Ki ne szeretné az RPG-ket? Megmenteni, avagy éppenséggel porba döngölni a világot, változatos módokon és irányokban fejlődni, tonnányi párbeszédet végigrágni, illetve raklapnyi ellenfelet ledarálni... Minden, az RPG-ket legalább egy picit is kedvelő ember biztos mentsvárának számít a BioWare, amely ha nem is ipari mennyiségben, de legalábbis megbízható minőségben szállítja játékait a kiéhezett közönségnek, akik epekedve várják az újabb és újabb opusok eljövetelét. Ez volt a marketing, most jöjjön a lényeg. A lényeg pediglen az, hogy bár a BioWare kétségkívül olyan fantasztikus játékokat tett le az asztalra, mint a Baldur’s Gate sorozat, a Neverwinter Nights, a Knights of the Old Republic, avagy éppen az MDK 2, az utóbbi években erőteljesen eltolódtak a konzolos fejlesztések felé. Amivel önmagában, merőben piaci szempontok alapján semmi probléma nincs, azonban amennyiben a PC-s játékos-társadalom felől nézzük a dolgot, úgy erősen necces képet kapunk. Hiszen már a 2003-as Knights of the Old Republic is multiplatformos fejlesztés volt, a Jade Empire pedig egyenesen másfél évet késett PC-re. És akkor a jelenleg Xbox 360 exkluzív Mass Effectről még nem is beszéltünk. Az efféle esetekre mondják az okosok, hogy „ez van, ezt kell szeretni”, s valóban: a csúszás ellenére is tessék szeretni a kissé feltupírozott, és PC-re optimalizált Jade Empire-t. Mert jó. A CD Projekt jóvoltából pedig immáron magyar felirattal is kapható a Jade Empire - ez pedig még jobb.
A Jade Empire tehát jó játék, dacára annak, hogy RPG-nek csupán igen nagy jóindulattal nevezhető, lévén voltaképpen egy RPG elemekkel teletűzdelt hack’n’slash. Persze vannak benne kötelező párbeszédek, s általában a jó, illetve a rossz út is adott előttünk, azonban három raklapnyi ellenfél ledarálása után egy elrebegett félmondat aligha jelent egyet az üdvözüléssel magával. Az RPG elemek szívét mégsem ezen a ponton, hanem a tökéletes linearitás oltárán vágják ki. Ugyanis a Jáde Birodalom nem a szabadon grasszáló kalandorok utolsó mentsvára, hanem sokkal inkább a közlekedési rendőrök gonosz fészke, melynek értelmében lehet menni balra meg jobbra, illetve előre meg hátra, és kész. Meg persze a föld alá. Ezen linearitás azonban nem oly hatalmas katasztrófa, mint amekkorának elsőre tűnik, hiszen egy jól felépített játékot, világot, illetve történetet takar. Ez utóbbi kezdetben ugyan távolról sem tűnik túlzottan épületesnek, azonban ahogy haladunk előre a történetben, a kezdeti „különleges nép utolsó fia vagy, mentsd meg a világot” klisé úgy alakul át valóban érdekes és csavaros folyammá. Külön öröm, hogy a mellékküldetések - amelyeket egészen szép számmal vállalhatunk el - szintén nem csupán a „daráld le ezt, hozd vissza amazt, miután ledaráltad emezt” jegyében fogantak, hanem az esetek többségében önálló kis sztorival bírnak, és igen ötletesek.
