Sziasztok!
Abban kérném a segítségetek, h angol a játékom de nem találok honosítást hozzá. Tudnátok linkelni nekem ?
Előre is köszi.
Amikor a Diablo egyes fejlesztői elhagyták a Blizzardot és egy új stúdiót alapítottak, sokan – közöttük én is – úgy gondolták, hogy most aztán apait-anyait beleadva a Diablót túlszárnyaló új játékot készítenek. Sajnos nem ez lett a vége, bár amit kézhez kaptunk, érdekes és szórakoztató, de valahogy hiányzik belőle az a plusz, amit az élő klasszikusok fejlesztőitől vártunk.
A Hellgate: London egy- és többszemélyes módjában egyaránt ugyanazt a környezetet és ugyanazt a küldetéssorozatot kapjuk: a brit főváros utcáin kell felvennünk a harcot szörnyekkel, ördögökkel és mindenféle más pokolbeli fajzatokkal. A játék vezérlése eltér a szokásos "klikk és a karakter odamegy vagy támad" stílusú interfészektől, itt a lövöldözős akció játékokban megszokott WASD billentyűk segítségével rohangálhatunk fel és alá. Ez persze azt is jelenti, hogy ebben a játékban egy játékos szigorúan csak egy karaktert képes irányítani. A játékos a karakterét belső nézetes, gyakorlatilag akciójáték-szerű nézetből is irányíthatja, de lehetőség van külső, fej felett átnézős irányításra is. Ezt a gyakorlatban a játékos nem igen fogja játék közben váltogatni, mivel az összesen hat karakterosztály közül a két közelharcost (templomosok osztályában, az őrző és a pengemester) csak külső nézetből érdemes irányítani, míg a többi négy karakterosztály képességeit elsősorban belső nézetből tudjuk kihasználni. Szerencsére a játék indításakor a megfelelő osztályok a legjobban használható nézetben indulnak el, így a játékos akár többször is végigjátszhatja úgy a játékot, hogy a váltogatás lehetőségéről még csak nem is tud.
A karakterek létrehozásakor persze a karakter osztálya mellett kinézetét is meghatározhatjuk. Magasság, testesség, bőr- és hajszín, no meg szakáll és hajviselet a legfontosabb változatok, és persze az is, hogy férfiként vagy nőként vegyük fel a harcot az ellennel (a nők még bizsukkal is felszerelhetik magukat). A játékban aztán a karakterosztálytól függően kétféle támadási mód áll rendelkezésünkre . Az egyik a kardforgató közelharcosok által használt megfelelő irányba állás és csapkodás, amivel a játékos lekaszabolhatja az aktuális ellenfelét, a másik módban a karakterünk fegyverének célkeresztjével kell célba vennünk az ellenséget és azt kegyetlenül lemészárolni.
A Diablóban megszokott módon a helyszínek egy részét, de itt magukat a mellékküldetéseket is a rendszer véletlenszerűen generálja, ami részben persze jó, mert nem ugyanazon az unásig ismert helyszínen és küldetésben kell már vagy századszor belevetnünk karakterünket a harcba. A generáló rendszer által előkészített küldetések azonban sajnos eléggé egysíkúak. Gyakorlatilag mindig valamilyen készüléket kell bekapcsolnunk, x darab ellenséget megölnünk, esetleg azok trófeáit is összegyűjtenünk. Az ettől eltérő jellegű küldetések már nem véletlenszerűek, azok minden egyes végigjátszáskor pontosan megismétlődnek. A generált helyszínek is csak látszólag különböznek, ugyanis elég nagy „előre gyártott” elemből állítja ezt össze a játékrendszer, így a játékos előbb-utóbb beleun abba, hogy például minden épület maximum 3 típusú belső berendezéssel rendelkezik, és csak ezeket váltogatja véletlenszerűen a rendszer. Persze a pokolfajzatok irtása ettől még nagyon szórakoztató maradt.
Az ellenséges területen elég sok ládikát meg dobozt találunk különböző tartalommal, és az ellenfeleink is rendesen szórják a cuccokat szerteszét elhalálozásukat követően. A szokásos „milliomos vagyok és nem tudok mit kezdeni a pénzemmel” problémának a fejlesztők elejét vették azzal, hogy a játékos a felszerelését folyamatosan fejlesztheti akár úgy, hogy darabokra szedi a talált cuccokat (amiért persze így nem kap semmit a kereskedőtől), vagy ugyan eladja a tárgyakat, de a befolyt összegből valamelyik kedvenc felszerelését fejleszti tovább jó pénzért az állomásokon található gépek segítségével. Már elég magas szintek felé járva is a játékos relatíve kevesebb pénzt talál, mint az a hasonló játékokban megszoktuk, így még a játék vége felé sincs túl sok felhasználatlan pénz a tarsolyunkban. A tárgyak egyébként a szokásos felosztást követik, vannak sima, fejlett, különleges és egyedi tárgyak. Még az egyedi tárgyakat is a játék belső szabályrendszer szerint generálja, így az a játékos is könnyen találhat olyan felszerelést, amelyet korábban még soha sem látott, aki nap mint nap irtja a pokolbéli fajzatokat Londonban.
