A Weird War neve nem sokat mondott nekem, sőt amikor megkaptam a CD-t, a borítón lévő debil kép – német Afrika Korps katona egy vigyorgó teve társaságában – erősen elgondolkodtam a szerzők épelméjűségét illetően... Hazafelé a vonaton beleolvasgattam a kézikönyvbe, és ez még jobban megerősített, hogy ezek tényleg nem normálisak! :o) Történelmi témában nem igazán szeretem a poénkodós játékokat, ezért közelítettem rossz érzéssel a Weird War felé is, de a kézikönyv eszement humora felkeltette az érdeklődésem. A válogatott marhaságok mellett (a vonatról szinte már le is akartak szállítani a harsogó röhögés miatt :o)) azért sikerült megtudni azt is, hogy a Weird War az általam már korábban tesztelt Another War című játék folytatása. Illetve ha pontosak akarunk lenni, akkor nem is folytatása, hanem tulajdonképpen minden téren megegyezik az Another Warral, csak sokkal poénosabb köntösbe bújtatva.
A történet szerint hősünk és szolgája, az előző részből ismert Johann éppen békebeli elfoglaltságukat űzik: krumplit csempésznek Norvégiába. Ám egy közelben felszínre bukkanó periszkóp és egy torpedó félbeszakítja ígéretes karrierjüket – hajójukkal együtt. De szerencsére sikerül kikecmeregniük egy jégtáblára. Élelmes embereink rögtön rájönnek, hogy – noha lakályos iglut építettek a jégen – a sarkvidéki hideg ellen is védekezni kellene valahogy. És hát mi más lenne ennél alkalmasabb, mint hogy tábortüzet gyújtsanak saját ruháikból és felszerelésükből? :o) Mint látható, már rögtön az elején is bővelkedik a játék a Monkey Island-szerű agyatlan poénokban. És később ez csak fokozódik! Nagy nehezen eljutunk Észak-Afrikába, itt kezdődnek igazi kalandjaink.
Új játék indításával jó RPG szokás szerint ránk hárul karakterünk összeállításának feladata. A kasztok persze már kevésbé lesznek ismerősök az RPG rajongóknak. Többek között olyan nagyszerű lehetőségeink vannak, mint a szakács, aki a merőkanalával hadakozik, a részeges tolvaj, vagy a varázsló, aki varázsolni ugyan nem tud, de mindig feltalálja magát. :o) Természetesen vannak spéci, fejleszthető képességek, amelyek lehetnek teljesen hétköznapiak (kézitusa, pisztolyhasználat, gránáthasználat, stb.), vagy ismét csak teljesen idegbetegek. (Például asztal alá ivás, amitől nő a karizmánk; szakértő gombász, aki mérgező sérülést tud okozni; kifőzdei szakács, akivel tulajdonképpen vegyi támadásra vagyunk képesek; vagy a csacsogógép, az arab kereskedők példaképe, aki még egy Zámbó Jimmy CD-t is képes tömegpusztító fegyverként elsózni.) Ezeken kívül vannak további különleges képességek, amelyek a karakter kasztjából adódnak. Izompacsirtaként például képesek lehetünk gránátok visszadobására, az ellenség kifektetésére gyilkos poénok által, terrorizálhatjuk a környezetünket használt zokninkkal, vagy Cannibal Corpse és Napalm Death rajongóként brutális üvöltéseket hallathatunk, amelytől az ellenségről még a bugyogó is lecsúszik! :o) A tolvaj osztály specialitása elsősorban a rejtőzködés, például egy lámpaernyőt a fejünkre téve egyértelmű hogy nem fogunk feltűnni senkinek, még a sivatag kellős közepén sem. :o) Az agytrösztök kifinomultabb képességekkel rendelkeznek, például az ellenséges parancsnok hangját utánozva idióta, ellentmondó parancsokat adhatunk a katonáknak, így azok teljesen összezavarodnak. Vagy beszámolhatunk az ellenségnek olyan zseniális felfedezéseinkről és kutatásainkról, mint a Balaton későjura-korszakbeli előgerinchúros faunája andezitfoszfát-vizsgálatok tükrében. Sajnos az ostoba friccek nem igazán értékelik az előadásunkat, pillanatok alatt álmosak és gyengék lesznek. Ehhh, gyöngyöt a disznók elé... :o)
Talán sikerült egy kis betekintést nyújtanom a játék hihetetlenül pihent és fárasztó humorába. A Monkey Islanden edződött rekeszizmokra újabb kihívás vár, ez kétségtelen. Maga a sztori és a párbeszédek is bővelkednek a hülyébbnél hülyébb poénokban, igyekezzünk tehát minden témát alaposan kitárgyalni az NPC-kkel.
