Amikor először hallottam a Buka új, rettenetesen nagy, és rettenetesen ronda járműveket górcső alá helyező játékáról, először csupán egy szimpla „Ön dönt: lő és vezet” jellegű játékra gyanakodtam. Aztán jó népi szokás szerint lassacskán elkezdtek csordogálni az információk, melyekben egy RPG elemekkel dúsított játék képe rajzolódott ki, amelyben egy hatalmas, a civilizáció nagy részét elpusztító kataklizma utáni világban kell kalandoznunk. A hírek, képek és videók után szerkesztőségünkben landolt a Hard Truck: Apocalypse sajtónak szánt verziója, melyből némileg szélesebb képet kaphattunk a játékról.
A történetet a legelején kezdve: ilyen pofátlan logólopást már régen láttam – a HTA emblémáját nézve minden, játékok terén picit is tájékozott emberkének azonnal beugrik a Falloutok logója. Meglehet a lopás nem véletlen, hiszen mint arra fentebb kitértem, a Fallouthoz hasonlóan a Hard Truck: Apocalypse is egy egyelőre meg nem nevezett világégés utáni világban játszódik. Főhősünk egy feltörekvő fejvadász, aki egy újabb delikvens üldözése közben nem várt problémákba ütközik – legalábbis a kézhez kapott verzióban, mely jelentős meglepetésemre csupán egyetlen pályát – földrészt? – tartalmazott, és a végén el is varrták a szálakat a fejlesztők. Ennek folyományaként a történetről sok információt nem tudunk, de mindenkit bíztasson a tudat, hogy lesz.
A játékban stílusilag keverednek a menedzserjátékok (áruk szállítása), az autós akciójátékok (vörös színnel jelölt járművek letörlése a Föld színéről), valamint a szerepjátékok (küldetések, információszerzés, stb.). Mindez elvileg meg van fűszerezve egy jófajta poszt-apokaliptikus hangulattal, azonban a tesztpéldányban a világégés jeleit nemigen mutató szép tavacskák között autókázhattunk, hol szimpatikus rétek és erdők váltogatták egymást. Csupán pár elhagyatott romváros, illetve a túlélők nem éppen high-tech falvai utaltak arra, hogy itten valami bizony történt. A fejlesztők mindenesetre változatos helyszíneket ígérnek, köztük sivatagokat, őserdőket is, ami ugyan első hallása jól hangzik, viszont véleményem szerint a hőn áhított poszt-apokaliptikus hangulatot nem lehet elérni zöldellő rétek megjelenítésével, amelyekről már csak az ugrándozó loknis-nyalókás kisleányzók hiányoznak... A tesztelés során is mindvégig olyan érzésem volt, mint sok évvel ezelőtt a Kevin Costner fémjelezte „A postás” című, amúgy meglehetősen középszerű film megtekintésekor: ott is volt elvileg egy világégés, mégis, a túlélők nyomorúságos hibáin kívül maga a Föld nem változott semmit. Ez számomra rendkívül zavaró, hiszen egy világégés utáni, anarchikus világot én a klasszikus Mad Max, illetve játékok terén a már említett Fallout sorozat mintájára képzelek el, nem zöldellő rétekkel és pálmafákkal.
A játékmenet korrekt egyveleget alkot a fentebb már említett összetevőkből, egyedüli nagy hibája a hosszas üresjáratok megléte. Játék során legtöbb időt nem a küldetések megoldása, az árucsere illetőleg a különféle karakterekkel folytatott kommunikáció igényelte, hanem a helyszínek közti autókázás, ami az első húsz percben még szórakoztató, viszont az azt követő órákban már dögunalom. Az ellenfelek különféle színű, szagú, nagyságú járművek, melyek nem egyszerűen grasszálnak a játékos levadászásának reményében, hanem különféle szervezetekhez tartoznak, amelyekkel való viszonyunkat számon tartja a játék. Az NPC-kkel való beszélgetések egyelőre nem állnak a helyzet magaslatán, a kiadott verzióban igencsak szűkszavú párbeszédeket folytathattam, ráadásul a textusokat nem szinkronizálták le, ami pedig évek óta minimum elvárásként szerepel a hasonszőrű játékokkal szemben. Járgányunkat nemcsak lecserélhetjük, tuningolhatjuk is: jobb fegyvereket szerelhetünk fel a megadott felfüggesztési pontokra – ez szintén édeskevésnek tűnik, hiába festhetjük le különféle színűre az adott kocsit, egyelőre a páncélzat, a motor értékeinek megváltoztatására nem nyílt lehetőség.
A grafika bár néhol egészen pofás, nem üti meg sem a 2006-os, sem akár a 2005-ös év minőségi standardjait, ez aligha fog sokat változni a végleges verzió megjelenéséig –fogalmazzunk úgy, hogy a játék alatt dohogó motor a célnak megfelel.
Bár a fentiekből egyelőre csupán egy középszerű szoftver képe rajzolódik le, mégis ott a lehetőség a Hadr Truck: Apocalypse előtt, hogy remek játék váljon belőle. Az alapötlet, a lehetőségek jók, remélem, hogy a végleges verzió megjelenéséig még csiszolnak rajta, és akkor akár maradandó játékélménnyel kecsegtető játék is születhet.