A Buka Entertainment és a Targem produkciója most újra elhozza az armageddont, keményebben és gyorsabban, mint valaha. A poszt-apocaliptikus RPG-k ezen gyöngyszeme, méltó folytatása a Hard Truck sorozatnak, és momentán az egyetlen offline autós RPG ebben a kategóriában.
Gondolom mindenki emlékszik a Mad Max filmekre. Rozsdás, összetákolt verdákkal garázdálkodó bandák, elsivatagosodott táj, az egykori civilizáció romjain farkastörvények között élő elvadult népek, akik görcsösen kapaszkodnak megmaradt emberségük utolsó szilánkjaiba. Életbemaradásod egyetlen esélye a járműved, a benzinért viszont nem egyszer ölni kell. Valami hasonlóképpen indul itt is a történet. Igaz, itt Mel Gibson helyett egy maszkos ifjoncot alakítunk, de a többi mind stimmel. A Falloutra kísértetiesen hasonlító logo egy annál is különösebb játékot takar.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy repülő valami, ami egy csendes nyári estén az égből aláhullva kiirtotta az emberiség nagy részét. Ezután maszkos emberek rohangálnak az utakon lestrapált teherautókkal, állig felfegyverzett banditákkal a nyomukban. Kb. ennyi derül ki a szűkszavú intróból. A játék kezdésekor megjelenő történetrészlet is csak arról beszél, hogy a maszkokat valami névtelen tudós találta fel, mert a mérgező légkör miatt csak ezzel lehet életben maradni. (Szerintem meg csak azért, hogy ne kelljen arcokat animálni. :-)) Egy poros tanyán kezdődik pályafutásunk, ahol a kedves fater nagykorúvá válásunk alkalmából egyedül ereszt el, hogy elvigyünk egy csomagot a közeli városba. Lestrapált járgányunkkal, egy ősöreg Zilre emlékeztető teherautóval útnak is eredünk a város felé. Útközben persze összefutunk egy-két rosszarcúval, akiket könnyedén elintézünk a tetőre szerelt golyószóróval. A csipetnyi lootot bezsebelve, kissé lyukacsos verdánkkal meg is érkezünk a városkába. Egy Alice nevű, elég furcsa lány üdvözöl minket, és idegenvezetést kér a helyi települések felé. Segíthetünk neki, vagy el is hajthatjuk, a döntés a kezünkben. Ha vele tartunk, el kell őt vinni a környező falvakba, ezzel a térképet is bejárhatjuk. Ha nem visszük el, irány a város, leadni a csomagot. Bárhogy is döntünk, a lány eltűnik a ködben a „még találkozunk” klisével, majd ezután irány vissza a tanyára. Már messziről feltűnik a gomolygó füst, mire odaérünk, a tanyát teljesen lerombolva találjuk. Haldokló apánkról kiderül, hogy nem is az apánk, és a valódi fater valahová elkavart több éve valami világrengető ügyben. Gyermekkora lángoló romjai fölött hősünk esküt tesz, hogy kideríti mi lett Ivan Goval, az igazi apjával, és útnak indul a nyomok után.
A teherautónkat akár egy mozgó erőddé is alakíthatjuk a játék során. Rengeteg fegyver, upgrade és különböző teherautók állnak a rendelkezésünkre a városokban. A kocsink két részből áll, egy kabinból és egy platóból. Mind a két részt külön cserélgethetjük. Modellenként több változat is a rendelkezésünkre áll. A kabinoknál a lóerő és a csúcssebesség a mérvadó, a platóknál a raktér mérete, páncélzat erőssége és a fegyverrögzítési pontok számítanak. Az utóbbi különösen fontos, ugyanis a fegyverek arzenálja hatalmas. Kis és nagy golyószórók, „nagypapák”, aknavetők, ágyúk, raksik majd később különféle überdurva lézerágyúk és plazmavetők, amiktől a fél galaxis kettészakad, ha elsütöd. Ezek sajnos eléggé kötötten használhatók. Egy bizonyos méretű ágyú ugyanis csak a méretének megfelelő rögzítési pontra tehető fel. Ezért aztán elég sokat fogjuk variálni a verdánk felépítését, ha egy jobb ágyút találunk a meglévőnél. Ez igaz az upgrade-ekre is, ugyanis ezek is két különböző méretben jönnek. Teherautóból is öt modell van, mind különböző felépítményekkel és tulajdonságokkal, szóval a változatosságra nem lehet panasz. Viszont ezekre a lét is ki kell csengetni valahonnan, ami nem olyan egyszerű dolog. A sokféle melléküldetés elég jó bevételi forrás, viszont sok időt felemészt. Van itt futárszolgálat, fejvadászat, zsoldos küldetések meg miegymás. A főküldetésekért is szép pénzeket lehet akasztani és néha jobb fegyvereket is kapunk.
