Hogyan álljunk neki egy biztos sikerrel kecsegtető játék fejlesztési munkálatainak? Először is, kell hozzá egy profi fejlesztőcsapat, egy jó, kreatív ötlet, esetleg egy megfelelően bejáratott márkanév. És persze pénz, pénz és végezetül, a változatosság jegyében pénz. Ha mindezen összetevők megvannak, akkor lehet benne reménykedni, hogy sikerül egy olyan játékipari produktumot készíteni, amelyért játékosok milliói rohannak a sarki szoftverboltba, s tonnaszámra veszik meg azt. A fenti lehetőség elvileg adott a honi illetőségű Black Hole Entertainmentnek, akiknek például a remek Armies of Exigot is köszönhetjük. A profi csapat kérdése kipipálva, a kellő kreativitás szintén, sőt, még némi pénzmag is fellelhető. Nonpluszultraként pedig adva van a Warhammer univerzuma is, mint bejáratott márkanév. Hogy a Mark of Chaosnak sikerül-e beváltania a hozzá fűzött reményeket, arról némi képet kaphattunk a hozzánk érkezett béta verzió alapján.
Az alap sztorit bétatesztben felvázolni nem kívánnám, annál is inkább, mivel az általam tesztelt verzióban a történet egyes darabkáit jószerivel nagyítóval kellett keresni, így erről átfogó képet nem kaphattam. Mindenesetre azt már tudni lehet, hogy a Birodalom és a Káosz erői ismételten összecsapnak, avagy inkább folyatják véget érni nem látszó küzdelmüket egy olyan világban, amelynek egészét áthatja Káosz rozsdája. A bétában a hadjáratok még meglehetősen kidolgozatlanok voltak, viszont legalább betekintést adtak magába a játékmenetbe. Ez utóbbit talán a Total War sorozathoz lehet hasonlítani, hiszen itt is egy nagyobb térképen kell területeket megszereznünk. Ezen a szinten körökre osztott játékmenettel találkozhatunk, míg a csatákat valós időben vívhatjuk. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a Mark of Chaos egyszerűen csak holmi Total War klón lenne – éppen ellenkezőleg: egyéni, saját ízzel rendelkezik, amely nem összetéveszthető a fent említett sorozattal.
Fontos momentum a hősök megléte, akiket egész kampányokon keresztül magunkkal vihetünk, azaz kell vinnünk. Akár a csaták kimenetelét is eldöntheti egy megfelelő helyen bevetett, közelharcra specializálódott hős, avagy egy szintén megfelelően elsütött varázslat. A harcok során ők is fejlődnek, képességeiket pedig a faszerűen felépített képzettségi rendszerben fejleszthetjük tovább, esetleges haláluk pedig nagyjából egyet jelent a „Game Over” szép, nagybetűs kiírásával.
A csatákat az esetek többségében relatíve kicsi, párszáz fős seregekkel vívhatjuk, melyek rendkívül változatosak, hiszen a játékban számos nép kapott helyet, a maga sajátos egységkínálatával együtt, amelyeket a Warhammer sorozat rajongói minden bizonnyal régi ismerősként üdvözölnek majd. Örömmel konstatáltam, hogy a különböző népek és egységek nem csupán grafikailag, illetve sebzés, életerő és egyéb alapvető dolgokban térnek el egymástól, hanem viselkedésben is. Így például a goblinok igen könnyen megfutamodnak, majd újjászerveződve egy másik irányból támadnak, amivel szemben például a Káosz erői a végsőkig kitartanak. Ezen a ponton kell megemlíteni a morál szerepeltetését is a játékban. A morál, mint olyan, már igen régóta jelen van a különféle stratégiákban, azonban feltűnése az esetek többségében csupán annyit jelentett, hogy amennyiben hős katonáink vesztésre álltak, úgy a morál igencsak alacsony szinten volt, ha viszont a győzelem a küszöbön állt, úgy öröm volt nézni a morál szárnyalását. A Mark of Chaosban mindezt számos elemmel egészítették ki, így például a Rome: Total Warhoz hasonlóan nem mindegy, hogy katonáink mióta harcolnak, sőt, most az sem, hogy ki ellen – például egy óriással való harc némileg lelombozóbban hat harcosainkra, mint pár retkes talpú goblin dárdahajigálása.
Mivel bétáról vagyon szó, így az MI-ről sem tudok bővebben nyilatkozni, hiszen amit láttam, az várhatóan korántsem fedi a végleges verzió majdani állapotát ezen a téren – sem. A grafika szintén csiszolás alatt áll, amit eddig láttam, az alapján egészen pofás látványvilággal lesz dolgunk, különösen az egységek igen részletgazdagok, illetve a varázslatok festenek egészen remekül. Külön tetszettek az olyan apróságnak tűnő, de a beleélést nagyban segítő grafikai elemek, mozgásanimációk, mint amikor egy óriás nemcsak méretes buzogányával aprítja a népet, hanem néha megfog egy-egy szerencsétlent, és képernyőnyi távolságba elhajítja.
A multipayer már működik, élvezetes csatákat vívhatunk az általunk aprólékosan felépített seregekkel. A „felépített” kitételt szó szerint kell érteni, hiszen nem pusztán az egységeket válogathatjuk ki, a kusztomizációba beletartozik az adott peon ruhájának, címerének, de sokszor még arcának megválasztása is. (A „bajusz vagy körszakáll” örök kérdésének újabb felvonásához érkeztünk tehát.)
Összességében pozitív képet kaptam a Warhammer: Mark of Chaosról, hiszen egy jól kidolgozott, részletgazdag, innovatív játékkal játszottam, amelynek végleges verziója hamarosan – december elején – a boltokba kerül.