A többjátékos részt alapvetően kétféle játékmód jelenti. Az egyikben ingyen játszhatjuk az alapjátékot többen is, ekkor lehet érdekes az, hogy ki milyen karakterosztályra specializálódott, mert persze az ellenség ereje is nagyobb, ha többen támadják őket. Egy jól megválogatott csapat könnyebben győzi le majd az ellenfeleit. A másik módba havi előfizetéssel lehet belépni. A fejlesztők azt ígérik, hogy ezért cserébe újabb karakterosztályok, térképek, fegyverek, stb. kerülnek beépítésre folyamatosan a játékba. Valószínűnek tartom, hogy a legtöbb hasonló fejlesztés előbb-utóbb egy vagy több későbbi kiegészítőben is megjelenik majd.
A játék grafikailag felnőtt a közelmúltban megjelent akciójátékok szintjére. Akinek erős gépe, Vistája és DirectX 10-es kártyája van, annak kifejezetten kellemes látványban lesz majd része, de a Windows XP és DX9-es kártya párosokon is szép és részletgazdag a játék. Az erős gép alatt pedig olyan erőművet kell érteni, amelyik valóban maximum egy-másfél éves alkatrészekből áll, ugyanis hosszabb játék után még két gigabyte mellett is elfogyott a memóriám és a játék hibaüzenettel kilépett. Ez persze arra utal, hogy valahol a játékban hiba lehet, remélhetőleg hamarosan újabb javítást adnak majd, mely ezt is orvosolja. Ezen hibán kívül pedig számtalanszor előfordul elsősorban helyszínváltáskor, hogy a játék teljesen belassult, szaggatott, pedig a memóriának elegendőnek kellene lennie arra, hogy szintváltáskor a grafikai és textúra elemeket előre lehessen tölteni. Szerencsére ez a kezdeti szaggatás pár másodperc után elmúlik, és utána rendesen fut a játék. A karakterek mozgatása jól sikerült és a fizikai motor elég élethűen elteríti a szörnyeket a flaszteren, bár egyszer-egyszer előfordulhatnak érdekes pozíciók is, például lebegő halottak vagy fülükön egyensúlyozó döglött pokolkutyák, de ez szerintem inkább növeli a játék szórakoztató voltát. :-) A karakterek animációja az állomásokon viszont kissé fura lett, élénken gesztikulálnak, felugrálnak a levegőbe, szerintem alaposan túljátsszák a szerepüket. Itt a kevesebb több lett volna érzésem szerint.
Az interfész eléggé jól sikerült, a szokásos túlcicomázott és néha nehezen áttekinthető szerepjáték interfészekhez képest puritánnak tűnik, mégis minden kellemesen kézre áll. Ezt azok veszik majd különösen jó néven, akik az akció műfajból kalandoznak át egy kis szerepjáték erejéig. A hangok szintén elég jók, a zene kissé visszafogott, de általában jól követi az eseményeket, például ha egy boss kari állja el az utunkat, akkor jellegzetes, boss karakterhez tartozó zenét hallhatunk. A zörejek, zajok részben az alaphangulatot adják meg, másrészt a legtöbb ellenfél jellegzetes hangot ad ki, ami megkönnyíti a felismerésüket hallásból is.
A játék eléggé vegyes benyomást tett rám. Bár továbbra is lelkesen gyűröm az ellent, mégis itt-ott olyan monotónia érzésem kezd lenni, ami a Diablo sorozatnál nem volt meg. Az irányítás akció jellegűre váltása is érdekes döntés volt, ami miatt szerintem két szék között a pad alá estek – az akciójátékosoknak a végeredmény túl szerepjátékszerű, a szerepjáték rajongóknak meg túl akciós lett. Nagyon tetszett, hogy a játék grafikája ilyen szép és korszerű, nem csak az Oblivion dicsekedhet már el 100%-os grafikai korszerűséggel, de az már kevésbé, hogy egy olyan gépen, amelyiken az Oblivion szaggatás nélkül gyönyörűen fut, a Hellgate: London bizony be-beszaggat. Aki szeret másokkal együtt kalandozni és elég komoly gépe van, annak a Hellgate: London nagyon jó választás. Aki eddig akciójátékokkal játszott és belekóstolna egy kis akció-szerepjátékba is, az is kellemesen töltheti el az idejét a játékkal. Aki viszont az eredeti Diablo sorozat készítőitől Diablo III-at várt, az most csalódott lehet. Valószínűleg meg kell várnunk, amíg a Blizzard nekilát az új Diablónak, de ezt jó esetben is csak valamikor a következő évtized elejére várhatjuk.
