Annak idején a The Guild első részével (pontos nevén: Europa 1400 – The Guild) igen kellemesen elszórakoztam, hangulatos játék volt. Egyrészt gazdasági szimulációként is megállta a helyét (termelj és kereskedj), másrészt pedig egy jópofa „életszimuláción” keresztül egyre feljebb juthattunk a társadalmi ranglétrán, kapcsolatokat teremthettünk és barmolhattunk szét polgártársainkkal, valamint úgy egyáltalán: élhettük az 1400-as évek sajátos világát.
A második rész a SeVeN M jóvoltából (a hangokon kívül) teljesen magyar nyelven került a hazai forgalomba, így a játék címe is A céh 2-re módosult. Szerintem az itthoni játékosoknak érdemes a magyarított verziót beszerezni, mert amúgy a program (viszonylagos) összetettsége megköveteli a minimum középfokú angol nyelvtudást (persze hacsak nem a nyelvtanulás a cél! :o) ).
Még mielőtt belekezdenétek a játékba, mindenképpen ajánlom a legfrissebb patch-ek feltelepítését. Van pár olyan bug a játékban, amelyekbe belefutva kvázi lehetetlenné válik a folytatás, de legalábbis bosszantó megoldáskeresésekbe kényszerülünk. Én például olyan hibába futottam bele, hogy épp összeházasodott két szereplőm, és gyorsan be is zavartam volna őket a házukba, hogy tegyenek eleget „házastársi kötelezettségeiknek”, ehhehe :o). De nem voltak képesek belépni a házba, mert „nem találtak utat a célhoz”. Elvileg egy újabb patch már javítja ezt a hibát, de itt csak az jelentett kiutat, hogy egy csomót gürizve új házat kellett építenem nekik (a régi eladása meg nem hozott semmi bevételt, egyszerűen csak eltűnt a listáról – újabb bug?).
Jó hír, hogy a Tutorial rész ezúttal már használhatóbbra sikerült, mint a korábbi epizódban, de persze most is az éles játék közben fogunk rájönni a legjobb megoldásokra. Ebben a cikkben most nem részletezem a játékmenetet, ajánlatos „fellapozni” az Europa 1400-ról szóló cikket, ott megtettem mindezt, és ebben alapvetően semmi nem változott. Itt csak azokra a mozzanatokra fogok kitérni, ami változott illetve újdonság a korábbi részhez képest.
Először is a legszembeszökőbb változás, hogy a The Guild 2-ben már fizikailag is megjelenik szereplőnk/szereplőink a játékban. Az előző részben mindössze „kísértetként jártuk be Európát”, csak néhány videóban jelent meg az emberünk. Ezúttal konkrétan ott sétál az utcákon, dolgozik a munkahelyén, vagy éppen horpaszt a szállásán (mert bizony most aludni is kell néha). Legelső feladatunk tehát ezúttal is a karakterünk létrehozása, de most jóval több tulajdonságot állíthatunk össze neki. A fizimiskáját is pontosan megszabhatjuk, valamint 10 képesség között oszthatjuk szét a pontokat. Minden karakternek van csillagjegye is, ez szintén befolyásolja egyes tulajdonságait.
A termelés-kereskedés, illetve az épületek fejlesztése hasonlóképpen zajlik, mint az első rész esetén, erről nem ejtenék sok szót. Természetesen most is elkezdhetjük a játékot a tolvajcéh oldalán, akik a bevételteremtés egy speciális fajtáját űzik. Újdonságnak számít viszont, hogy üzleteinkben dolgozó alkalmazottaink mellett felbérelhetünk még csatlósokat, akik a rezidenciánkban fognak lakni. Ők mindenféle őrző-védő feladatokat tudnak ellátni, kérdezősködhetnek, kémkedhetnek, valamint a piszkos kis akcióinkat is velük érdemes elvégeztetni, minthogy főszereplőnk szennyezze be a kezét.