A fegyverekre szükség is lesz, mert útközben gyakran akarnak majd a MÉH telepre küldeni minket, és ők először lőnek, aztán még lőnek, és ha mindenki meghalt, utána kérdeznek. A harc legtöbbször abból áll, hogy körbe-körbe autózunk, kerülgetjük a lövedékeket és görcsösen nyomjuk a tűzgombo(ka)t. Aztán a füstölgő roncsok által hátrahagyott cuccokat bezsebelve már mehetünk is tovább. A nehézségi szint növekedésével sem változik a helyzet, csak tovább kell kerülgetni és lövöldözni. Összesen tíz különálló régióból áll a térkép, minden régió más és más kultúra romjaira épült. Nagyot röhögtem, amikor elérkeztem egy olyan helyre, ami kísértetiesen hasonlított a Kárpát-medencére, közepén egy folyóval és egy Pesht nevű várossal a folyó közepén. De városnevek szinte mindenhol ilyenek, például jártam Midgardban, Asgardban és a sivatagban közepén Gahadadban is. Érdekes figyelni az NPC-k neveit is, mert néha elég mulatságos, vagy éppen megdöbbentő neveket lehet találni. A régiók más és más környezettel rendelkeznek. Van itt brit felföldre emlékeztető táj, kis halászfalvakkal és felföldi zenével, sűrű dzsungel druidákkal, lerombolt panelrengeteg gyárnegyeddel, valamint sivatagos táj hajótemetővel és közel-keleti stílusú városokkal. A népesség is különböző szervezetekbe tömörült. Békés földművesek, bányászok, gyűjtögetők, technokraták, vallási fanatikusok és sok más, mindegyik a saját kis történetével. Bármelyik lehet barát vagy ellenség, ez a tetteinktől függ.
A grafika nagyon szép. A teherautók és a járművek kinézete nagyon jól kitalált és jól illeszkedik a játék feelingjéhez. A textúrák letisztultak, az animációk jól megmunkáltak. A járművek itt tényleg darabokra esnek szét, a sérülések és az effektek is látványosak. A táj aprólékosan kidolgozott de néha nagyon színtelen és sivár. Néhány fán és kövön kívül csak az elszórt települések nyújtanak némi látnivalót. Sajnos itt is feltűnik a „láthatatlan fal” effektus. Úgy tűnik, néhány helyen egy kicsit sűrűbb a levegő a szokásosnál, ugyanis néha egyszerűen beleütközünk a nagy semmibe, ami elég illúzióromboló tud lenni. Ha nem akarnak beengedni valahova, rakjanak oda barikádot vagy valami. Az irányítás pofonegyszerű, WASD+egér. Viszont a közlekedés már más tészta. A mini-radar ugyan mutatja, hogy merre kell menni, viszont nem lehet rajta zoomolni. A nagy térkép pedig betölti az egész képernyőt, szóval a haladás kb. úgy néz ki, hogy W, térkép, W, térkép, W, térkép. A másik nagy probléma az orbitális távolságok és a teherautónk sebessége. Amikor a kilométeróra 110-et mutat, akkor is az érzésünk, hogy kb. 50-nel megy a szekér. Nem egyszer fordul elő a játék során, hogy egy 3-4 régióval arrébb lévő célponthoz kell elkocsikáznunk, majd vissza. Először lehet gyönyörködni a tájban és a fák lombkoronáján átsütő napsugarakon, ahogy a fény megcsillan a fényesre vikszolt verdánk oldalán. Egy darabig. Aztán amikor már ötödször tötyörgünk végig ugyanazon az úton, már dögunalom az egész. Érdemes idejekorán beszerezni egy-két sebesség upgrade-et vagy turbó-feltöltőt, mert anélkül véresen hosszú, frusztráló vánszorgás lesz a vége. A másik hatalmas felsülés még a szinkron és a szövegezés. Sokszor majdnem elröhögtem magam az NPC-k szövegén, amit nagyon is komolynak szántak a fejlesztők, néhányat meg egyszerűen nem értettem. Először azt hittem bennem van a hiba, de aztán kiderült, hogy mésem. Iszonyatos nyelvi és szerkesztési hibákkal tarkított szinte minden dialógus. Néhány átvezetőnél az az érzésem volt, mintha a hajamat húznák. Mondom ezt én, akinek nem is az anyanyelve az angol. Ráadásul annyira érzelem nélküliek a párbeszédek, mintha robotok társalognának. Amikor főhősünk a haldokló mostohaapja mellett térdel, egy csepp szomorúság sem hallatszik a hangján. De a faternak sem. Úgy mondja ki az utolsó szavait, mintha csak egy kávé mellett társalognának. Szörnyű leégés, és ez megy az egész játék alatt. Úgy látszik oroszról angolra fordítani nem is olyan egyszerű, beszélni tudó embereket keríteni meg egyenesen lehetetlen.
A Hard Truck Apocalypse a Hard Truck sorozat valóban méltó folytatása. A story elég tekervényes és érdekes, de az idióta nyelvi hibák és a vontatott játékmenet miatt szétesik az egész. A grafika kiváló, a táj viszont néhol igen sivár és ismétlődő, sokadszorra pedig véresen unalmas. A harcrendszer és az irányítás is egyszerű és jól kidolgozott, a jó kameranézet pedig ritkaság ebben a műfajban. A sorozat kedvelőinek biztosan tetszeni fog, az újaknak pedig üdítő kivétel lehet. Minden jó pontja ellenére, a hibák magukért beszélnek, ezért a HTA csak a középmezőnyben számíthat helyezésre. Már készül az első kiegészítő, a Rise of Clans, amit nemsokára szemügyre is vehetünk. Reméljük, addigra megtanulnak beszélni orosz barátaink.
