Hát ha nem is gondolat olvasó :), de szerintem ez a kérdés nagyon triviálisan előjön. Hogy "ezmiez?"
És erre a legjobb válasz ha egy-két ismertebb játékhoz viszonyítjuk.
A háborús játékokban általában ezredesek szerepébe bújva vezényeljük le a csatákat, esetleg generálisokként egész hadseregek irányítását kell felvállalnunk. A Gary Grigsby és csapata által készített játék ennél többre vállalkozott, az egész II. világháborút az elejétől a végéig, minden jelentősebb harcoló fél szemszögéből ábrázolja.
A játékban 5 oldal játszik felváltva negyedévenkénti fordulókkal, a németek és szövetségeseik, valamint a japánok néznek farkasszemet az angolszász-szovjet-kínai oldallal. Bármelyik oldalt irányíthatjuk, azon belül lehetőségünk van a katonai termelést és/vagy a csaták irányítását is a kezünkben tartani, így Rommel, Patton vagy Zsukov szerepe mellett akár Albert Speer, mint háborús termelési miniszter bőrébe is bújhatunk. A játék szabályai eléggé bonyolultak, de a fejlesztők egy több mint száz oldalas, képekkel illusztrált elektronikus kézikönyvvel sietnek a kezdő játékos segítségére. Erre szükség is van, mert a kézikönyv nélkül az ikonokkal és menükkel telezsúfolt bizánci bonyolultságú felhasználói interfészen és a hasonlóan bonyolult szabályrendszeren az eligazodás olyan nehéz lenne, mint autóval eljutni Budafokról Újpestre péntek délután. :-)
A játék megpróbálja a teljes háborús helyzetet gazdasággal és stratégiával együtt bekebelezni, ezért nem meglepő, hogy számtalan szabályrendszer épült be a játékba. A szabályrendszerek jó része sajnos teljesen kötött, így például ha valaki Németországgal játszik és nem támad, 1943-tól kezdve minden körülmények között beáll a háborús állapota a Szovjetunióval. Ez a megoldás sajnos a „Mi lett volna ha?” jellegű érdekes kísérletek jó részét lehetetlenné tette. Az ehhez hasonló kötöttségek szinte minden területen megtalálhatók a játékban, így a sikeres játék egyik feltétele, hogy ezeket az „előre drótozott eseményeket” elemezve a játékos fejben előre felkészülve alakítsa ki a stratégiáját.
A rengeteg érdekes és kevésbé érdekes játékelem mellett komolyan hiányzik a diplomáciai lehetőség. Sem békekötésre, sem szövetségek kialakítására nincs lehetőség a már említett előre drótozott eseményektől eltekintve, hacsak a feltétel nélküli megadást nem tekintjük diplomáciai lépésnek. :-)
A játék nem is törekszik arra, hogy kisebb egységek szintjén ábrázolja a háborút, általában hadsereg méretű egységeket tologatunk a térképen, ezekkel próbáljuk az ellenséget eltakarítani az útból. A játékba persze nemcsak a szárazföldi eseményeket, hanem a tengeri és légi ütközeteket, bombázásokat is beépítették, így a győzelem általában csak kombinált tengeri, légi és szárazföldi fölény együttes kivívásával lehetséges.
A játék grafikája teljesen 2 dimenziós és azon belül is valahol a 6-8 évvel ezelőtti színvonalat képviseli. Ez akár relatív előrelépésnek is tekinthető, ugyanis az átlagos háborús játékok grafikája inkább a 15 évvel ezelőtti színvonalnál maradt. :-) Az ikonok, térképelemek jól átgondoltak és hamar megszokottá válnak. Sajnos az már a hasonló jellegű játékok velejárója, hogy az információk legnagyobb része számok és táblázatok formájában jelenik meg. Ezen a tényen még az sem változtat sokat, hogy a fejlesztők a száraz tálalást igyekeztek a táblázatokon elhelyezett „Top Secret” feliratokkal és Wehrmacht jelvényekkel korhűvé és érdekesebbé változtatni.
A játék alatt ismétlődő zene hallható, amely eléggé rövidre sikeredett, így a folytonos újrajátszás miatt hamar unalmassá válik. Az ikonkhoz rendelt zajokon kívül egyéb hangok nemigen hallhatók, kivéve a kissé céltalan ütközetábrázolást, ahol kis katonák, tankok meg repülők lövöldöznek egymásra mindenféle interaktivitás nélkül, repülő és tank zajok, meg robbanások és lövöldözések kíséretében. Egyszer érdemes megnézni, de mivel túl sok információt nem nyújt, így hamarosan kikapcsolja az ember ezt a funkciót.
A World at War játék inkább a komplex gazdasági és katonai stratégiai játékokhoz áll közelebb, mint a klasszikusnak tekinthető színtiszta háborús stratégiai játékokhoz. Mivel bonyolultságban valahol félúton helyezkedik el a népszerű fordulónkénti stratégiai játékok – például a Civilization vagy Heroes of Might and Magic – és a háborús játékok között, ezért elég jól elszórakoztatja a kezdő háborús stratégiai játékost, de a gyakorlottabb fordulónkénti stratégiai játékos is meg tud birkózni a feladattal. A World at War viszonylag szűk játékosréteg kívánságait szem előtt tartva készült, de akik hajlandók a második világháború gazdasági-katonai eseményeibe belemélyedni és az ismereteket a stratégiájukban aktívan felhasználni, azok számára hosszú hónapokra nyújthat szórakozást a játék.