Később Johannon kívül lesznek más társaink is, ott van például Leon, a teve. :o) Őket is saját kényünk-kedvünk szerint fejlesztgethetjük a tapasztalati pontok elosztásával. Így természetesen minden megalkotott karakter más és más lehet, még az is előfordulhat, hogy csapatunkban a teve lesz az agytröszt. :o)
Maga a játékmenet – grafikával, hangokkal, stb.-vel karöltve – semmit nem változott az Another War óta. Ebből következően megmaradtak ugyanazok a hibák és zavaró tényezők, mint az elődben. Kezdjük ott, hogy a grafikának minimum illett volna fejlődni. Az Another War egy már több mint 1 éves játék, mely már a maga korában sem volt egy grafikai atomrobbanás, de most 2004-ben már tényleg szükséges lett volna átdolgozni. A tárgyak, használati eszközök, fegyverek, stb. grafikáját is egy az egyben átültették, ez mondjuk kevésbé gázos, mert ha már egyszer megcsinálták és most is ugyanúgy felhasználható, akkor minek dolgozzanak rajta újra?
Itt is megtalálható az a hiba, hogy kereskedelemnél minden egyes kattintásnál más és más cuccok jelennek meg. Így némi türelemmel olyan fegyvereket és felszereléseket szerezhetünk magunknak, amilyet csak akarunk. Na meg az is elég vicces, hogy még a legegyszerűbb arab halásznál is megtalálhatunk mindent a világon, a szárított haltól és krumplitól kezdve (a krumpli visszatérő ismerős és kulcsmomentum a Weird War-ban, a játék definíciója szerint krumpli nélkül háborúzni sem lehet. :o)) a Luger pisztolyig és az MG 34-es géppuskáig minden megkapható. Na jó, ennél a játéknál egy kicsivel több realitása van az ilyesminek, lévén mégiscsak az arabok között vagyunk. :o) Ahogy az Another Warnál leírtam, itt is ugyanolyan bénák a harcok („Ott állunk egymástól két méterre a friccel, pufogtatunk mindketten az összes csőből egymásra, mint az állat, de egyikünk sem talál...”), az aknák ugyanúgy csak ránk veszélyesek („A pályákon elszórt aknák meg arról híresek, hogy akár a fél német hadsereg ugrálhat rajtuk, nem robbannának fel”), és a szokásos kalandjáték feladatokkal találkozunk („szerezd-meg-ennek-azt-akkor-majd-hálás-lesz-és-segít-továbbjutni”).
Gyakorlatilag az egész cikket bemásolhatnám ide. Akkor miért van mégis az, hogy most is ezt a játékot nyüstölöm!? Azért, mert egyszerűen lefordulok a székről a poénoktól! :o) A lengyelek mindent egy lapra tettek fel azzal, hogy gyakorlatilag kiadták még egyszer az Another Wart, de mégis sikerült nyerniük. A játékélmény kárpótolja a fanyalognivaló hiányosságokat, mert itt átsiklunk a realitáson, a logikán, csak a hangulat számít. A kezdeti ellenszenv után jól megbarátkoztam a játékkal. Az „egyszer játszható” kategóriába tartozik ugyan, de addig viszont kellemes szórakozást nyújt. Meg kell még említenem a zseniális magyarítást, mely mindenképpen nagyot dob a hangulaton.
