John Woo Presents: Stranglehold

Ha nem ismerős Tequila Yuen és/vagy Chow Yun-Fat neve, nem kell meglepődni, ez a magyarázat arra, hogy miért John Woo neve került a Stranglehold dobozára. Mindhármuknak köze van egy 1992-es hong-kongi akciófilmhez, a Hard Boiledhoz. Előbbi a főhős, utóbbi az azt játszó színész, míg John Woo a rendező. A Strangleholdnak pedig köze van az említett filmhez, mert ez is Hong Kongban játszódik, ugyanúgy hívják a főhőst, és mert a dobozra is ráírták.

A napokban szerencsém volt egy Chow Yun-Fat filmhez, és meg kell, hogy mondjam, az adaptáció tökéletes. Itt is kapunk egy egyszerű, sablonos történetet rosszul, zavarosan elmesélve. A hangsúly a mondat második felén van, ugyanis azon múlik, hogy miért nézhetőek például Eddie Murphy hasonszőrű filmjei ("Beverly Hills-i zsaru" és "48 óra" filmek). Ott vették a fáradtságot, hogy legalább a karaktereket és a szöveget jól megírják. Aztán Eddie Murphy jól, de legalábbis (nagyon) viccesen előadta, és mindenki nevetett. A Strangleholdban a színészettől érthető okokból eltekinthetünk, viszont ez még nem ok arra, hogy olyan rendkívül elmés párbeszédeket kelljen elszenvednünk, mint:
- Az egész kikötő lángokban áll. Mégis mi a fenét csináltál, Tequila?
- A munkámat.

A főszereplőkhöz a kézikönyvben találhatunk háttértörténetet, de a játékban ebből semmi nem jön le. Onnan tudjuk meg, melyiket is kell megölni, hogy boss-fight lévén, a health-bar fölött jelzik számunkra. Vagy ott van például az árulás szál. Az egész teljesen motiválatlannak tűnik, nincs az a felismerés, hogy korábbi események más megvilágításba kerülnek. A következménye pedig csak még egy boss-fight. Az embernek az az érzése, hogy az egész „történet” dolog csupán egy béna indok egy lövöldözős játék elkészítésére, a filmes kapcsolódás pedig John Woo nevének a felhasználására, hogy jobban el lehessen adni a cuccot. Pedig lehetséges egy ostoba csépelős játékból, jól megírt történettel és szereplőkkel egy érdekes, sőt magával ragadó játékot készíteni. Ötletekért elég lett volna a szomszédba menni. Szó szerint, ugyanis a Jade Empire pont Kínában játszódik.

Ha mindez még nem lenne elég, tetézik azzal, hogy a Stranglehold egy konzolos játék (PC esetében átirat). A műfaj minden nyűgével, bajával. Az mondjuk pozitívum, hogy nem lehet benne ugrani. „Mi a fenét akar ez jelenteni?” kérdezheti a kedves olvasó. Nos, a magyarázat egyszerű: így megszabadultunk azoktól a szintén konzolokra jellemző, rém idegesítő ugrabugrálós feladványoktól, mikor a továbbhaladás azon múlik, át tudunk-e ugrani a szemközti párkányra. Ha nem, leesünk, reload, try again. A Strangleholdban gyakorlatilag csak előre lehet menni, ha mégis elakadnánk, csak csillogó-villogó gerendákat, hordókat, oszlopokat, stb. kell keresni és szétlőni. Így biztosak lehetünk benne, hogy az egész épület úgy fog összeomlani, hogy mi pont át tudunk majd rajta menni.

Természetesen nem készülhet konzoljáték kombók nélkül. A Strangleholdban, az ellenfelek kilyuggatásáért egy Tequila-bomb nevű kerek izébe kapunk pontokat. Minél „stílusosabban” ölünk, annál többet. Például jóval kevesebb pont jár azért, ha lelőjük, mintha ráomlasztanánk egy fél hegyet (amire szintén megvan a lehetőségünk). Sőt! Tequila-time-ba váltva lassítva is szétlőhetjük az ellent, miközben kikerülhetjük a – maguk után buborékokat húzó – lövedékeit. Az így elért fragekért szintén több pont jár. Hm, hol is láttam már lassított felvételben gyilkolászást kombó-pontokért? Hát, például a BloodRayne 2-ben. Csak ott másként hívták. Eredeti. (Ha kicsit lustább lennék, be copy-paste-elhetném ide az egész cikket. ;-) ) A Tequila-time – bullet-time nyúlásról már nem is beszélve.

