát... :o)
Érdemes több időt fordítani a konfigurációkra is, mert nem csak emberünk, hanem rengetegféle harcjármű irányítását is be kell állítanunk. E téren igazán bővelkedik a Söldner, a már sokszor bemutatott amerikai harcjárművek mellett erőteljes létszámban felvonul az orosz (szovjet) és a kínai haditechnika. És nemcsak a földön, hanem a levegőben is! Abrams és Bradley harckocsik, Humvee dzsipek mellett olyan orosz csodák volánja mögé ülhetünk be, mint a T-80, a BMP-1 és -3 harckocsik, BTR-70 és -90 lövészpáncélosok, vagy az Ural-6301 tehergépkocsi és az Uaz alapján kifejlesztett BJ212 dzsip. A kínai technika is elsősorban az oroszra támaszkodik, megfejelve néhány saját fejlesztéssel, mint például a Type-63, -85, és -95 harckocsik. A levegőben helikopterekkel és repülőgépekkel szárnyalhatunk. Rendelkezésünkre áll az AH-64D Apache Longbow, az UH-60 Blackhawk, a CH-47 Chinook, a Ka-50 Hokum, vagy a hazánkban is rendszerbeállított Mi-24 Hind. A repülők közül szerepel például az F-15C Eagle, F-16C Fighting Falcon, F-117A Nighthawk lopakodó, F-22 Raptor, A-10, SU-37 Flanker, F-1 Mitsubishi, vagy az An-72/74 szállítógép.
Kézifegyverekből is akad jópár. A már jól ismert Desert Eagle, és Colt pisztolyok mellett szaladgálhatunk MP5-el, a bizarr FN P90-el, többféle Heckler & Koch gépfegyverrel, de nem maradhat ki az M4 Carabine és az AK 47 illetve az AKS 74U sem. Géppuskák közül az 5.56-os Squad Automatic Weapon (SAW), az M60, és a II. világháborús német MG 42 leszármazottja, az MG 3 áll rendelkezésre. Speciális fegyverekből sincs hiány, a mesterlövész puskák között is képviselteti magát a Heckler & Koch a PSG 1 modelljével, valamint itt van a klasszikus SVD Dragunov is. A nehézfegyverek kedvelőinek sincs okuk bánkódni, hiszen a páncélozott járműveket és a támadó légi egységeket is el kell takarítanunk valahogyan az utunkból. Ebben nagy segítségre lesz a dupla csövű FHJ 84, a LAW 80, a Panzerfaust 3, valamint a Stinger rakéta. Van természetesen gránátok tömkelege, C-4 robbanószer, valamint speciális egységek felszerelései. Ilyen például a „sniper kit”, amely lehetővé teszi, hogy a mesterlövész célzó módban is újra tudjon tölteni, vagy a „medic kit”, amely sebesülések gyógyítására szolgál, stb.
Mindezek a felsorolások persze közel sem teljesek, még rengeteg egyéb haditechnika szerepel a játékban. Ez persze remek teljesítmény, de rögtön hozzá kell tenni, hogy bizonyos fegyverek tulajdonságai között nem igazán észleltem eltérést. Sőt, belső nézetből célozva még némely fegyverek textúrája és célzókája is teljesen azonos. Ez azért jelentős arculcsapás, a Vietcongban például már hangról meg lehet ismerni, hogy milyen fegyverrel aprít az ellen, nem beszélve a fegyverenként eltérő tulajdonságokról.
A járművekre visszatérve, mint az előbbi felsorolásból is látható, lehet köztük csemegézni bőven, a bibi csak az, hogy gyakorlatilag használhatatlanok. Egyszerűen tragikus, teljes mértékben irányíthatatlanok! Így esetenként jobban tesszük, ha hosszasabb kutyagolásra vetemedünk, minthogy emberünk életét – és a saját lelkivilágunk békéjét – kockáztassuk a bugyuta irányítással.
Ami a legnagyobb erőssége a Söldner-nek, az a hihetetlen méretű, óriási terep. Több ezer lemodellezett négyzetkilométerről van szó, amelyből sokat műholdak által szolgáltatott terepadatokból állítottak össze. Főleg amikor helikopterrel repkedünk, akkor lehet megfigyelni, hogy nem egy „dobozban” vagyunk, hanem arra mehetünk, amerre nekünk jólesik. A légi járművekből kiugorva akár ejtőernyőzhetünk is, ez a lehetőség is nagyon tetszett.
A grafikával őszintén szólva részben meg vagyok elégedve, részben viszont nagyon nem! A részletesség megfelelőnek mondható, a maximumra felhúzva a grafikát frankón lengedezik a fű, minden árnyékot vet, stb. Bár azt nem értem, hogy ha az akadozásmentes futás érdekében kicsit lejjebb vesszük a grafikát, miért kell olyan kopárrá válnia mindennek? És még így is hajlamos beszaggatni. A Vietcongban elképesztő részletességű a terep mindenhol, mégsem kell egy viszonylag erősebb gépen szaggatástól tartani. Mellesleg jók az árnyékok is, de vajon miért vetülnek a földre akkor is, ha nem is süt a nap, esős idő van? A víz textúrája viszont kifejezetten taszító. Ez még több évvel ezelőtt sem állta volna meg a helyét.
