Én egy vicces zenekar Yellow submarine feldolgozására gondoltam, akik elénekelték szóról szóra lefordítva (nix szótagszám, nix rím) magyarul. És hogy még viccesebb legyen, a dal végén a refrént elénekelték szlováktól kezdve mindenféle nyelveken és végül németül. Persze gondolom egyik nyelven sem tudhattak valami jól és ezért simán belefért nekik, hogy az submarine-t unterwasserboot-nak fordítsák.
Bocs, hogy bekavartam az idétlen zenei kultúrámmal.
Kiben ne támadna fel a romantikus kalandvágy egy-egy tengeralattjárós mozi után, hogy maga is szelhesse a hullámokat karcsú hajójával, lemerülve cserkészhesse az ellenség konvojait és csendben elosonhasson a rá vadászó rombolók elől? Akit nem fogott még el ez az érzés, az nem látta a Das Boot című filmet. És bár a filmből is kiderül, hogy valójában bolond az, aki egy vaskoporsóba zárva lemerül a tengerfenékre és 80%-os valószínűséggel megöleti magát, mégis: a szimulátorok biztonságából minden játékosnak megadatik az előtte kijáró izgalom.
A tengeralattjáró-szimulátor nem olyan tömegtermék, mint mondjuk az FPS vagy az RTS, melyből évente tucatot kiadnak. Meg kell becsülni! Így van ez a Silent Hunter sorozattal is, mely az első részt kivéve német oldalon játszódik az Atlanti óceánon. Az első és a második rész között olyan sok év telt el, hogy a különbség fényévekben mérhető, ezért is voltam szkeptikus egy – szimulátorokhoz képest – viszonylag hamar megjelenő harmadik résszel szemben. Tán csak tupíroznak rajta kicsit, írnak hozzá egy-két küldetést és piacra dobják? De a Silent Hunter III nem ilyen lett: ez egy valódi harmadik rész. Önálló, és – ahogy elődei is azok voltak – korszerű: a manapság elvárható színvonalú grafikával, hangokkal, MI-vel és teljesítménnyel.
Mivel a készülő játékról már idejekorán egy tonnányi képet kaphattak a rajongók, ezért mindenki tudta, hogy ez a játék a grafikájával lesz erős. Ebben nem is csalódik, aki nekiül vele játszani. És azt is tudtuk, hogy végre nem leszünk egyedül egy kísértethajón, hanem legénység vesz majd körül minket. Amire nem számítottunk, az az igen erős gépigény és a dinamikus kampány. Ez utóbbi előnye, hogy végtelenszer játszhatjuk végig a játékot, és szinte sosem lesz két ugyanolyan küldetés. Hátránya, hogy a járőrözéseink semmi egyedi dolgot nem tartalmaznak, mint az SH2-ben.
A 3D-s hajóbelső és a legénység tényleg nagyon hangulatos előrelépés, mivel így nemcsak a hangjukat hallhatjuk, hanem valóban bátorítást nyerhetünk a látványukból – hát mégsem vagyunk egyedül –, amikor a mélyben osonunk a rombolók elől, és csak a sötétség és az óceán mérhetetlen tömege vesz körül minket. Cserébe nekünk is törődnünk kell velük. Mint néhány harci szimulátorban – főleg a kedvenceimben –, itt is lehetőség van a legénység fejlődésére, fejlesztgetésére, pátyolgatására: egyszóval menedzselésére.
Két szituációban törődhetünk legénységünkkel: az egyik maga a bevetés a nyílt óceánon. Itt legénységünk főleg szolgálatban van, mely szolgálat valóban kimerítő, ezért fáradnak is rendesen. Ám aki látott már tengeralattjárót, az tudhatja, hogy jóval kevesebb ágy van egy ilyen vaskoporsóban, mint ahány tengerész, ezért valóban ügyeskednünk kell, hogy azért a küldetés közepéig legalább legyen néhány friss emberünk. Különösen a tisztekkel van gond, mert számukra például csak két ágy van egy VII típusú tengóban. Ezért – egy kis tipp – ha lehetőségünk van, gyorsítsuk az időt 32-szeresnél gyorsabbra, mert ilyenkor nem fárad a legénység – persze a gyenguszon lévők sem pihenik ki magukat ilyenkor.
