Háborúk, vér, brutalitás, halál. Nagyjából ezekkel a szavakkal lehetne összefoglalni a Warhammer 40.000 világának lényegét. Az Ian Watson író által teremtett sci-fi/fantasy univerzum sötét jövőt tár elénk, melyben az emberiség szétrajzott a galaxisban, s végeláthatatlan háborúkkal uralma alá hajtotta azt. Azonban a várható prosperitás és béke helyett a 40. évezred táján az emberi faj élethalálharcát vívja három hatalmas ellenség, az orkok klánjai, az eldák, és a káosz által megfertőzött emberek ellen, és az állandósult háborúk közt egyetlen tényező, a több mint tízezer éves Istencsászár képes egységben tartani az embereket. A színarany trónprotézisében élő császár gondolatai mutatják meg az utat a hajóknak a végtelen űrben, ő a biztos pont a káosz által fenyegetett világban. A császár legfőbb segítői a hozzá a halálig hűséges Űrgárdisták, akik az évezredek során kifejlesztett technológiák révén már nem is igazán emberek, sokkal inkább emberfeletti erővel rendelkező szuperkatonák, akik számbeli hiányosságait mérhetetlen kitartásuk, profizmusuk, és nem utolsó sorban brutalitásuk ellensúlyozza.
A Dawn of War ebbe a profin kidolgozott, számos regény és egy rendkívül népszerű táblás játék alapjait adó univerzumba kalauzol el minket. A Relic, melynek nevéhez olyan remek játékok kötődnek, mint a zseniális Homeworld sorozat vagy az Impossible Creatures, olyan RTS-t alkotott, mely remekül visszaadja a Warhammer 40k univerzum brutalitását, sötét hangulatát, és mindezek mellet még remek történetet is tálal.
A történet alapjait az adja, hogy az ork hordák nagy unalmukban úgy döntöttek, elgaloppíroznak egy békés kis bolygó felé, melynek látszólag ugyan semmi értéke sincs, azonban nem élet az ork élet, ha minimum hetente egyszer nem koncolnak fel egy rakás jobb sorra érdemes humanoidot. A bolygó felmentésére odavezényelnek egy zászlóaljnyi űrgárdistát, akik meglepve tapasztalják, hogy az orkok számbelileg nemhogy sokan vannak, hanem egyenesen asszociálnak az „annyian vannak mint az oroszok” c. szakkifejezésre. Nonpluszultraként feltűnnek a színen az eldák, ez az ősi, titokzatos faj, akik tovább keverik a levest, helyesebben a ki/le/felszakadó testrészeket, szigorúan betartva a Warhammer univerzum íratlan szabályait, mely szerint minél véresebb egy sztori, annál jobb. A cselekmény lassan bontakozik ki, kissé kiszámítható, hogy ki is a kulcs a rejtélyekhez, ki lesz az áruló, de mindezeken felülemelkedve izgalmas, fordulatokban gazdag történetet kapunk.
A küldetéseket a játék motorjával készült animációk kötik össze, melyek profi dramaturgiáról és kamerakezelésről árulkodnak, bár néhol kicsit hosszúra nyúlnak a sok dialógus miatt. A megfelelő történeti szál sem feledtetheti azonban a Dawn of War legnagyobb hiányosságát: kizárólag egyetlen hadjáratot tartalmaz a játék, mégpedig az Űrgárdista oldalon, mely összesen 11 küldetést takar, ami több mint édeskevés. Tisztán látszik, hogy a Relicnek nem volt ideje befejezni a játékot, hiszen a Dawn of Wart ki kellett adni még a Battle for Middle Earth megjelenése előtt, így a tervezett hadjáratok elmaradtak.
A Relic fejlesztői mindig is nagyon kreatív gyerekek voltak, így most sem hazudtolták meg önmagukat – új játékuk nem igazodik a konvencionális RTS hagyományokhoz, hanem azokon túllépve innovatív ötleteket valósít meg. Az erőforrás-menedzsmentet érdekesen oldották meg: egyrészt van a populációlimit, amivel zsonglőrködni kell, másrészt van az univerzális, mindet átszövő „requision point”, mely megtermeli számunkra az egységek előállításához szükséges kreditet. Ezek a pontok elszórva találhatóak, gyalogosainkkal tudjuk elfoglalni őket, ez után két fázisban építhetünk rájuk tornyot, mellyel gyorsabb lesz a mennyei manna termelése, és a torony védelmet is kaphat. Szükségünk van még energiára, mely főként a mechanikus egységek építéséhez szükséges, ezt erőművekből nyerhetjük, amelyeknek két típusa van, ár és termelési hatékonyság szerint.