Ami viszont nagyon tetszett, az a talán minden eddiginél realisztikusabb rombolás „effektus”. Egyszerűen minden szétrombolható a terepen. Egy méretesebb fegyver lövedéke krátert hagy maga után, a robbanástól kidőlnek a fák (!), amelyek ezután természetesen akadályként illetve fedezékként továbbra is felhasználhatók. Sőt, az összeeső fák akár az embereket is maguk alá temetik, így az erdőben sincs biztonságban senki. Ha egy harckocsi lövegcsövét beledöfjük egy házba, az bizony az épület állagán is meg fog látszani. Ilyesmit talán még nemigen tapasztalhattunk. Az a klasszikus hiba viszont még mindig fennáll, hogy a legmasszívabb páncélosok is hajlandók fennakadni egy kerítésen vagy oszlopban.
A hangok átlagosnak mondhatók, semmi különleges. A fegyverek jól ropognak, a járművek hangja viszont elég gyenge.
Az irányítás igen gyenge pontja a játéknak. A járművek használhatatlanságáról már írtam, de bizony emberünk irányításával, illetve főképp a pontos célzással is meggyűlhet a bajunk. Néha elgondolkoztam azon, hogy ugyan béta verziót kaptam tesztelésre, de vajon ez a teljes játék 99%-a (ahogy az általában lenni szokott), vagy csak 50%-a? Mert egyre inkább olyan érzésem volt játék során, mintha egy félig elkészült, bug-parádéval dúsított játékkal lenne dolgom. Nagyszerű ötletekre, grandiózus tervekre épült a Söldner koncepciója, ám maga a kivitelezés csak részben teljesíti be ezeket, a másik felében csak az akaratot lehet látni, a megvalósítást nem nagyon.
Néha nagyon durva grafikai bug-ok jönnek elő (volt olyan, mintha a szó lehető legszorosabb értelmében a föld nyelt volna el egy bizonyos területet, mindenféle objektummal, épülettel együtt), és egyszemélyes módban az MI elképesztő kidolgozatlansága is kiábrándítóan hatott. Elsősorban ezek és az irányítás miatt éreztem úgy, mintha egy félkész játékkal játszanék. Példának okáért röviden ismertetném az első két küldetésemet:
A feladat minkét esetben egy olajtartály felrobbantása, ugyanazon a terepen. Mivel a járművek kvázi használhatatlanok, így elkutyagoltam a célpontig, ami egy ház szomszédságában feküdt. Amint kiértem az erdőből, egy ellenséges katona kezdett tüzelni rám. Ekkor még olyan láma voltam, hogy nem tudtam, hogy a küldetés kezdeténél kell felfegyverezni az emberemet :o) (még valami régi Vietcong-os beidegződés élhetett bennem, hogy mindezt a gyakorlópályán kell elvégezni), így fegyvertelenül álltam egy fa mögött. Egyetlen esélyem az ellenséges zsoldos mellett álló rakétás dzsip volt. Végül nekiduráltam magam, és egy bátor futással elértem a házat, és azt megkerülve igyekeztem a dzsip mögé kerülni. Mikor kikukkantok a fal mögül, mit látok? Az ellenséges katona a dzsip közelében körbe-körbe szaladgál a saját tengelye körül, mint egy ütődött. Odaszaladtam a dzsiphez, amely művelet alatt az ellenség kb. 2 méteres távolságból sem talált el. De aztán volt annyi esze, hogy mikor beültem és elhajtottam, akkor leakasztotta a válláról a rakétavetőjét, és abból küldött utánam egy üdvözlést. A lövedék elzúgott mellettem, bele az erdőbe, aminek néhány kidöntött fa lett az eredménye. A fickónak viszont csak ez az egy lövedéke volt a rakétavetőhöz, így a továbbiakban csak bámult, mint borjú az új kapura, még kézifegyverrel sem lőtt. Kb. 2-3 percen át tartó kőkemény munkával sikerült becélozni a dzsip rakétájával, és kilőttem őt is, meg a tartályt is.
A második küldetés tulajdonképpen ugyanez volt, csak először leszedtem egy őrt a távcsövessel (hehe, itt már volt fegyverem! :o), erre a társa beugrott a dzsipbe, nekihajtott a ház falának, és kocogtatta azt folyamatosan, mintha semmi sem állna az útjában. Ennek az lett az eredménye, hogy a dzsipből egyre rondább füst kezdett szivárogni, majd egyszer csak felrobbant az egész járgány, magával rántva a halálba a bajtársát is, aki közben engem próbált célkeresztbe venni.. Hát nem mondom... Ennyit az MI-ről...
Ami talán megmentheti a játékot, az a multiplayer rész, ha sokan rákapnak az online játékra. Látszik, hogy gyakorlatilag erre helyezték a hangsúlyt a Söldner készítői. A lehetőségek a szokásosak (DM, CTF, túszmentés, stb.), de az óriási pályákon akár 128 játékos is összemérheti a tudását. Kiiktatták a fejlövés lehetőségét (azaz egy lövés – egy halál), ami ugyan kevésbé realisztikus, de a multiplayer játék élvezhetőségén javít valamelyest, nyilván mindenkinek volt dolga már olyan sunyi mesterlövészekkel, akik egy jó helyre befészkelték magukat, és úgy osztották a halált mindenki számára, miközben senki sem tudta, hogy honnan a fenéből lőnek. A campelősöknek rossz hír, hogy ebben a játékban bizony senki sem lehet biztonságban, hiszen az erősebb fegyverek még a falakon is átvisznek, sőt még akár az emelet is leszakadhat.
Azt kell mondanom, hogy a rengeteg bug és kidolgozatlanság kiábrándítóan hatott, nem igazán tudtam élvezni ezt a játékot. Bízom benne, hogy a boltokba kerülő változatból ezeket már száműzik, vagy ha más nem, egy patch-csel hamar rendbe rakják a dolgokat. Igazán kár érte, remek motivációkkal, ötletekkel indított a játék, de sajnos nem az sült ki belőle, mint amit vártam.