A másik menedzselési lehetőségünk a kikötőben vár. Itt – küldetésünk sikerességtől függően – növelhetjük tengerészeink önbizalmát néhány dicsérettel és pár pfenninges plecsnikkel. És egyiküket még valami új szakmával is megspékelhetjük, ami lehet őrszemkedés, tüzér, szerelő, gépész, stb. Persze a játék is hasonlóan bánik velünk, mint mi a legényeinkkel, mivel mi magunk is plecsniket és vaskereszteket kapunk majd elsüllyesztett tonnáink után. Ezen kívül renown pontokat is kapunk, melyet tengónk spécizésére használhatunk fel: új motor, jobb szonár, ikergépágyú, hangkövető torpedó, vagy akár emblémát is vehetünk hajónk parancsnoki hídjára. És persze új típusú hajóra is becserélhetjük régi, elavult, de szívünkhöz nőtt bárkánkat. Mindezeket természetesen csak a történelmi hűség keretében, azaz nem vehetünk XXI-es tengeralattjárót vagy hangkövető torpedót 1942-ben.
A dinamikus kampányt már említettem, de mit találunk még a főmenüben, ha végre betöltődik a játék – mivel sajnos elég sokáig tölt a Silent Hunter 3. Ez a lassú töltés igaz a küldetésekre és az elmentett kampányállás betöltésére is. Ám ha elindul a játék, egy elég gusztusos, dinamikus főmenübe jutunk, ahol az első menüpontban – Akadémia – elsajátíthatjuk a játék kezelését. Ez a rész ajánlott még a tapasztalt SH2 játékosoknak is. Egyrészt sok minden másképpen működik ebben az új részben, másrészt, aki teljesíti az összes akadémiai kurzust, az párszáz renown ponttal többel indul a kampányban és jobb legénységgel indulhat első útjára.
Akit kicsit elkeserít, hogy a dinamikus kampányból kimaradt Prien hihetetlen haditette – Scapa Flow-i sunnyogása –, annak a készítők berakták a Single Missionök közé másik kilenc küldetéssel együtt. Kicsit furcsa persze, hogy bármelyik bevetést választhatjuk bármelyik tengeralattjáró típussal, de így legalább kis időutazást is kipróbálhatunk. Ha pedig olvasunk egy jó kis tengeralattjárós visszaemlékezést, akkor el is készíthetjük a DVD-n hozzácsomagolt küldetésszerkesztővel, mellyel a játék gyári küldetései is készültek. Lerakhatjuk a világtérkép bármely pontjára az összes hajótípust, waypointokat és eseményeket rendelhetünk hozzájuk. Csoportokba szervezhetjük őket, triggerekkel beindíthatunk különböző eseményeket, és persze megadhatjuk a játékos céljait is.
A játék szíve azonban természetesen a kampány. Először nevünket és a kezdő állomáshelyünket kell megadnunk. A flottilla-választás persze azt is determinálja, hogy mikor melyik kikötőből indulunk majd, illetve, hogy milyen hajótípusokat szerezhetünk meg a játék során. Persze ha úgy hozza kedvünk, áthelyeztethetjük magunkat másik flottához is. Ha azonban elégedettek vagyunk egységünkkel, akkor felszerelhetjük hajónkat, kiválogatjuk a legénységet – az elején, amíg niemand kapitányok vagyunk, nem mindig a legtökösebb fenegyerekeket sikerül a hajónkra csábítanunk. De később, amikor tonnák tízezrei tapadnak a nevünkhöz – ami renown pontokban is megmutatkozik – olyan legényeket is felvehetünk, akiknek szintén van renown pontjuk.
