Egymás után jönnek ki azok a játékvezérlők, amelyek a billentyűzetet hivatottak helyettesíteni, és leginkább az FPS-ekre vannak specializálódva, de még általános megnevezésük sincs... A Belkin SpeedPadnek hívta a sajátját, a Saitek pedig Pro-Gamer Command Unitnak nevezte el. Az elmúlt hetekben ez utóbbihoz volt szerencsém. (A továbbiakban az egyszerűség kedvéért PGCU-nak fogom rövidíteni.)
A száraz tények: a PGCU 20 szabadon programozható gombbal rendelkezik, valamint egy háromállású kapcsolóval, amelynek mindhárom állásában külön-külön funkciókat rendelhetünk a gombokhoz. Ráadásként van még egy Shift billentyűnk is, ami még ezeket a lehetőségeket is megduplázza. Kis matek után vonjuk le a következtetést: ez eddig 120 egyértelműen elkülönülő funkció. A hab a tortán egy kis analóg joystick, amelynek a két tengely mentén akár százalékonként más-más funkciót adhatunk. És természetesen erre is vonatkozik a három mód, valamint a Shift billentyű hatása.
Kinézetre kicsit különös érzései lehetnek az embernek, nem egyszerű eldönteni, hogy végül is tetszik-e, avagy sem, mindenesetre én rövid idő alatt megbarátkoztam vele. A lehetőségekhez mérten eléggé leegyszerűsített formája van, enyhe futurisztikus beütéssel. Az áttetsző anyagú billentyűk matt-ezüst bevonatába gravírozott számoknak köszönhetően a háttérvilágítás nagyon ütős megjelenést kölcsönöz a kütyünek, amely persze nemcsak díszítés, hanem fontos szerepe is van abban, hogy a három mód között váltogatva mindig tudjuk, hogy éppen melyikben vagyunk. A világítás ugyanis ettől függően kék, piros, vagy zöld (melyek a default, RTS avagy FPS módokat jelölik). A tenyértámasz tetején található világító csík viszont már csak és kizárólag design szerepet tölt be, ugyanúgy, mint az eszköz hozzánk közelebb eső végéből az asztalra vetített Saitek logo.
Ergonómiai oldalról megközelítve a dolgokat a PGCU első pillantásra nem tűnik igazán kényelmesnek, éppen a fent említett leegyszerűsített formavilág miatt, de mikor rátenyerelünk, rögtön rájövünk, hogy nincs vele semmi probléma. A tenyértámasz első blikkre állíthatónak tűnik, másodikra rájövünk, hogy nem az, harmadikra meg megnyugszunk, mert nincs is igazán szükség az állítására: csak rá kell tennünk a kezünket, úgy, ahogy az nekünk kényelmes. A hüvelykujj-rész viszont tetszőlegesen állítható előre-hátra, továbbá oldalirányban is tudunk rajta fordítani. A billentyűk minőségére szintén nem lehet panasz, nem is túl puhák, nem is túl kemények, jól érzékelhető, ha megnyomjuk őket, és természetesen eszük ágában sincs beragadni. (Ez utóbbit nem szőrszálhasogatásból mondom, hanem más eszközökkel szerzett rossz tapasztalatok miatt...)
Az elülső részen található 18 gomb szét van osztva három jól elkülönülő mezőre. 11 darab a három középső ujjunkkal érhető el, 3 darab a kisujj alá esik, és további 4 egy kicsit előrébb, mint a funkcióbillentyűk a hagyományos billentyűzeten, azokhoz a dolgokhoz, amit nem használunk olyan sűrűn (mint például fegyverváltás, térkép/inventory/karakterlap megnyitása, és a többi). Itt van még pluszban a módváltó kapcsoló, amit mondjuk gyűrűsujjal kicsit oldalra nyúlva tudunk kezelni viszonylag egyszerűen. Hüvelykujjnál van a mini-joy, valamint két gomb, amelyből egyet nagyon kényelmesen, a másikat csak szimplán kényelmesen tudunk elérni. Végül, de nem utolsó sorban a Shift gombot is megtaláljuk a tenyér-támaszon, amelyről kicsit bővebben a következő bekezdésben lehet olvasni.
A kényelmi szempontok terén tehát eddig rendben is volnánk, de két dolog szemet szúrt nekem már rögtön az elején, és mint kiderült, nem is oktalanul. Az egyik az, hogy a billentyűsorok között megvan ugyanaz az eltolódás, amit a normál klaviatúrákon is láthatunk, és ez ebben az esetben nem túl szerencsés. Jobb lenne, ha közvetlenül egymás fölött lennének, mint például a Nostromo SpeedPadeken. A másik pedig a felettébb szokatlanul elhelyezett Shift gomb. Hangsúlyoznám tehát, hogy szokatlan, és nem feltétlenül rossz. Ezt a billentyűt ugyanis a tenyerünkkel, vagy ha úgy tetszik a hüvelyujjunk tövével kell kezelnünk. Én speciel egyszer sem nyomtam meg akaratlanul, de ha valaki abszolút nem tudja megszokni, akkor lehetőség van letiltani. Ezzel ugyebár rögtön meg is felezzük a konfigurálható funkciók számát, de az a 120 amúgy is egy kicsit soknak tűnik ahhoz, hogy fejben tartsuk...
A meghajtó telepítése során a konfiguráció nem okoz túl sok nehézséget. Az ablak bal felén láthatjuk a PGCU háromdimenziós képét, csak hogy teljesen egyértelmű legyen, hogy éppen melyik gombot állítgatjuk, a jobb felén pedig kilistázva jelennek meg a gombok és a hozzájuk rendelt funkciók. Természetesen nemcsak egy-egy billentyűleütést rendelhetünk hozzájuk, hanem akár többet is, ami vagy szimplán, gyors egymásutánban működik, vagy időzítve a billentyűleütések közötti szüneteket. A kis joysticket sok helyen „4-way hat-switch”-nek nevezik – szerintem helytelenül. Ennél ugyanis százalékosan állítható, hogy mikor mit csináljon. Beállíthatjuk például azt is, hogy 75%-ig előretolva lassan gyalogoljon a karakterünk, 75-99%-ig fusson, 100%-nál pedig ugorjon.
A konfigurálásra sajnos nem két percet kell rászánni, de a saját érdekünkben érdemes rendesen megcsinálni. Ha ehhez lusták vagyunk, akár a Saitek oldaláról is letölthetünk kész profilokat... de ezeket én magam sem ajánlom. A World of Warcraft konfigurációban például még a „sit down” is benne van, mint rendkívüli fontossággal bíró funkció... „Gamer” eszközöknél mindig indíttatást érzek arra, hogy megemlítsem: kényelmes és pontos eszközök nem csak a játékokhoz kellenek. Erre a Saiteknél is rájöttek: a profilok között ugyanis még az Office-hoz valót is találhatunk. De még egyszer mondanám: ezeket inkább hagyjuk, és szánjuk rá az időt, hogy beállítsuk az eszközt úgy, ahogy nekünk a legkézenfekvőbb, leglogikusabb és legkényelmesebb, hiszen erről szól ez az egész.
A Saitek Pro Gamer Command Unit tehát egy remek kiegészítő, amely „rendeltetésszerű használat” esetén jelentősen megkönnyítheti életünket. Árát tekintve véleményem szerint épp annyival kerül többe a Nostromo SpeedPadnél, amennyivel jobb nála, már ha csak a Saitek és a Belkin minőség közötti nem túl nagy, de észrevehető különbséget nézzük.
Értékelés: 9 pont a 10-ből.
