The Godfather

A filmtörténet kétségkívül egyik nagy klasszikusa Coppola Keresztapa trilógiája. Sikerét egyértelműen jelzi a kilenc Oscar-díj, valamint az a tény, hogy világszerte a maffia főnököket ennek nyomán kezdték széles körben „keresztapaként” emlegetni, holott a kifejezés már előtte is ismert volt.

Mindezek tükrében nem meglepő az a megállapítás, hogy az Electronic Arts nagy fába vágta a fejszéjét, amikor egy ilyen világsikerű film játékadaptációját készítette el. Tovább nehezítette a dolgát az a tény, hogy ebben a műfajban már létezik egy nagysikerű játék, a Mafia, amelynek sikeressége a PC-s játékok között hasonlóan kiemelkedő volt, mint a Keresztapának a filmes világban. Az EA mindezek ellenére vállalta a kihívást és kiadta a The Godfathert. Lássuk, hogy mit is sikerült kihozni belőle.

A történet hűen kötődik a film eseményeihez, de természetesen vannak új szálak is, nem csak a filmet kell újból lejátszanunk. Egy-egy hosszabb-rövidebb epizódot felvillantva találkozhatunk a moziból már korábban megismert eseményekkel, néhány küldetés pedig közvetlenül a filmbeli cselekményekhez kapcsolódik. Így például mi vihetjük el Don Corleonet a kórházba, miután lelőtték, vagy Michaelnek nekünk kell eljuttatni a pisztolyt a Sallazzo elleni akciónál, de nem maradhatott ki a híres levágott lófejes akció sem. Mindezek ellenére azonban mégis azt mondhatjuk, hogy igazából teljesen önálló a cselekmény, melynek során a főhős bőrébe bújva kell egyre feljebb jutnunk a bűnszövetkezet ranglétráján, míg mi nem leszünk a maffia család feje.

Kezdetben a Corleone család egyszerű verőembereként indulhatunk neki az alvilági életnek, a fő feladatunkat a védelmi pénzek kicsikarása teszi ki. Később persze, ahogy haladunk felfelé a ranglétrán, jó alaposan alá kell merülnünk a bűn feneketlen bugyraiba. Az „egyszerű” verés kiosztástól kezdve a rabláson át egészen a gyilkosságig mindent meg kell tennünk ahhoz, hogy egyre elismertebbek legyünk, és egyre fontosabb szerepet töltsünk be a családban. Elég változatos – és időnként szadista – módszerek állnak rendelkezésünkre, a hegedűhúrral történő megfojtás, valamint a géppisztoly általi szitakészítés, vagy a hülyére verés mind-mind a feladatunk része lesz. Ahogy nő az elismertségünk, úgy tudunk egyre jobb és jobb fegyvereket használni, illetve a meglévőket különféle „upgrade”-eknek alávetni. A fegyverarzenál is óriási, az egyszerű revolvertől kezdve, a shotgun, a géppisztoly, vagy akár a Molotov-koktél, a csőbomba, vagy a dinamit is rendelkezésünkre áll. Ezeket tudjuk továbbfejleszteni a titkos fegyverkereskedők révén. Aki a puszta öklét akarja használni, az is megtalálhatja a számítását, hiszen a falhoz passzírozás, az ököllel pépessé verés, vagy akár a nyakkitörés is a repertoárunk része.

A GTA-ban megismert módon hatalmas területeket járhatunk be, szinte teljesen szabadon kószálva a városban. A közlekedésünk megkönnyítése érdekében lophatunk autókat, ha ahhoz tartja kedvünk, elgázolhatjuk a békés járókelőket is, vagy akár szitává lőhetünk mindenkit, aki az utunkat keresztezni merészeli. Persze mindezt nem tehetjük meg büntetlenül, a zsaruk nem nézik jó szemmel, ha túlságosan rossz fiúk vagyunk. Ilyenkor sorsunk a szomorú üldöztetés, aminek a vége bizony sokszor az, hogy lelőnek. Ez nem nagy dolog, hiszen a GTA-ból megismert módon itt is a közeli kórháznál újraéledhetünk, némi pénzlevonás után.

