cheat van má a játékhoz
köszi
Hol-volt, hol nem volt, volt egyszer egy kalandjáték sorozat, mely zseniálisan ötvözte a leheletnyi erotikát az eszméletlen humorral. Az első rész 1987-ben jelent meg a kimondhatatlan Leisure Suit Larry: In the Land of Longue Lizards néven, melyet öt folytatás követett egészen 1996-ig. Ez után évekig teljes csönd honolt a játék háza táján, sokan el is temették kedvenc kalandjátékukat, mígnem tavaly elkezdtek szállingózni a hírek a készülő folytatásról, mely teljesen új alapokra helyezi Larry kalandjait. Olyannyira, hogy már nem az öreg playboy a főszereplő, hanem főiskolás unokaöccse, Larry Loveage.
A Magna Cum Laude kerettörténete nem sokban különbözik a Larry sorozat többi részétől: célunk most is minél több nőnemű egyed becserkészése a szabadidő kellemes eltöltése céljából. Mindennek keretet egy randi-valóságshow ad. Ez a keret biztosítja azt, hogy botcsinálta amorózónk kínosabbnál kínosabb szituációkba keveredjen, míg eléri célját.
A játék témájából fakadóan a kiválasztott hölgyemények becserkészése meglehetősen lényegretörően zajlik, hiszen Larry nem holmi hosszú kapcsolatról, három gyerekről, három szobáról és négy kerékről fantáziál, hanem ágya lestrapálásáról. Ennek megfelelően célunk szinte mindig az adott hölgy minél hamarabbi ágyba vitele. Ez az a pont, ahol az amúgy egészen bíztatóan induló Magna Cum Laude elbukik, és olyan koncepcióbeli hibák jönnek elő, melyek egy identitászavarban szenvedő játék képét nyújtják.
A probléma a fejlesztők azon döntésében rejlik, melynek értelmében kivágtak mindennemű kalandjátékokra emlékeztető elemet – tárgyhasználat, dialógusok –, és ezeket minijátékokkal helyettesítették. Minijátékokkal, melyek egytől-egyik Arkanoid, Pong, és Trapper klónok, ezáltal kvalitásukat és nehézségüket tekintve célcsoportjuk nagyjából a nyolc éves gyerkőcök népes tábora. Arról van szó, hogy miközben Larry próbálja behálózni az aktuális hölgyeményt, folyamatosan minijátékokat kell játszanunk az üdvözítő végcél elérése érdekében. Így beszélgetés közben oldalra scrollozós shoot ‘em-up-szerűséget kell játszanunk, melyben kicsiny spermát alakítva ki kell kerülnünk az olyan akadályokat, melyek megbüfögtetnek-fingatnak. Sokszor kell táncolnunk, esetleg mixelnünk is, ekkor a sorban felbukkanó billentyűkombókat kell helyes sorrendben lenyomnunk.
A feladatok hihetetlenül primitívek, főként, ha azt vesszük figyelembe, hogy egy szigorúan 18 éven felülieknek szánt játékról van szó. Kvalitása pedig ennek ellenére alulmúlja a nemrég megjelent Shark Tale című játék hasonszőrű feladatait – a különbség mindössze az, hogy azt 3 éves kortól, ezt pedig 18 évestől ajánlják.
A játékmenet mellett az eredeti Larry játékok védjegyének számító humort is lecserélték, így az előző részekben tapasztalt cinikus, ironikus, néhol intellektuális tréfák helyét átvették az alpári, vulgáris benyögések, melyek számomra nemhogy szórakoztatónak nem bizonyultak, de egyenesen bosszantottak.
Ami pozitívumot el lehet mondani a játékról, az főként az audio részhez kapcsolódik: a szinkronhangok igazán remekül sikerültek, és a zenét is jól válogatták össze, számos sláger felhasználásával. A grafika megfelel a jelenkor minőségi standardjainak, felül is múlja azokat, de vizuális orgazmusra senki ne számítson.
Elkeserítő játék a Leisure Suit Larry: Magna Cum Laude. Egy legendás névre építkezve olyan játékot készített el a High Voltage, mely nem méltó saját nevére, arra a névre, melyhez számos zseniális Larry kalandjáték kötődik. Amit kaptunk, nem több, mint egy szexualitásra fókuszáló túlméretezett gyerekjáték, mely mintapéldája a téma és a tartalom tökéletes diszharmóniájára. Kár érte.