A Jade Empire sava-borsát azonban nem az NPC-kel való cseverészés, hanem a harc adja meg, ez a játék alfája, omegája, és békája. Jelen esetben a „békája” kitétel nem a tetemes alkoholfogyasztás miatti hallucináció eredménye, hanem a játék egyik harcművészeti stílusának elérhető alakváltása. Négy alapvető stílus közül választhatunk (átváltozás, pusztakezes, mágiahasználó, fegyveres), és összesen huszonkilenc stílus létezik, amelyeknek erejét, avagy éppen Chi felhasználását tápolhatjuk. A Chi az össznépi manát helyettesíti, afféle univerzális tűzgolyó-alapanyagként, ezen kívül a másik két fontos mutatónk az életerő, illetve a fókusz, amely utóbbi a harci képességek aktiválásához szükségeltetik. Nem hiába a harc a Jade Empire domináns eleme, lévén ebből a szempontból jelesre vizsgázik a játék. Az akciók pörgősek - és a korábbi BioWare-es játékokkal ellentétben nem megállíthatók -, rendkívül látványosak, és szerencsére igen könnyedén kezelhetők, köszönhetően a dicséretet érdemlő portolásnak, aminek következtében billentyűzet+egér kombóval tökéletesen irányítható a játék.
Akartam írni, a tömegmészárlás. A tömeget pedig nem csupán a gonoszabbnál is gonoszabb ellenfelek adják, hanem társaink is, akikből összesen tizenkettőt gyűjthetünk magunk köré világmegmentő és megváltó kis erdőkerülésünk során. A szám ugyan impozáns, azonban némiképpen ront az összképen az a tény, hogy egyszerre csupán egyetlen aktív társunk lehet, aki velünk tart és harcol a békéért a béke frontján. Az azonban mindenképpen pozitívumként értékelendő, hogy választott társunk nem csupán aktívan, azaz a küzdelemben részt véve segíthet minket, hanem passzívan is, amelynek értelmében különféle harci bónuszokat biztosíthat, avagy az életerőnket, fókuszunkat illetve a Chi értékünket töltheti újra. Az ellenfelek igen változatosak, szépek és okosak, legalábbis a hivatalos sajtóanyagok szerint, míg a gyakorlatban változatosak, módfelett rusnyák, és ha nem is zseniálisak, de azért szódával elmennek.
A grafika, mint olyan, némileg egy vegyes felvágottra emlékeztet, azaz éppúgy rendelkezik finom alkotóelemmel, mint a főzetbe véletlenül beledarált, kissé rágós szomszéd nénivel. Alapvetően a probléma nem a Jade Empire által megvalósított vizualitással, mintsem az eredeti, konzolos verzió kiadása óta eltelt közel két évvel van, hiszen ezen idő alatt erőteljesen megkopott a program által generált látványvilág. Dacára annak, hogy a BioWare igen korrekten számos modellt újrarajzolt, és résztelesebb textúrákkal látott el, hogy a felbontás skálázhatósága is messze túlmutat a mezei konzolátiratokon, a Jade Empire látványvilága nem ostromolja a 2007-es évben elérhető maximumot. Szép, szép, de nem kiemelkedő, sőt, egyes pontokon, mint például a mimika kifejezetten rondának hat.
A grafikával ellentétben az audió részt nem nagyon érheti kritika: az egyes helyszíneken megszólaló dallamok varázslatosak, az effektek a helyükön vannak, a szinkronszínészek többsége pedig igen tisztességes munkát végzett - onnantól kezdve, hogy az egyik NPC, Sir Roderick hangját nem más, mint John Cleese adja, a téma boncolgatását be is lehet fejezni. Úgy jó, ahogy van.
Összességében egy igen remek játékot kaphat a kezéhez az, aki beszerzi a baráti áron kapható, magyar feliratos Jade Empire-t. A játék kissé korosodó mivoltából következő hiányosságok dacára ma, 2007-ben is megállja a helyét a hasonszőrű játékokkal szemben, nem csupán remek története, harcrendszere, hanem kiváló audió része, illetve maga a Jáde Birodalom miatt is, amelyben játszódik, s amely világ felüdülést jelent a sablon fantasy világok özönében. És akkor még nem is beszéltünk a hangulatról, a mellékküldetésekről, és azokról a finomságokról, amelyek egészen kiváló játékká teszik a Jade Empire-t, amely ugyan nem vérbeli RPG, azonban a saját stílusán belül kiemelkedik a szürke tömegből. Mára legyen elég ennyi is.