Eztán már csak a nehézségi szintet kell beállítanunk. Választhatunk könnyű, közepes, nehéz és történelmi beállítások közül, de egyenként is be- vagy kikapcsolhatunk bizonyos opciókat. Legyenek-e rossz torpedóink – vagy nem túl történelmi módón, mindegyik robbanjon, ha talál. Mennyire sérüljön a hajónk? Automatikusan számolódjanak a célhajó adatai, vagy nekünk kelljen kiszámolnunk? Látszódjon-e a térképen, amit vizuálisan látunk, vagy nekünk kelljen berajzolni, stb. Az SH2-ben ide tartozott még, hogy németül vagy angolul beszéljen a legénység, de most ez már külön állítható. Persze a hangulaton nagyot dob, ha németre állítjuk, még akkor is, ha nem beszéljük ezt a nyelvet, mivel a feliratot meghagyhatjuk angolon, és így nem maradunk le semmiről.
Ha mindezekkel készen vagyunk, nincs más dolgunk, mint a hadműveleti szoba térképére kattintva bevetésre indulni. Itt megkapjuk a célzóna koordinátáit és irány a nyílt tenger! Sirályok vijjognak és a szokásos kikötői élet fogad minket matrózokkal és olykor integető lányokkal, vagy épp a Deutschland, Deutschland über allest játszó rezesbandával... Olyan látvány ez, ami az SH2-ben még csak renderelt kép volt a címlapon, ám a 3-ban ez már maga a játéktér.
A kikötőt elhagyva megadjuk navigátorunknak a menetirányokat, hol merre forduljon, majd egyharmad sebességre kapcsolunk, hogy takarékoskodjunk a naftával. Aztán a motor duruzsolását hallgatva felkapcsoljuk az időgyorsítást, amíg el nem érjük járőrözésünk célzónáját, vagy amíg bele nem ütközünk valakibe. Először persze egy holland halászhajó keresztezi utunkat. Ám semleges hajó elsüllyesztésért levonnak a küldetés végén a pontjainkból, meg aztán kicsi is ez a hajó. Feltetetünk inkább egy lemezt a rádióssal a gramofonra, hadd örüljön a legénység (a játék készítői valóban Das Boot rajongók lehetnek).
Néhány nap alatt elérjük a célzónát. Itt keresőmintát generáltatunk navigátorunkkal és megnézzük, hogy elégedett-e a legénység. Persze hogy az, hiszen ki merne panaszkodni a kapitánynak? Időnként rádión kapunk néhány koordinátát, ahol ellenséges hajókat észleltek (és persze mi is küldhetünk ilyet). Ha ezek viszonylag közel vannak, akár meg is nézhetjük őket. Ilyenkor érdemes számolgatni, rajzolgatni, hol is esélyes a találkozás. Aztán uccu neki! És fel is tűnik egy szép kövér C3-as teherhajó. Periszkóp mélységbe!!! Nehogy észre vegyen és kitérő manővereket hajtson végre, mert akkor nagyon nehéz dolgunk lesz. Periszkóp fel, igyekszünk befogni a hajót.
Ám a hullámzás miatt néha teljesen eltűnik a kép, néha pedig a lefolyó tengervíz homályosítja el. De ügyes manőverezgetéssel kedvező pozícióba navigálunk és kilövünk két torpedót. Az első beszül persze, de a második telibe talál. A hajó megáll és mi kilövünk még egy torpedót, ami derékba töri az áldozatot. Hatalmas robbanással, lángnyelvekkel ölelve elmerül a teherszállító. A fém kísérteties csikorgását még sokáig hallgatjuk. Ideje továbbállni, hogy az SOS jelre idesereglő rombolók már ne találjanak itt. Hát így megy ez: néha repülők támadnak, néha konvojokat követünk napokig. Ám előbb-utóbb elfogy a torpedó, megsérül a hajónk vagy fogytán a dízel és vissza kell térnünk állomáshelyünkre.
