A Games Conventionön látottak alapján bizakodva vártam az SCi kiadásában megjelenő Total Overdose-t. Egy kissé talán agyatlan, de jópofa ötletekkel dúsított akciójáték képe rajzolódott ki előttem. A demo aztán tovább erősítette ezt a képet, és lelkesen többször is végigvittem a benne lévő küldetést. Aztán megérkezett a játék, de valahogy nem azt kaptam, amire számítottam.
A Mexikóban játszódó sztori főszereplője Ramiro Cruz, akinek ikertestvére beépített ügynökként munkája közben megsérül. Hogy a drogkereskedők leleplezése a sérülés következtében ne fulladjon eredménytelenségbe, Ramirot kérik meg, hogy lépjen testvére helyébe és számoljon le a rosszfiúkkal. A játék kerete gyakorlatilag nem más, mint egy közép-amerikai környezetbe helyezett Grand Theft Auto. Egy városban mászkálhatunk fel-alá, ha pedig gyorsabban szeretnénk közlekedni, beülhetünk mások autójába. Így juthatunk el a különböző küldetésekhez, melyek egy része a történeti szálat viszi előre, a többi pedig inkább gyakorlásra vagy pontgyűjtésre jók.
A probléma igazából ott kezdődik, hogy a városban való mászkálás véleményem szerint teljesen felesleges momentum, az egymás utáni küldetések sorozata bőven elég lett volna a játék teljességéhez. Az, hogy a fejlesztők a GTA-t vették a sikeres akciójáték mércéjének, jelentősen lelassította a játékmenetet. Arra számítottam ugyanis, hogy a demóhoz hasonló küldetések sorozata vár rám, szépen egyik a másik után, de az, hogy ehhez még össze-vissza bolyonganom is kelljen egy szépnek még csak nem is nevezhető városban, ráadásul botrányosan rosszul irányítható járművekben, már egyáltalán nem győzött meg arról, hogy sikeres munkát végeztek a tervezők.
A küldetések során találkozhatunk a játék egyik fő erősségével: a látványos leszámolásokkal. Főhősünk óriási vetődések vagy ugrások közben is képes az ellenfelekre lődözni (kb. hasonlóan, mint a Max Payne vagy az Enter the Matrix bullet time effektje esetén), a program pedig jól sikerült akcióinkat pontokkal díjazza – például egy ugrás során ha két-három ellenfelet is eliminálunk, vagy pontosan fejen találjuk, esetleg ha a falról elrugaszkodva szaltó közben találunk el valakit. Egy ellenség lelövése után visszaszámlálás indul, ha ennek lejárta előtt végzünk a következő személlyel, ismét elkezdődik a számolás. Minél több embert lövünk le anélkül, hogy lejárna az időnk, annál magasabb bónuszra számíthatunk.
Rengeteg fegyver áll rendelkezésünkre a játék során, a pisztolytól a sörétes puskán keresztül az uziig, ezek mellett pedig speciális felszereléseket is találhatunk. Ilyen például a gépfegyvert rejtő gitártok („El Mariachi”), az arany pisztolygolyó, mely mindig célba talál, vagy a főhősünket mindenkit felöklelő rohanó bikává „változtató” különleges képesség. Ezekre az utcákon vagy a küldetések során találhatunk rá, használatuk pedig korlátozott, mind időben, mind mennyiségben. Találhatunk idő-visszapörgető bónuszt is, mellyel egy sikertelen, esetleg halálunkkal végződő akciósorozatot tekerhetünk vissza kicsit, egyúttal életerőnket is megnövelve.
A játék grafikáját csúcsminőségűnek semmiképp sem nevezném, ma már ennél sokkal többre lenne szükség, hogy egy új program kitűnjön a tömegből. A semmiből előbukkanó autók pedig különösen illúziórombolóak, főleg, hogy nem túl nagy a látótávolság a programban. Pozitívan lehet szólni viszont a zenéről, a Control Machete, Delinquent Habits és a Molotov mexikói hangzású rap és metál dallamokat csempésznek a háttérbe, hangulatos zenei hátteret biztosítva akcióinkhoz.
Míg a Total Overdose egy kellemes akciójáték is lehetett volna, a Grand Theft Autora hajazó mászkálásos megoldás és az átlagosra sikerült grafika sajnos nem emeli egy mai jó játék szintjére. Egy próbát azért talán megér, de hosszú távú szórakozásra ne számítsunk vele.
