Ismertető/teszt
Fahrenheit
Izgalmas kalandok várnak ránk a Quantic Dreams hangulatos, filmszerű megvalósításokat tartalmazó játékában.
2006.01.08. 00:00 | szerző: Madrac | Ismertető/teszt
A kalandjátékok rajongói talán még emlékeznek a Quantic Dream előző játékára, az Omikron: The Nomad Soulra. Ez még 1999-ben jelent meg, és zenei háttéranyagának készítésében David Bowie is részt vett. A csapat sokat várt következő játékával, hiszen csak nemrégiben, 2005 második felében jelent meg a Fahrenheit, mely egy jobb, kiforrottabb játék lett már, és szerencsére a végére nem laposodik el a történet, mint előző játékuknál.
Lucas Kane egy átlagos ember, mégis megöl egy ismeretlent egy kávézó WC-jében, látszólag minden ok nélkül. Egy transz-szerű állapotban hajtja végre tettét, mintha más irányítaná a kezét. Mikor feleszmél, már késő, csak a nyomok eltüntetése marad hátra és a menekülés. A játék során Lucas mellett az ügyre ráállított rendőröket, Carla Valentit és Tyler Milest is mi irányítjuk. Ez a kettősség aztán a játék végéig megmarad. A történet folyamatosan bontakozik ki, egyre több részletet tudhatunk meg, de egyre több különös dolog is történik. Lucasnak látomásai vannak, Carla pedig tudomást szerez egy hasonló gyilkosságsorozatról a régebbi aktákban. Nagyobb hatalmak szerepe is kiderül hamarosan, kint pedig egyre hidegebb és hidegebb van, sokak szerint közeleg a világvége.
A játék irányítása egy az egyben konzolos, a kurzornyilakat, a numerikus billentyűzetet és az egeret használhatjuk (ez utóbbi a konzolos analóg karnak felel meg). Alapesetben a nyilakkal mozgunk, míg az egérrel a felső sorban látható mozdulatot elvégezve használhatjuk a dolgokat (nagyjából hasonlóan, mint például a Black & White-ban a varázslatokat kellett rajzolnunk, csak itt valamivel egyszerűbb a dolgunk). Például az ajtót attól függően, hogy merre nyílik, megtoljuk vagy meghúzzuk. Az akciórészek nagy része reflexjáték. A kurzorgombokkal és a numerikus billentyűzet irányaival kell reagálnunk a képen látható színes csíkok felvillanásaira. Ilyen rész sokszor fordul elő, némelyik pedig meglehetősen hosszú és gyors. Hamar megszokható ugyan, de a játék végére kicsit idegesítővé válik.
Pozitív dolog a Farhenheitben, hogy sok elem véletlenszerű. Így például nem mindig ugyanoda dugja a játék elején Lucas a kést, és ennek következtében nem feltétlenül mindig Tyler találja meg. Szintén fontos szerepe van karakterünk hangulatának a játék során: ha túl depresszióssá válik valamelyik szereplő, akkor feladja a további küzdelmet, ez pedig a játék végét jelenti. A feladatok sikeres teljesítése és a hétköznapi cselekedetek – mint például a gitározás, vagy egy pohár víz vagy kávé elfogyasztása – növelik a hangulatot, míg a szereplővel történő cselekmények nagy része erősen csökkenti azt. Ráadásnak minden szereplőnek megvannak a maga rigolyái is: Lucast a látomásai gyötrik, Tyler idült játékmániában szenved, míg Carla klausztrofóbiás. A hangulat nem csak az életerő szerepét tölti be: minél jobb a kedve a karaktereknek, annál tisztábban, logikusabban gondolkodnak, így sokkal több lehetőség jelenik meg a beszélgetésekben is. Másik korlátozó tényező a beszélgetéseknél az időlimit: egyszerűen nincs lehetőségünk mindent megkérdezni, sőt, arra se hagytak korlátlan időt, hogy kiválasszuk a nekünk szimpatikus lehetőséget.
A feladatok között igen sokféle akad. A kalandjáték részekben beszélgethetünk, kihallgathatunk embereket, tárgyakat használhatunk, vagy épp csak az egyik helyszínről tartunk a másik felé. Az akciórészek terén is a sokszínűség jellemzi a játékot, például kimentünk egy gyereket a jeges tóból és újraélesztjük, meglehetősen sokszor menekülünk valami elől, vagy épp üldözzük azt. Sok olyan feladat is lesz, mely a megfigyelőképességünket teszi próbára, így például nekünk kell majd elkészíteni Lucas fantomképét is. A harcok gyors gombnyomkodós részek, melyeket ugyan nem vitték szerencsére túlzásba, de a főbb csaták igen sokáig tartanak. Mellékfeladatok között is akadnak érdekesek, részt vehetünk Tyler és Carla kickbox edzésén, gitározhatunk Lucasszal és törleszthetjük Tyler adóságát kosárlabdában is. Néhol lehetőségünk nyílik komolyabb választásokra is, bár némelyiknek nincs a végkifejletre hatással, így se csak egyféle befejezése létezik a programnak.
A játék grafikája kellemes és részletes, igaz nem kell tőle az FPS-eknél már megszokott csillogás-villogást várni. A karakterek arcjátéka és mozgása nagyon jó, nem is véletlen, hiszen valódi emberek mozdulatai lettek motion-capture technológiával rögzítve. Remekül ki lehet venni a mozdulatokból és a mimikából, hogyan érintik hősünket a történtek: legyint egyet vagy épp letörten, megereszkedett vállakkal várja a következő csapást. A beszédhangokban remekül tükröződik az, amit a mozdulatokban is láthatunk, valamint tisztán, jól érhetően beszélnek a szereplők. A játék hangjai mindig illenek a helyszínekhez, nincsenek zavaró mellékzörejek, itt is kihasználtak minden lehetőségek a hangulat fokozására és megtartására. A kitűnő aláfestő zene pedig nem mástól származik, mint David Lynch filmjeinek állandó zeneszerzőjétől, Angelo Badalamentitől. A nagyszerűen megválasztott kamerák és a vágás teljesen filmszerűvé teszi sok helyen a játékot, szintén igen jó hangulatot teremtve.
A játék alatt néha találhatunk kis korongokat különböző pontértékekkel. Ezeknek a történet során semmi szerepük nincs, hanem különböző extrákat aktiválhatunk velük. Ezek között vannak rendes jelenetek a játékból, valamint olyan apróságok is, melyek valamiért nem kerültek be a végleges programba. Ilyen például Tyler és Carla korcsolyázása. Megtekinthetünk rengeteg képet a játék tervezési fázisából is, és egy vicces felvételt, melyben az összes szereplő feltűnik.
Végülis mindenkinek merem ajánlani a Fahrenheitet, hiszen egy igen jól sikerült, hangulatos darab, teljesen olyan, mint egy interaktív film. A Quantic Dream jó munkát végzett megint, és ezúttal szerencsére képesek voltak egész végig megtartani a remek hangulatot. Reméljük, sok hasonló színvonalú kalandjáték lát még napvilágot tőlük. ■
értékelés
Fahrenheit
- Izgalmas történet
- Jó feladatok
- Konzolos irányítás, mely a végére már kicsit idegesítő
hangok 9
játszhatóság 8
hangulat 10
Fahrenheit
hozzászólások (2)
Jobb, mint ha filmet néznék...tiszta kéjérzés ezt a filmet játszani, nekem még a grafikával se volt semmi bajom. Úgy jó, ahogy van. A hangulata odavág nagyon, a történet meg nagyon jól lett kitalálva.:-)