A legkifinomultabb fejlesztések a játék társadalmi-szocializációs részeit érték. Mivel utód nélkül dinasztiánk előbb-utóbb kihal, megfelelő párt kell találnunk magunk mellé, aki munkájával szintén bevételt hoz, valamint segítségével bővíthetjük „kiccsaládunkat”. Nagyon nem tetszett, hogy udvarolni, tehát párt választani nem lehet szabadon, csak a „Fontos személyek” bejegyzésben a gép által felajánlott „ideális partnerek” közül válogathatunk. Majd pont ez a hülye masina mondja meg nekem, hogy az én „ideális partnerem” mindenféle csóró jobbágy, mintsem az utcákon sétáló gigantikus mellű végrehajtólányok...! :o)
A játékot szerencsére még mindig nem fertőzte meg mindenféle szélsőséges szenny, így férfiként nőknek udvarolhatunk és házasodhatunk, női karakterünk pedig a férfiakat bódítja. A sikerhez vezető úton persze jelentősége van a társadalmi különbségeknek, illetve a „becserkészési taktikáknak” is. A célszemélyt kapásból lesmárolni nem biztos, hogy célravezető, viszont néhány kedves bók, ölelés, ajándékok, táncra felkérés, stb. után már ezt is meg lehet kockáztatni. A játék egyébként segít abban, hogy az adott karakterosztályoknál milyen hozzáállás kecsegtet sikerrel. Ugyanezeket a fortélyokat bármely más ellenkező nemű szereplőn is alkalmazhatjuk, de ők nem fognak szerelembe esni, mindössze a szimpátiánkat növelhetjük (vagy csökkenthetjük) ezzel. Emiatt siránkoztam fentebb.
Ha összejött a téma, akkor egyrészt párunk is az irányítható karakterek közé kerül, másrészt foglalkozhatunk az utódlás kérdésével is. Egyszerűen behajtjuk asszonypajtást a hálóba, és ha sikeresen „munkálkodtunk” (az akcióból sajnos semmi nem látható, mint ahogy a közös fürdő is paraván mögött zajlik), rövidesen egy kiscsákó/kiscsaj fog boldogan szaladgálni fel-alá a házban és akörül. Őt a megfelelő korban beírathatjuk iskolába, majd elküldhetjük inasnak valamelyik céhüzembe. Mindezek a műveletek fejlesztik a képességeit, és amikor felnőttként az irányításunk alá kerül, jobb eséllyel néz az élet kihívásai elé.
A társadalmi szerepvállalásunk hasonló, mint az előző részben: rangokat vásárolhatunk, és különböző tisztségekbe jelölhetjük magunkat a városházán. E tisztségek (és a tanácsbeli szavazatok) elnyeréséhez használható a legtöbb manipuláló és „tudatmódosító” trükk, érdemes is ezeket használni, mert a tisztségviselői pozíciók nemcsak hogy fix fizut jelentenek, hanem különféle kiváltságokat is nyerhetünk velük. Persze ezeket okosan kell felhasználni a még magasabbra törés érdekében, valamint üzleti/társadalmi ellenfeleink ellehetetlenítése végett. Kapitányi rangban például irányíthatjuk a városi őrség tagjait. Én ezt arra használtam fel, hogy az őrség egy részét beállítottam a saját házam elé, a másikat a kocsmám elé, és máris nem mert senki szabotázsakciókat elkövetni ellenem a rend szigorú őrei szeme láttára. De persze zaklathatjuk is velük az ellenfeleket, letartóztatásokat eszközölhetünk, megkínozhatjuk őket, valamint ha a céhmester hivatalát bitoroljuk, az irányításunk alatt álló adóellenőrök nyilvánvalóan a konkurens vállalkozásokat fogják kiemelten vizsgálgatni. Ha igazán ügyesek vagyunk, dinasztiánk több szereplőjét is be tudjuk nyomni a városi hivatalokba, így egyfajta klánosodással alaposan be tudjuk védeni saját magunkat. A félreértések elkerülése végett: az itt leírt ismerős jelenségek ellenére a játék nem 2007-ben, hanem 1400-ban játszódik...
A játékmenetet nem akarom tovább részletezni, az alapvető fontosságú dolgokat (ebben vagy a korábbi cikkben) már úgyis elmondtam. Egyre mélyebbre és mélyebbre ásva a játékban persze további lehetőségeket és érdekességeket lehet felszínre hozni. Az az élvezetes hangulat, ami már az Europa 1400-ban is tetszett, itt is megmaradt, sőt, továbbfejlődött. Igazából azoknak a játékosoknak ajánlható A céh 2, akik szeretik a The Simset, továbbá nem rettennek meg némi 1400-as évekbeli gazdasági és társadalmi manőverektől.
A játék grafikája természetesen fejlődött az előző rész óta, de nem lett sokkal aprólékosabb és hivalkodóbb. Szép-szép, de nem ez lesz a mindent eldöntő szempont. A hangok csupán a hangulati aláfestést szolgálják, a beszélgetések szinkronhangjai sem különösebben figyelemreméltók. Semmi hivalkodás, arra szolgálnak, amire kell. Itt igazán a hangulati elemen van a fő hangsúly. Tulajdonképpen a fejlesztők nem sokat tettek hozzá az eredeti játékhoz, pár eseményt és mozzanatot még jobban kidolgoztak, de szerintem így sincs okunk különösebb panaszra. A céh 2 személyében is élvezetes játék született.