Ilyenkor jó lenne az utánpótlás, a „fejőstehén”, de a készítők ezt a lehetőséget egy későbbi patchben ígérik. És hát mi tagadás, azért van is mit patchelni a játékon. Ha lemerülve mentettük el a játékot és később betöltjük, őrszemeink 50 méterrel a vízszint alatt is vígan távcsöveznek a toronyban. Vagy a konvojt kísérő rombolók egyszer csak úgy belebolondulnak az üldözésünkbe, hogy mélységi bombák dobálása közben, fedélzeti fegyvereikkel egymást is tűz alá veszik. És a kampányból való kilépés sem olyan egyszerű: ha véletlenül a Save & Exit helyett a sima Save-et választjuk, nem tudunk kijutni a főmenübe, csak ha újra Esc-et nyomunk és Save & Exittel újra elmentjük az állást.
Ilyen jellegű apróbb hibák azért maradtak a játékban, hogy legyen miért patcheket kiadni. Ám összességében a játék elég stabil, annak ellenére, hogy igen magas a gépigénye. És bár néha beszaggat, még sosem fagyott ki nálam. A robosztusság érthető, hiszen a látvány mindent megmagyaráz. A grafika fenomenális. A robbanások, a visszatükröződések, a gőzoszlopok, lángnyelvek mind-mind a hangulatra erősítenek. Amikor az ember kidugja periszkópját, a víz lassan lefolyik az optikáról és előtűnik az éjszakai égbolt millió csillaga előtt úszó romboló, melynek kereső fényszórói a vizet pásztázzák, a játékos érzi, hogy ez valóban egy harmadik rész. És akkor a naplementéket még nem is említettem...
A hangok terén nincs akkora előrelépés a második részhez képest. Ott már kihozták a maximumot. Kicsit talán visszalépés is történt néhány legénységi megjegyzésben. Például amikor vészmerülést rendelünk el, nem fagy meg a velő bennünk az erőteljes „Aaaaaaaaalaaaarm!!!” kiáltástól, ahogy az a második részben megesett. Ám ezek nem okoznak túl nagy gondot, hiszen a játék MOD-olható és a rajongók már készítik is a különböző hangcsomagokat a játékhoz. Például a Das Boot MOD-ot, mely a filmből lopott hangokra cseréli le az eredetieket. Illetve a gramofonhoz tölt be néhány olyan dalt, amik a filmben is elhangzottak.
A magyar kiadásról és a dokumentációról is ejtenék pár szót. Hazánkban a játék eredeti nyelven (angol-német) jelent meg, de a dokumentáció teljes fordításával. Így a kézikönyv, a billentyűzet-kiosztás és egy ajándék világtérkép, német haditengerészeti beosztással. A kézikönyv fordítása – eddigi rossz tapasztalataim ellenére – elég jó (persze kisebb hibákkal). Sajnos az eredeti kézikönyv viszont túl rövid. Részletesen szerepel benne a játék felülete és még némi történelmi áttekintőt is kapunk a tengeralattjárók típusairól, de az SH2 117 oldalas leírása mellett eltörpül az 58 oldalas új verzió.
A Silent Hunter III mindenképpen egy jó játék. Már persze azoknak, akik szeretik a haditengerészetet, a tengeralattjárókat és az izgalmakat. Persze nem egy egérrángató reflexjáték, mint egy FPS. És elkel azért egy jó könyv is a játék mellé, még időgyorsítással is. Ám aki az első két résszel játszott már és tetszett neki, annak mindenképpen ajánlom ezt a harmadik részt is. És persze azoknak is, akik eddig a grafika miatt nem próbálkoztak még sosem tengeralattjáró szimulátorral, hiszen ennek a résznek pont a látvány az egyik fő erőssége. Ezen kívül a dinamikus kampány biztosítja a határtalan játékidőt is. Végül pedig mindazokkal együtt, akiket már rabul ejtett ez a játék, hadd idézzem a Méhek nevű zenekar idevágó klasszikus sorát: „Wir alle leben im gelben Unterwasserboot”.
