Az idejét sem tudom már, hogy mikor játszottam az első FIFA játékkal, amelyben még lazán meg lehetett tenni, hogy odaálltunk a csatárral a kapus elé, aki aztán a kirúgásnál annak rendje és módja szerint belelőtte emberünkbe a labdát, és meg is volt a gól. Aztán persze elkezdett fejlődni a kis drága, és szinte társasági esemény volt a haveri körben az ősz, mikor is megérkezett az aktuális új széria, mi pedig vérre menő küzdelmeket vívhattunk heteken át, és alélt fejjel fedeztük fel az újításokat az adott részben. Aztán valami elromlott, erről a mai napig nagy vita dúl, én személy szerint úgy gondolom, hogy a World Cup 98 után kezdte az EA elhanyagolni, és nem fejleszteni igazán a FIFA sorozatát, mely az évek alatt gyakorlatilag visszafejlődött egy meglehetősen középszerű arcade játékká, amelyet ugyan még mindig vesznek rendesen, de csak azért, mert ellenfelei neve nem annyira ismert, mint az övé. Nem is nagyon fociztam virtuálisan egy ideig, egészen addig, míg egy borongós napon meg nem ismertem a Pro Evolution Soccer 4-et, amely bár konzolos átirat volt, olyan szintet képviselt, hogy arról az EA álmodni sem merhetett. Most pedig itt a hatodik rész (a továbbiakban egyszerűen PES 6), mely forradalmi változásokat ígért, de lássuk csak, hogy ki a jobb – ő vagy a FIFA 07? Rendhagyó módon, most bontsuk elemekre az egész tesztet, és lássuk, miben ki a nyerő.
Kezdjük mindjárt a külsővel, mert bár sohasem csak a grafika határoz meg egy játékot, de az is biztos, hogy nem lényegtelen elem, így nem mehetünk el mellette szó nélkül. A FIFA 07-ben az aktuális mucsaröcsögi pályán (merthogy a stadionok mögött látható a szántóföld) plakátemberek szurkolnak, fabábúaknak, akik kicsik, és kicsit sem hasonlítanak az adott játékosra, maximum az az egy-két sztár, akiket normálisan lemodelleztek. Ezzel szemben a PES 6-ban hatalmas, csillogó-villogó stadionok várnak ránk, amelyek megszemlélése során nem jut az eszünkbe, hogy ez az egész csak a monitorunkon létezik. Már maga a tér is érezhetően nagyobb, ahogy a játékosok is, akiknek a fizimiskája is felismerhető, és nemcsak Ronaldinhoé, hanem például a magyar válogatottból is lesnek ránk ismerős arcok. A közönség bár természetesen itt sem egyedileg modellezett, de nagyságrendekkel élethűebb, mint ellenfele megvalósítása. Az időjárás pedig szinte tökéletes, míg a másik programban néha szembántó tud lenni az eső, itt garantáltan meg fogod szeretni a havat és a záporokat.
Most pedig folytassuk a hangok elemzésével, tekintve, hogy ez is igen fontos hangulati tényező, a kommentátor ordítása ugyanis kőkeményen befolyásolja a játékos adrenalinszintjét. A FIFA 07 legnagyobb újítása, hogy végre teljesítette a játékosok nagy álmát, két magyar riporter ténykedik a meccseken. És bár néha elképesztően nem odaillő dolgokat mondanak (teltház, közben alig vannak a stadionban; döntetlen a félidőben, közben 1:0-ra vezetek, stb.), mégis rendkívül hangulatos lett tőlük az egész, megérte leszerződtetni Hajdú B. és Faragó kollégát. A PES 6 le van maradva a FIFA mögött, és nem csak a kommentár miatt. Bár emberünk beszél, beszél, kevésbé is marad le az akciók alatt, mint sortársai, de valahogy nem érezteti azt a hangulatot, amit Hajdú B. bejelentkezése. Alternatív megoldásként viszont betehető valamely déli nemzet érzelemtől fűtött embere, akinek ordítása azért már jobban adja a craftot.