Szóval az egész cirkusszal elértük, hogy a kerek izé a képernyő bal sarkában megteljen. Most akkor végrehajthatunk speciális mozgásokat. Hurrá. Ezekből három van (a gyógyulás nem számít). Van a barrage, ami egy rövid ideig god-mode-ot és végtelen lőszert biztosít, hogy a környéken mindenkivel végezhessünk (természetesen lassított felvételben). A spin attack dettó, csak ott egy helyben állva. Végül pedig van a precision aim. Valójában ez a gyógyulás után rögtön a második, de utoljára hagytam, mivel ez a legkirályabb dolog az egész játékban. De tényleg. (Bár, ha belegondolunk, akkor ez valahol nagyon szomorú.) Gyakorlatilag egy mesterlövész-módról van szó. A kép kicsit bezoomol, mi pedig kilőhetünk egy golyót. A kamera ekkor „ráül” a golyó hegyére és végigkövethetjük a röppályát egészen a becsapódásig. Ami, ha célba találtunk, roppant mókás tud lenni (természetesen lassított felvételben). Tehát nem véletlenül van 18-as karika dobozon.

Mindez azonban nem érne semmit, hogyha az egész megjelenése olyan lenne, mint a játék története. Szerencsére nem ez a helyzet. A grafika ugyanis a játék egyetlen erőssége (eltekintve ugye személyes kedvencemtől, az imént említett precision aimtől). Mondjuk ez alap, ha az egész játékot látványos akció-jelenetekre építik. Ez a rész legalább működik, hiszen az akció rész tényleg látványos és jó sok van belőle. A környezetet teljesen le lehet amortizálni, a cut-scene-ek pedig már-már filmszerűek, pedig mindegyik a játék motorjával készült. Első osztályú.

Csakúgy, mint a hardver, ami szükséges a tökéletes futtatásához. A Strangleholdnak ugyanis igen nagy a rendszerkövetelménye. A procim messze nem Intel Dual-Core, a 2 GB RAM-nak is csak a fele van, a videókártyám pedig egyel korábbi, mint a szükséges. Egyedül a 15 GB szabad lemezterületet tudtam teljesíteni, bár nem volt egyszerű. Ezek után meg sem lepődtem, hogy nem akart elindulni. Aztán a videokártyámhoz felrakott „félhivatalos béta” driver segített a problémán, és a játék ezzel már tökéletesen futott. Egyszer nem szaggatott be, a legvadabb golyózáporok és robbanások közepette sem, pedig egy csavart nem változtattam a hardveren. Szóval, ha valaki ezen cikk ellenére is úgy dönt, hogy kipróbálja a Strangleholdot, és hasonló problémákba ütközik, tegyen egy kísérletet a driverek terén.

Ezzel visszajutottunk a konzol játékok egyik általános jellemzőjéhez, a készítők lustaságához. Kiadják ugyan a játékot PC-re is, mert elég nagy piac ahhoz, hogy ne mondjanak le róla, de azzal már nem fáradnak, hogy optimalizálják a gépigényt, vagy ne adj’ Isten, felhasználóbarátabbá tegyék a játékmenetet. Én személy szerint nagyon sértőnek találom ezt a flegmaságot, amivel elintézik a PC-s felhasználókat. Tökéletes és követendő ellenpéldának ott van megint a Jade Empire.

Hiába van a Strangleholdnak nagyon ütős grafikája, hiába vannak benne látványos, pörgős, filmszerű akciójelenetek, egyszerűen nem tudja azt nyújtani, amit egy játéktól elvárnék. Nem véletlenül ostoroztam annyira a történet milyenségét, hiszen mikor elmúlik az újdonság varázsa (és a második-harmadik fejezet után el fog), nem marad benne semmi, ami érdemes lenne arra, hogy rászánjuk az időt.