A fő feladataink a küldetések végrehajtása, ezek között számos mellékküldetés is akad. Ezek végrehajtása nyomán nő az elismertségünk, új képességeket tanulhatunk, illetve megnő az egészségi szintünk, a sebességünk, hatékonyabban tudunk harcolni, lőni, stb. A végcél, hogy elnyerjük New York város Donja címet, amihez az összes kivégzési módot és küldetést végre kell hajtanunk.

A gép mesterséges intelligenciája elég jónak mondható, bár van benne néha kivetnivaló. Az ellenfelek lövöldözés során fedezéket keresnek, ha többen vannak, megpróbálnak bekeríteni, de ugyanakkor vannak megmagyarázhatatlan jelenségek is. A járókelők néha öngyilkos módjára vetik magukat az autónk elé, vagy a fenyegetően fellépő gengszterek egyszer csak minden ok nélkül elteszik a fegyvereiket és odébbállnak.

Nézzük a látványvilágot! A grafika nem nyújt különösebben kiemelkedőt, megkockáztatom azt is, hogy egy kicsit elmarad a mai színvonaltól, de ennek ellenére élvezhető. A játék során feltűnnek a film ismert szereplői is – többek között a Corleone család tagjai –, akik hű másai az eredeti színészeknek, sőt, a szinkronhangokat is az eredeti színészek hangján hallhatjuk. Kivéve ez alól Michael, mivel Al Pacino nem adta hangját a játékhoz, de ez mit sem von le a hangulatból. Ez a tény, valamint az, hogy a saját kinézetünket is a legapróbb részletekig beállíthatjuk (a korábbi EA sportjátékokban megismert módon), mindenképpen pozitívum a külső megjelenést tekintve. A különböző időjárási változások, valamint a napszakok megjelenítése is nagyban hozzájárulnak a megfelelő hangulat kialakításában. Sőt, a helyszínek, az utcák is mind-mind a filmből már ismertek, mindez hihetetlen realisztikussá teszi a játékot. A remek hangeffektusok az eredeti filmzene és a szinkronhangok révén is pompás élménnyel varázsolnak el minket.

Ami viszont sokat levon a játék értékéből az a pocsék irányítás. Nagyon nehézkes, sokszor áttekinthetetlen, mivel inkább egy gyakorlott konzoljátékosnak való, mintsem egy PC előtt éjszakába nyúlóan görnyedő hardcore gamernek :-). Ez a hátrány főleg az autók vezetésénél jön elő, ami nagyon idegesítő tud lenni. Jó lett volna, ha a Mafiában megismert rendszert „ellopva” programozták le volna ezt a részt, mert ott legalább ezt elég jól megoldották. Pedig ez is a látványos részek közé tartozik a játéknak, noha az autók formája eléggé le van egyszerűsítve. Amennyiben megbarátkozunk azonban ezekkel a hiányosságokkal, nagyon jó játékélményben lehet részünk. A történet változatos és lebilincselő, a küldetéseink változatosak. Rendelkezik mindazzal a pozitívummal, ami annak idején a Mafia játékot oly népszerűvé tette.

Be kell vallanom őszintén, hogy amikor először kipróbáltam a The Godfathert, eléggé szkeptikus voltam, hogy vajon az EA meg tudja-e közelíteni a nagy előd sikerét. A játékban előrehaladva azonban azt vettem észre, hogy ugyanúgy élvezem, mint hajdanán a Mafia eseményeit. Felmerül akkor a kérdés, hogy megtörtént-e a trónfosztás a The Godfather révén? Nos, a válasz egy kissé határozatlan nem, de ez inkább köszönhető a pocsék irányításnak és a kicsit elavult grafikának. Ám mindenképpen kiemelkedő egyéb tekintetben a program, és bizton állíthatom, hogy aki ennek a műfajnak a rajongója, vagy nem játszott korábban a Mafiával, annak meghatározó játékélményt nyújt. Az EA csapata megint jó játékot alkotott, ha a meglévő hiányosságokat kiküszöbölik, akkor úgy gondolom, hogy lehet még etalon mások számára a The Godfather esetleges 2. része.