Gyalogos katonáinkat nem egyenként, hanem csapatokban képezhetjük ki, mely alapból négy egységet tartalmaz. Ezeket a csapatokat mind számbelileg, mind fegyverzet/védelem szempontjából fejleszthetjük, s ezáltal a Relic elérte, hogy más hasonszőrű játékokkal ellentétben a gyalogosok nem pusztán a lánctalpasok aljáról levakarandó légypiszokként, hanem jelentős és nélkülözhetetlen erőként szerepelnek a játékban. Kár, hogy ezt az erőt csak a mi folyamatos pátyolgatásunk mellett tudják kiaknázni, mert finoman szólva sem az MI, sem az útkeresési rendszer nem áll a helyzet magaslatán. Az egységek nemcsak a tereptárgyakban, hanem egymásban is elakadnak, hosszabb út esetén garantáltan kis csoportokra bomolva közelítik meg a célt – hogy aztán egyenként levadássza őket a gaz ellen. A gyalogságnál erősebb egységek terén túl sok innovatív ötletet nem mutat fel a program: a már ezerszer látott tankok, lépegetők, mozsarak, és ezek különféle variációival találkozhatunk a Dawn of Warban, azonban e nem számít égbekiáltó bűnnek-ezen a téren jeltős újításokat már aligha lehet bevezetni. Fejleszteni a páncélos egységeket is lehet, akárcsak az épületeket, melyeknél a már bevált sémát követve három szinten keresztül fejleszthetjük őket, így érvén el nagyobb populációlimitet, sebzést, védettséget, és fejlettebb egységek gyártásának lehetőségét. Fontos momentum a játékban a morálrendszer, mely nagyban befolyásolja az egységek teljesítőképességét. Ennek lényegét tömören össze lehet foglalni: ha nyerésre állunk, úgy jó a morál, ha vesztésre, úgy alacsony – így ennek túl sok értelmét nem látom, de napjainkban úgy tűnik, a fejlesztők valósággal beleszerelmesedtek a „morál” szerepeltetésébe.
Ami igazán az átlag stratégiák fölé emeli a Dawn of Wart, az a fantasztikus hangulata. A játék kellően visszaadja az univerzum brutalitását, az elkeseredett harcot. A hangulat fokozása érdekében számos olyan halál-animáció is belekerült a játékba, melytől minden csemetéjéért aggódó szülő záros határidőn belül szívrohamot kap: karóba húzás, cafatokra szakítás, eltaposás-hogy csak párat említsek a repertoárból. Mindeme brutalitás nem öncélú, hanem valóban a beleélést könnyíti meg, hiszen a Warhammer világa mindig is szinte epekedett azért a bizonyos 18-as karikáért...
A Warhammer 40k grafikája merem állítani, hogy a 2004-es év egyik legjobban sikerült alkotása, már ami a stratégia szekciót illeti. Bár a fejlesztők az optimalizálás miatt a kezdeti poligonszámot visszavették, az eredmény így is nagyon meggyőző lett, főként ami a modelleket illeti. Profi kidolgozásuk mellett a karakterek mozgásanimációi is nagyon jól el lettek találva. Lövés közben a katonák megfelelően rázkódnak meg, a páncélzatuk szinte megszólal, akárcsak a gyönyörű fényeffektek. A környezet hangulatos, de a karakterek kidolgozását nem múlja felül, és sajnos a manapság nagyon divatos különféle átalakításokat sem ejthetjük meg a tereptárgyakon, egyszóval nem rombolhatunk mindent le. Ami kiemeli a grafikát az egyszerű „jó” kategóriából, az az atmoszféra, amit generál: a Relic egységes, egymással harmonizáló képet festett a Warhammer 40k világáról, melyben minden egyes egységnek meg van a maga helye, és megfelelő vizuális megvalósítása.
A zene tömören két szóval jellemezhető: Jeremy Soule. Napjaink egyik legjobb játék-zeneszerzője most sem hazudtolta meg önmagát: a játékban felcsendülő dallamok egytől egyik profi munkák, kár, hogy számukat nézve már nem annyira fényes a helyzet, de az összkép még így is több mint üdvözítő. A szinkronhangok és a hangeffektek nagyon jóra sikeredtek, a robbanások, kiáltások tiszták, és élethűek-már amennyire élethű lehet egy darabjaira szakadó ork által generált hangorkán. Külön ki kell emelni a főhős, és a fontosabb szereplők szinkronjait, ezek egytől-egyig nagyon jóra sikerültek, és külön öröm a dialógusokban elhangzó számos utalás, melyet persze csak a Warhammer 40k univerzumát részletesen ismerők értenek, és értékelnek igazán.
Hálátlan feladat a Dawn of War értékelése. Látszik, hogy a fejlesztő Relic apait-anyait beleadott a fejlesztésbe, de a kiadási határidő miatt nem tudták tökéletesre csiszolni játékukat. Azonban a már megjelelt patchek sokat javítanak az összképen, segítségükkel sokkal szalonképesebb játékot lehet faragni a Warhammer 40k saga legújabb inkarnációjából, melynek ott a helye minden RTS kedvelő polcán.