Az ember nem szereti, ha Ronaldo helyett Runaldot irányíthatja, azt viszont igen, ha kedvenc csapatával részt vehet kedvenc bajnokságának küzdelmeiben, amely pont azokat a csapatokat és embereket tartalmazza, mint az eredeti. Na de lássuk, hogy ki az úr a gáton! Az biztos, hogy a Fifának mindig kiváló játékmódjai voltak, és nincs ez másként most sem. Bár például a menedzser része meg se közelíti az FM-et, de a célnak tökéletesen megfelel, igaz a BL-t megint kiszedték, és inkább csak a klubokra koncentráltak. A játékosok neve viszont rendben van. A Pro Evolution Soccer viszont mindig is ebben volt a leggyengébb, már ami a neveket illeti, hisz nem mindegyiket tudta megvásárolni, így egyes klubok fantázianéven szerepelnek, igaz jóval kevesebb, mint az előző epizódokban. Ez viszont a 21. században amúgy sem túl nagy probléma, hiszen akár a magyar fansite-ról is tölthető le ennek korrigálására patch. Ugyanígy nem érheti kritika a játékmódokat, menedzser rész ugyan nincs, viszont minden más igen. Olyan bajnokságot kreálunk, amilyet akarunk, részletesen beállíthatjuk, ami csak érdekel, klub és nemzet fronton egyaránt. PES pontjainkból a múzeumban új stadionokat, régi játékosokat és csapatokat, speciális labdákat és tulajdonságokat hívhatunk elő.
Ez eddig mind szép és jó, de akkor ejtsünk szót a lényegről is. Mert bizony lehet gyönyörű a grafika, állhat hatalmas, valóságos adatbázis a játékos részére, ha maga a feldolgozott téma lényege rosszul van kidolgozva, akkor ezek mit sem számítanak. Márpedig a virtuális focinál az első a meccs, a labda, a cselek, a hangulat. Nézzük tehát, mi dönti el a küzdelmet! A FIFA 07 röviden: arcade jellegű mérkőzések, sablonos és sokszor rendkívül irracionális, hihetetlen gólok. Idióta, ide-oda csúszkáló játékos mozgás, a taktika szinte érezhetetlen, dinamika alig-alig fedezhető fel, az pedig, hogy egy játékos mekkora, teljesen lényegtelen motívum. A kapusok lehetetlen lövéseket védenek ki, és lehetetlen lövéseket engednek be. Na ez az a kategória, amiben az EA játéka évek óta alig fejlődik valamit, pedig ez lenne a legfontosabb.
Ezzel szemben a PES 6 hosszabban. Nem akarom én a halottgyalázás bűnét magamra vonni, de nem tehetek róla, olyan szintű különbség van a két program között, mint a Rome: Total War és az Europa Universalis 3 között, csupán csak grafikában. A Pro Evolution Soccer 6-ban a végletekig fokozták az eddig is kulcskérdésnek minősülő test-test elleni játékot. Abszolúte nem mindegy, hogy egy két méteres megtermett fickót koordinálva találkozunk össze a védővel, vagy egy 170 centis, 50 kilós illetővel tesszük ugyanezt. A kisebb súlyponton mozgolódó játékosok fürgék, fordulékonyak, de a lökdösődében bizony vereséget szenvednek. Magyarul ebben a játékban Robinho ugyan körbefuthatja Gravesent, de ha a tar dánnál van a labda, száz százalék, hogy fel nem tudja dönteni. Manapság divatos lett a fociban, hogy rakjunk be előre egy jól megtermett emberkét, aztán ívelgessünk fel neki, nos itt pontosan érzékelhető, hogy mi is az értelme ennek. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az adott játékos milyen magas, és mekkora a súlya (ezt még a meccs alatt is ki szokták írni az eseményeknél), hiszen ez alapján tudunk csak igazán taktikázni. Egy-egy megindulásnál megtermett csatárunk vállmunkája meghozza a gyümölcsét, nem egyszerű elvenni tőle a labdát, ha azonban egy kis játékossal indulunk a kapunak, és nem tudjuk rövidtávon lerázni a nagydarab védőket, akkor ott van helyzet vége, hiszen esélyünk sincs a fizikai küzdelemben. Ahogy emeljük a játék erősségét, úgy lesz ez egyre gyilkosabb, regular fokozattól kezdve már minden kis apróság lényeges. A Fifában a széljáték meglehetősen egyszerű: felfutni és beadni, lehetőleg minél közelebb a vonalhoz, de alapvetően mindegy, hogy milyen helyzetben vagyunk. A PES ebben is a realisztikus irányzatot képviseli.. Ívelgethetünk mi be két védő mögül, úgysem találunk el saját játékost a 16-oson belül, ha viszont egy finom testcsellel vagy indítással szabaddá tesszük emberünket a szélen, aki így rá tud fordulni a kapura, és úgy beadni, egyből megnő az esélye a sikernek. Ez amúgy mindenben lényeges pont, amerre néz az adott ember, arra tud igazán megjátszani egy labdát, csak úgy vaktában a nagyvilágba... na annak sok értelme nincs.
