Még ZX Spectrumon találkoztam először egy miniatűr társadalom-szimulátorral, mely a Dictator nevet viselte, és nagyon egyszerű motorja volt, ám valami mégis hasonlított benne a valósághoz. Azóta érdekelnek az olyan játékok, amik igazából nem is játékok a maguk eredeti értelmében, hiszen szimulátorok, melyek nem egy autó vagy repülőgép mozgását imitálják, hanem egy társadalomét. A játékos itt is döntéseket hoz, és azok valamilyen módon megváltoztatják a virtuális társadalmat. Persze egy jó autószimulátor sem olyan, hogyha jobbra húzom a kormányt, akkor mindig, minden körülmények között jobbra is kanyarodik az autó, hiszen a tereptől, időjárástól és a kocsi állapotától is nagyon függ az új irány.
Azóta elég sok ilyen szimulátor-szerűséggel találkoztam, hiszen bár sokkal játékosabbak, de ebbe a kategóriába tartoznak a Sim City és a Civilization játékok is. Vagy ott van a – nem csak játékosabb, de igen humoros – Tropico, mely szintén egy mini társadalom-szimulátor. Minden ilyen programnak az alapja azok a gazdasági-, politikai- és társadalmi modellek (függvények), melyek a motort alkotják. A jó játékokban persze torzítani kell, hogy élvezetes legyen és ne frusztrálja a játékost. Azonban a jó szimulátorban minél bonyolultabban kell közelíteni a valóságot ezekkel a matematikai modellekkel, hogy jobban megérthessük a változásokat.
A Super Power – melynek ez más a második része – inkább ez utóbbihoz közelít. Bár a fejlesztők – a francia Golem Labs – stratégiai játékként határozta meg, ők maguk is belátják, hogy játékuk nem nevezhető klasszikus stratégiai játéknak. Nem a világuralom és minél több terület és katona felhalmozása a cél, hanem az ingatag, és nem túl stabil világunk egyensúlyban tartása. Országunk szerepének megtartása, gazdaságunk élénkítése... egyszóval a fennmaradás a cél. Ebbe persze beletartozik néha a háború, ami napjaink – és persze az egész történelem – szomorú tapasztalata.
Mindehhez nem társul páratlan grafika, háromdés csataterek és parasztvakítás. Persze azért muszáj volt valamilyen grafikai hátteret és felületet adni a matematikai modellnek, de igazából ez csak dísz: láthatjuk földünket, melynek légkörében felhők úsznak és a kontinenseket országok foglalják el. Ezt a térképet különböző, politikai vagy gazdasági adatok alapján színezhetjük is (tematikus reszimbolizáció) illetve – adott esetben – végignézhetjük az ítélet napját, amikor atomcsapások érik egyik, másik országot. Pl. a legutóbb Irakra mért atomcsapást Nagy Britannia.
Ám mindezen megjelenítésen túl csak táblázatok és táblázatok találhatók a játékban. Ezeken szemlélhetjük a változásokat, és ezeken keresztül szólhatunk bele a történésekbe ill. eszközölhetjük a döntéseinket. Ezeken a grafikonokon és táblázatokon túl, található még a játékban egy utolsó grafikai megjelenítés: a harcmező. Ám ez olyan harmat gyengére sikerült, hogy az Imperialism c. játék harci megjelenítője a Panzers felületének tűnik hozzá képest. Egy alap bitmapen láthatjuk a különböző típusú harci eszközeinket és alattuk a számosságukat, mely a csata során csökken. Végül az egyik fél elfogy. Ezért is állítom, hogy nem a csatáitól jó ez a játék. Higgyetek nekem: ez nem stratégia, ez szimulátor.
Három jól elkülöníthető részre bomlik a játék motorja: politika, gazdaság és hadászat. Mindháromnak önálló felülete van, melyről elérhetjük a témába tartozó táblázatokat és ahol megtehetjük a változtatásokat. Mindhárom témának rengeteg és szerteágazó részei vannak. A gazdasági részben mi állíthatjuk a banki alapkamattól a személyi jövedelemadó százalékától a különböző termelési ágakra lebontott társasági adókig mindent. Nekünk jut az a nemes feladat is, hogy a költségvetést állítgassuk, illetve a nemzetgazdaság egyéb részeit. Akár államosíthatunk vagy be is tilthatunk bizonyos szektorokat.
