Akartál valaha is Hős lenni? Igen, nagybetűs Hős, eredeti albioni márka, nem holmi fránya import vacak. Olyan, aki jófajta mágikus vértezetében, kétméteres lángoló pallosával, avagy éppen nagyobbacska meteorra emlékeztető tűzlabdáival vág rendet a törvényt nem tisztelő gaz latrok között. Lehet férfi, nő, démon, de a Fable esetében leginkább férfi, kinek egész életútját végigkövethetjük, taknyos gyermekkorától érett férfivá válásáig, illetve az izületi bántalmakkal és reumával beköszöntő öregkorig. Hogy aztán világmegmentő hérosszá válunk, lányos anyák barátjává és védelmezőjévé (hogy magukról a célközönség szűzlányokról már ne is beszéljünk), avagy a világot megmenteni csupán azért akaró Hőssé, aki a megmentés után azon nyomban le is igázza azt, nos, a döntés már csak rajtunk áll. Akinek szimpatikus a fenti elképzelések bármelyike, kérem jelezze, és azon nyomban neki is állhat a hivatalos Hősképző tanfolyamnak, amelynek elvégzése után plecsnit nem, de méretes pallosokat annál inkább kaphat. Meg egy-két rúgást a bordái közé, de megesik az ilyesmi, főként akkor, ha különleges sors vár az adott Hősre. Ön pedig, kedves érdeklődő, pontosan ilyennek tűnik: látszólag kiirtott család, különleges vérvonal, erős muszklik, és micsoda szerencséje van, éppen akad raktáron egy világra törő übergonosz, aki ellen az esélytelenek nyugalmával veheti fel a küzdelmet. Nos, tetszik az ajánlatom?
Játékosok milliói számára volt szimpatikus a Fable által kínált világ, előbb Xboxon, majd pedig PC-n, amely utóbbi platformon egy kisebb kiegészítőt, a „Lost Chapters”-t is hozzácsaptak a játékhoz. A „kisebb” persze csupán a hasonszőrű játékokhoz viszonyítva értendő, a Fable nyúlfarknyi rövidségéhez képest egészen korrekt kitoldást kapunk a pénzünkért. S ezen, a „pénzünkért” ponton el is jutottunk jelen cikk megírásának okához, amely miatt már minden bizonnyal tűkön ül a Kedves Olvasó. Hiszen tavaly Phoenix kolléga tollából már született egy remek ismertető a Fable-ről, s miért is szaporítjuk mi itten a szót, pontosabban a karaktert holmi második cikkekkel? Az ok igen egyszerű: a CD Projekt örvendetes módon nemrég a budget kategóriában, igen baráti áron adta ki a Fable: The Lost Chapters-et, méghozzá magyar felirattal ellátva. Magyar feliratot kapunk tehát, így az eddigiekben a játéktól annak tetemes angol szövegtartalma miatt ódzkodók is belevethetik magukat az RPG által kínált kalandokba. Igaz, néhol előfordulnak kisebb fordítási hibák, azonban korántsem akkora mennyiségben és minőségben, hogy különösebben zavaróan hassanak. Természetesen nem csupán a párbeszédek, hanem a menük, illetve a tárgyakhoz kapcsolódó nevek és leírások is magyarítva lettek, így van minek megtöltenie a manapság már kissé furcsának ható, összesen négy CD-t.
Persze Peter Molyneux alkotását RPG-nek titulálni első blikkre kissé furcsának tűnhet, hiszen karakterfejlődés ide, választási lehetőségek oda, a felszerelés meg amoda, miféle cRPG-t takar az olyan játék, amelyben nincsenek párbeszédek? Pontosabban beszédek azok vannak, azonban a jéghideg macsót megtestesítő főhősünk annyira cool, hogy az egész játék során ki sem nyitja a száját. Avagy ha kinyitja, akkor is csupán nagy levegőt vesz, és a verbális kommunikációig már nem jut el, ahhoz túlságosan tökös legény, aki nem a beszélőkéjével, hanem az öklével operál. Ezen aprónak ugyan nem, de a játék fantasztikus voltának fényében elhanyagolhatónak már inkább nevezhető játékelem kivételével minden a helyén van Albion fantasy világában, úgymint szörnyek, még erősebb szörnyek, ultraerős szörnyek, és persze a megmenteni való kecses királylányok. Avagy szőrös halászok. Ahogy a helyzet hozza.
A Fable-ben lehetőségeink habár távolról sem nevezhetők korlátlannak, bőségesnek és néhol egészen szokatlannak már igen – hiszen az rendben van, hogy választhatunk a jólfésült világmegmentő, avagy démoni pusztító szerepei között, azonban ki hallott már arról, hogy feleségeink lehetnek, bordélyházat tarthatunk fenn, és csirkerúgó versenyeken vehetünk részt?
A Lionhead fejlesztői számos innovatív ötletet, és remek humort dolgoztak bele a Fable-be, aminek eredményeképpen egy kissé meseszerű világban játszódó, néhol némiképpen megnyirbált, azonban számos szempontból egyedülálló RPG-t kaptunk. Egy olyan RPG-t, amelynek komplexitása ugyan közelébe sem érhet az olyan klasszikusokéhoz, mint például a Fallout avagy a Baldur’s Gate sorozatok, azonban célja nem is ez. Peter Molyneux egy egészen újszerűnek ható, és számos elemében valóban új játékot tett le az asztalra, amelyet immáron magyarul is játszhatunk újra, újra és újra, amíg csak meg nem unjuk. Az pedig nem fog egyhamar bekövetkezni.