A legfontosabb, hogy tudjuk fedezni a labdát játékosainkkal. Ez azt jelenti, hogy hátat fordítunk az ellennek, így pár másodpercig akár két embert is feltarthatunk, addig azonban a mieink üresbe futhatnak, és lehet passzolni. Sokkal erőteljesebb az indítás is: a Fifában ez általában 2-3 méteres passzt jelent, itt lehet akár 8-10 méterest is adni, ha van üres hely, aztán már csak emberünk fizikuma határozza meg, hogy ő ér-e oda elsőnek. Kulcskérdés a kerek bigyó átvétele is: egyáltalán nem mindegy, hogy épp hátat fordítunk e neki, vagy féloldalt állunk, esetleg szemből repül felénk a kis pöttyös. Megint csak a Fifán tudok vigyorogni, ott alapvetően két állapot létezik. 1. átvette a labdát, 2. elrepült mellette. Itt mondjuk van tíz ilyen, a tökéletes átvételtől a "megbotlik és elesik bennén" át az "otthagyja a lasztit a földönig", mert túl hamar kezdtünk neki a sprintnek, és nem volt elég ideje a megszelídítésre. De ez nemcsak nálunk van így, hanem az ellen is téveszt, ő is lehet türelmetlen, és máris lecsaphatunk rá, hogy ebből helyzetet alakítsunk ki. Ez persze függ a talajtól is: ha vizes, akkor csúszkál mindenki, ha havas, na akkor meg igazán meleg a helyzet, ilyenkor a kapusok is többet bakiznak, érdemes a távoli átlövésekkel próbálkozni. Pláne, ha épp szorongatott helyzetben vannak. Ugyanis ez sem mindegy. Minden focimeccsen előfordul, hogy hirtelen összetörik egy csapat, irtózatosan beszorul, és érezhető, hogy ez már nem fog sokáig így menni. Nos, ezt itt is beépítették, a szenvedő fél játékosai rosszabbul passzolnak, egyáltalán sokkal bizonytalanabbak és nem bírják megtartani a labdát. Ilyenkor néha érdemes egyszerűen kivágni jó messze a pöttyöst, amit amúgy a gép is megtesz, ha már érzékeli, hogy ebből pillanatokon belül baj lesz. Néha ki lehet használni ezt a helyzetet, néha meg ki tudjuk bekkelni ezt a pár másodpercet, míg a feszültség 200%-on izzik. Néha meg ilyenkor indulhatnak be az igazán erős ellentámadások. Merthogy dinamika van ám a játékban, nem is kevés, villámgyors támadások vezethetők, de ez nagyban függ a felállástól is. Ugyanis itt meg fogjuk érezni, ha például 3-5-2-es stílusban játszunk, hogy nincs szélsőhátvédünk, viszont a középpályán ott egy plusz ember. A taktikában amúgy is teljesen szabad kezet kapunk, vannak ugyan sémák, de kedvünk szerint variálhatjuk és tolhatjuk el bármelyik posztot.
No de ha már a sablonoknál járunk. Nem hiszem azt, hogy a PES 6-ban ilyen abszolúte nincs (például a góllövésnél), de ha van is, legalább 20-szor annyi, mint a Fifában. Több hónap játék után a mai napig fedezek fel új fogásokat, megindulási ütemeket, cseleket, gólokat benne. Szinte bármit megtehetünk, amit a valóságban is, és bár kevesebb a látványos mozdulat, mint az EA játékában, hisz csapatunk tagjai nagyon is hús vér emberként viselkednek, ha azonban ezeket mégis meg tudjuk tenni, sokkal örömtelibb érzés ér, tudván, hogy meg kell értük dolgozni. Erős fokozaton mindenre oda kell figyelni, meg kell tanulni háromszögezni, beadni, cselezni, mert egy-egy funkció nem lesz elég a gólszerzéshez, a mesterséges intelligencia ugyanis észbontóan jó, ahogy egy kolléga írta a játék topikjában: "olyan, mintha ember ellen küzdenénk". És akkor arról nem is beszéltünk, hogy a stadionok, illetve az időjárás is bővíti a taktikai lehetőségeinket, merthogy a havon egy alacsony súlypontú játékos könnyebben boldogul a benga védők között, míg a száraz pályán, ahogy ezt már írtam, igen kevés az esélye egy beállt védelem ellen.
A cikk végéhez közeledek, de megmondom őszintén, talán még ugyanennyit lehetne írni magáról a mérkőzésről, hiszen elképesztő, hogy milyen szintre fejlődött fel ebben a PES. Nem mondom, hogy ugyanolyan könnyű megtanulni vele játszani, mint a Fifával, de ha mégis megteszed, akkor ahhoz mért élményben lesz részed. Úgyhogy végszóként csak annyit mondok, hogyha valaki inkább az arcade, nem túl reális játékokat kedveli, akkor menjen csak nyugodtan a FIFA 07-hez, ha azonban a szimuláció és az összetettség vonzza, akkor hagyja a fenébe, mert a Pro Evolution Soccer 6 agyba-főbe veri ebben az EA sorozatát.