A politika felületen válthatunk államformát, vagy tilthatunk/engedélyezhetünk pártokat, vallásokat, nyelveket, stb. Mégis a legfontosabb akció a különböző szerződések és megállapodások kötése más országokkal. A Super Powerben szerencsére nem abból áll a diplomácia, hogy hadüzenet és békekötés. Ennél sokkal kifinomultabb. Rengetegféle megállapodást ködhetünk, kezdve az egyszerű kulturális kapcsolatokon, folytatva a gazdasági lehetőségek szélesítésén (akár a közös piacig) a legkeményebb katonai szövetségig, melynek szintén vannak finomabb formái is. Ráadásul ezek a megállapodások nem csak a mi és egy másik ország között köthetők, hanem akár több országgal, sőt akár több szinten is.
A hadászatban persze a fegyveres erőinket építgethetjük különböző szinteken és típusokban. Vásárolhatunk vagy akár fejleszthetünk is saját fegyvereket. A hagyományos fegyveres erőkön kívül a kezünk alatt működik még az ötödik hadoszlop, a nemzetbiztonsági szerveink, melyekkel az elhárítástól a kémkedésig vagy a külföldön elkövetett terrorcselekményekig mindent elintézhetünk. Persze ezt is rengeteg beállítással és finomságokkal. És – ha elég gazdagok vagyunk – akkor természetesen stratégiai csapásmérő flottánk is lehet, jó kis atomfejes interkontinentális rakétákból.
A fenti három bekezdés természetesen nem elég a teljes kezelőfelület leírására, csak szemléltetni akartam vele a finomságokat, amikkel csak a Super Power bír (na jó, a Heart of Iron is). Eme három elkülöníthető téma természetesen összefügg, hiszen a politikánk éppen úgy befolyásolja a gazdaságunkat, mint a hadászatunkat és vica versa. Például ha a költségvetésben keveset költünk kutatásra, akkor természetesen a hadászati kutatások is igen csak csordogálnak.
A Super Power 2-ben ugyan scenariok is megtalálhatók, de egy igazi társadalomszimulátor-mániást természetesen a szabad kampány érdekli. Ilyenkor a játékos a világ bármelyik országát választhatja, ami tényleg nem megszokott. Természetesen elsőnek hazánkat választottam. Rögtön az elején megdöbbentem. Hiszen a beharangozott autentikus adatok (CIA Factbook és hasonlók) szerint Magyarországnak 12 millió polgára van. A Munkáspárt kormányozza 20,6%-kal. Az SZDSZ-nek 15,2%-a, az MSZP-nek 12,1%-a, a Fidesznek pedig 5,3%-a van, és parlamenti párt még vagy egy tucat kisgazda párt is. A játék szerint hazánkban legális a gyermekmunka, az egyneműek házassága és a többnejűség is. Kár, hogy egy ennyire szép belbeccsel megáldott játék – mint ez és a Heart of Iron – ennyire rossz adatokra támaszkodik. Persze túl lehet élni, és csak azért említem, mert valami rosszat is akartam róla mondani. :-)
A Super Power 2 nem játék. És persze mégis az. Annak idején nagyteljesítményű gépek számolgatták ezeket a társadalom-modelleket a Római Klub számára a hatvanas években, hogy megértsék a modern világ problémáit: a népesség növekedést, a kőolaj elfogyását, a globális felmelegedést és a többit. Ehhez akkor csak a kiválasztottak fértek hozzá. Ma bárki kísérletezhet a világgal a saját PC-jén. Ám valahogy ma ez már keveseket érdekel. Pedig a problémák megmaradtak, sőt egyre égetőbbek lettek. De a különböző hatalmai érdekek nem örülnek annak, ha ezzel foglalkozik a sajtó vagy az egyszerű emberek. Hát kedves karosszék-stratégák, itt egy lehetőség, hogy válaszokat találjatok a kérdéseitekre. Feltéve, ha vannak még kérdéseitek.