26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Echelon: Wind Warriors

Pár év késéssel hazánkba is elért a Buka arcade lövöldözős játékának második része.

Írta: Gerry

Hol volt, hol nem volt, egyszer régen, a messzi-messzi galaxisnak számító Oroszországban volt egy kiadó, mely úgy érezte, a népnek feltétlenül szüksége van egy egyszerűen kezelhető arcade lövöldözős játékra. Gondoltak egyet, gondoltak kettőt, sőt, talán még hármat is, mire kiötlötték: jófajta, sci-fi köntösbe bújtatott játékra vágyik a plebs, melyben csiricsáré, XXIV. századi vadászgépeket kommandírozva kell elérni az üdvösséget. Így született meg az Echelon gondolata, s materializálódott játék formájában 2001-ben. Bár arról nem szól a fáma, hogy financiálisan mennyire emelte a Rothschildek szintjére a Buka bankszámláit, valami csak csöppen-csurrant, ugyanis az alapjáték megjelenését követően egy évvel megjelent a folytatás, az Echelon: Wind Warriors. A koncepció itt is ugyanaz, sőt mi több: a küldetéseken kívül szinte semmi sem változott az elődhöz képest. A játék meglehetősen rapszodikusan jutott el a különböző régiókba, így eshetett meg, hogy Magyarországra most jutott el a játék, az Ecobit jóvoltából.

Mint azt a cikk elején említettem, egy arcade lövöldözős játékkal van dolgunk, melyben legfőbb célunk a különböző ellenséges létformák likvidálása. Történt ugyanis, hogy 2351-ben az addig igen békésnek látszó velianiak (egy, a Föld által a XXII. század közepén kolonizált, majd hosszú időre elfeledett bolygó) kihasználván az általuk telepített „Zéró-T” állomásokat (ezek afféle féregjáratok) annak rendje és módja szerint lerohanták a Szövetség bolygóit, melynek hadereje az állomások hiánya miatt tétlenségre kárhoztatott. Azonban mielőtt végleg elveszne minden, jött egy feltápolt tehenészfiú... akarom mondani egy rendíthetetlen katona, bizonyos Jason Scott, kinek briliáns képességei révén van még remény a Szövetség számára.

A kellően bárgyú történet megadja az alapokat, azt, hogy miért is kell lőnünk mindenre, ami mozog, és nem zöld színnel jelöli a radar. A küldetések ugyanis roppant egyszerűen felépítettek, jobbára a „menj ide, oda, meg amoda, és likvidálj mindenkit, aki él és mozog” sablonra építenek, kiegészítvén az olyan, a kategóriában megszokott missziókkal, melyekben célunk valamely létesítmény/jármű védelme, avagy a felderítés.

A masinériák, melyeket használva végiggyakjuk a fél galaxist, nem árulkodnak túl nagy kreativitásról: mind hasonlítanak már régebben is látott darabokra, avagy mai gépek átdolgozott verziói. Ezeket a gépeket természetesen fejleszthetjük is, háromféle felfüggesztési pontra szerelhetjük fel a különféle romboló darabokat. Meglepő, hogy csak ennyi modifikációs lehetőségünk van a gépek irányában, minimumként elvártam volna a pajzsok és hajtóművek beszerelésének lehetőségét, az egyéb (páncélzat, célzóberendezések, hűtők) opciókról nem is szólván.

Az irányítás pofonegyszerű, aki valaha is játszott a kategória játékaival, az gyorsan beletanul, mint ahogy az is, aki életében nem vetődött efféle egyszerű program mellé. Az egyedüli probléma ebben a szekcióban az, hogy a célzás egyedül benti, kabinnézetből lehetséges, külső nézetre váltva azonnal eltűnik a HUD, így ez sajnos tényleges harcra nem használható.

Grafikailag igencsak bajban vagyok a Wind Warriorsal. Némi szemlélődés után megállapítottam, hogy a játék grafikája nagyjából az örökbecsű 99-es MechWarrior 3 szintjén áll, viszont a kiadása 2002-ben történt, s nálunk most, 2005-ben jelent meg, így kritikus legyen a talpán, aki képes számokban realizálni a grafikával kapcsolatos véleményét. Összességében nincs nagy baj a grafikával, ha kizárólag madártávlatból szemlélődünk, és mindennemű „ojjektumot” messziről elkerülünk, különben az első szemügyre vett épület által okozott vizuális sokk végzetesnek bizonyulhat a gyengébb idegzetű játékosok számára. A hangok átlagosak, avagy annál is gyengébbek, a zene szódával elmegy, de a típus játékainál az audio rész másodlagos szerepet tölt be, így nem kell hosszan elmerengeni afelett, hogy a tizedik kilőtt gép is ugyan azzal a hanggal robban szét.

Kényes kérdés az Echelon: Wind Warriors értékelése. Egy három évvel ezelőtt megjelent programot kell értékelni, mely 2002-ben is a három évvel azelőtti színvonalat képviselte. Némileg könnyít a dolgomon az a tény, hogy a játék nem teljes áron, hanem 3990 Ft-ért kerül az üzletekbe – ehhez mérten egy olyan játékot kapunk, mely egy limitált időintervallumig könnyed kikapcsolódást nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

60%
grafika
5
hangok
6
játszhatóság
6
hangulat
6
Pozitívumok
  • Könnyen kezelhető
  • Gyors akciók
  • Sokféle repülhető gép
Negatívumok
  • Grafikailag gyenge
  • Ötlettelen gépek
  • A külső nézet használhatatlan

Echelon: Wind Warriors

Platform:

Fejlesztő: Buka Entertainment

Kiadó: MADia

Forgalmazó: Ecobit Rt.

Megjelenés: 2003. április

» Tovább a játék adatlapjára

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!