Ahogy már korábbi cikkeinkből is láthattátok, a különböző konzolokhoz mindenféle extra kontrollert kitaláltak már, mint például a kvízjátékokhoz használható Buzz!-t, az igen sok célra használható EyeToy kamerát, vagy a SingStar karaoke-mikrofont. Ezeknél kevésbé széleskörűen használható a jelen cikkben bemutatásra kerülő vezérlő (jelenleg konkrétan két játék érhető el hozzá), azonban nem kevésbé mókás kikapcsolódást eredményez.
A Guitar Hero (pontosabban a teszt alanyát képező második rész, a Guitar Hero II) nem más, mint egy műanyag gitár, valamint a hozzá tartozó szoftver. A gitár nyakán találunk öt színes gombot, egy kétállású billenőkapcsolót a pengetés helyénél, egy tremoló kart, továbbá két kerek gombot (Start és Select). Ezt a PlayStation 2 kontroller-csatlakozójára kötve már meg is kezdhetjük a játékot. Alapvetően ritmusérzék-gyakorlatról van szó, hiszen egy valódi gitárhoz az alakján kívül vajmi kevés köze van az egésznek, de ettől függetlenül igen szórakoztató a játék. Gitárosunk, gitárunk és egy szám kiválasztása után a képernyőn megjelenik egy koncertterem, valamint egy gitárnyak döntött képe. Ezen öt sávban érkezhetnek színes korongok, a kontrolleren lévő öt gombnak megfelelően. Értelemszerűen mindig azt a színt kell lenyomnunk a vezérlőn, amelyik épp a képernyő aljához érkezik, és amikor eléri a kijelölt vonalat, pengetnünk kell egyet a kétállású kapcsoló valamelyik irányba döntésével. Ha jól csináltuk, pontot kapunk, és elkezdjük növelni a bónusz szintünket is, ha pedig rosszul, akkor jól lenullázzuk a bónuszt. De hogy jobban érthető legyenek a leírtak, álljon itt egy kis video-összeállítás a tesztelésről! Ebben látható, mit is kapunk a képernyőn, hogyan kell nyomkodni a gombokat, és a végén a nehezebb játékfokozatba is bele lehet pillantani.
A Guitar Heroban négy nehézségi fokozat van. Easyben mindössze három színt használ a játék, és nem nagyon kell egynél több gombot nyomnunk egyszerre. Medium fokozatban már négy gombra van szükségünk, és nem ritkán kettőt kell egyszerre nyomnunk. Ilyenkor kezd érdekessé válni a dolog, mert néha nem egyszerű megfelelő gyorsasággal átváltani a következő "akkordra". A hard és extreme fokozatoknál a szám tempója is felgyorsul, és mind az öt színre szükségünk lesz már. Ehhez igen sok gyakorlásra van szükségünk, ha maximális pontot szeretnénk elérni.
Kezdetben négy szám választható, a többit a sztori mód végigjátszásával tudjuk feloldani. Összesen 30 dal került bele a történeti játékmódba, ismert és kevésbé ismert együttesek népszerű és kevésbé játszott számai vegyesen. Stílusukat tekintve közös bennük, hogy jellemzően mind a rock valamelyik válfaját képviselik, de a The Police Message in the Bottle-jétől kezdve a Nirvana Heart Shaped Boxán keresztül a Rage Against the Machine Killing in the Name számáig igen változatos dalokat játszhatunk. A sztori módban természetesen ahogy jutunk előbbre, úgy jönnek az egyre nehezebb számok. A fellépésekért pénzt is kapunk, amit aztán újabb gitárra, ruhára, vagy nem túl ismert együttesek számaira költhetünk el a játékban lévő shopban.
A Guitar Heroban nem az eredeti számokat használták fel, és bár hangzásukban azért igyekeztek közel maradni az ismert dalokhoz, az énekes hangja sok esetben igen távol áll az eredetitől. De igazából úgyse erre, hanem a gombok lenyomására és a gitár dallamára koncentrálunk játék közben, így mindez nem gond. A gitárt épp használó játékosok mellett amúgy az esetleges "közönség" is megfelelő látványt kap. Amellett, hogy jót lehet röhögni azon, ahogy a másik próbálkozik a gombok megfelelő nyomkodásával (vagy esetleg Angus Young színpadi mozgásának imitálásával kísérletezik közben), a képernyőn a háttérben látható színpadon folyamatos az élet, láthatjuk a virtuális együttest, akik látványos show-t nyomnak le közben.
Nem maradt ki a multiplayer lehetőség se a Guitar Heroból. Ketten lehet játszani, különböző játéktípusokban. Párbaj során felváltva kell egyik majd másik játékosnak játszania az adott számot, kooperatív módban pedig együtt kell minél több pontot elérni, miközben egyikünk a normál gitárt, másikunk pedig a basszust vagy a ritmus gitárt játssza. Végül a Pro Face-off módban egyszerre kell ugyanazt a számot játszani, és aki több pontot ér el, az nyer. Ha nincs két gitárvezérlőnk, akkor gamepaddel is helyettesíthetjük az egyiket, igaz, nem ugyanaz az élmény a gamepad gombjait nyomogatni, és pengetésre sincs külön gomb, ilyenkor egyszerűen csak a megfelelő gombot kell mindig lenyomni az adott időpillanatban.
A játékot fejlesztő Harmonix beszámolója szerint kezdetben óvatosak voltak a vásárlók, nem sok fogyott az újszerű kontrollerből – annak ellenére, hogy a szoftver és a kontroller együtt nem kerül sokkal többe egy PlayStation 2 játéknál, itthon 19990 forintos áron van a boltokban. Azonban ahogy terjedt a híre, hogy mennyire élvezetes a játék, egyre többen rakták a boltokban kosarukba a műanyag gitárt. Ennek eredményeként mára elkészült a kontroller vezeték nélküli változata is (kb. 13000 forintért kapható), és PlayStation 2 mellett Xbox 360-hoz is készült már ilyen vezérlő. A fejlesztők nem akartak itt megállni, a kiadójuk azonban inkább a biztos sikernek ígérkező folytatásoknál akart maradni, így útjuk elvált. Az Activision és a Red Octane dolgozik jelenleg a Guitar Hero III-on, míg a Harmonix átigazolt az Electronic Artshoz, ahol a Rock Band című új játékon dolgoznak. Ebben már nemcsak gitár, hanem külön basszusgitár és dob is vár a játékosokra, valamint énekes is tartozik az együtteshez. Konkrétumokról még nem szólnak a hírek, de a csapat eddigi ténykedéseit látva ismét valami újszerű és érdekes játékra számíthatunk.
