Ismertető/teszt
Close Combat - Modern Tactics
Modern korban éledt újjá a híres 2. világháborús franchise a Matrix Games jóvoltából.
2007.12.29. 00:00 | szerző: Lacko | Ismertető/teszt
A Matrix Games egyik jó szokása, hogy régi, sikeres játékokat támaszt fel. Mivel felismerték azt a tényt, hogy attól, hogy egy játék régi és nem 3D-s meg csilli-villi, lehet még nagyon jó is. Sőt! Egy-két új dolgot kell belerakni, új küldetésekkel ellátni, aztán dobható is a piacra. Így cselekedtek a stratégiai játékok csúcsával, a The Operational Art of Warral is, melyet legjobban az a hasonlat írt le, hogy a TOAW úgy aránylik a Panzer Generalhoz, mint a Panzer General az aknakeresőhöz.
Hasonló sorsa ítélték a klasszikus Close Combat sorozatot is. Ezt a szériát még a Microsoft dobta piacra annak idején, és hatalmas sikert aratott. Klasszikus klikkelgetős RTS, második világháborús környezetben, egy olyan időszakban, amikor még nem volt ennyi világháborús játék, és az RTS-t még a Command & Conquer jelentette. Így természetes volt a sikere a karosszékstratégák körében. Az utolsó két részt már nem a Microsoft adta ki – talán ez jelentette a sorozat halálát is, holott ez utóbbi két rész (már korukból kifolyólag is) a sorozat legjobbjai voltak. Eddigre vált szinte tökéletessé: gyönyörű 2D-s, festett játéktér, minden egyes katonának külön számolódott a találata, morális- és fizikai állapota, stb. De jött az új technológia és mindenhol a 3D lett az elvárandó minimum, amiből olyan szörnyszülöttek születtek, mint a Panzer General 3D, mely igazán nem volt se Panzer General, se 3D. Egy ilyen világban nem volt többé helye a Close Combatnek és rajongói áttértek a Combat Missionre, mely sok hasonlóságot mutatott, azonban volt benne valami több – például, hogy már 3D-s volt...
Úgy látszik azonban, hogy nem én voltam az egyetlen, aki még néha előkaparta a fiók mélyéről a régi Close Combateket, melyek élvezeti értékét nem kezdte ki az idő vasfoga. Így a Matrix Games megszerezte a jogokat a játék kiadásához, és először Close Combat: Cross of Iron néven kiadta a Keleti Fronttal foglalkozó harmadik részt, néhány pályával kibővítve. Ez nem volt egy nagy durranás, de akinek hiányzott a gyűjteményéből, az azért beszerezhette. A fő hatása mégis az volt, hogy a sorozat régi szerelmesei reménykedni kezdtek a feltámadásban.
Így is lett, mert pár hónapra rá megjelent a Close Combat – Modern Tactics, mely az eredeti motorra épül, azonban elhagyta a második világháború sztoriját és napjainkba költözött, ahol mai fegyverekkel, fiktív helyszíneken vívhatunk ádáz csatát a régen megszokott – azóta talán el is felejtett – hagyományos módon. A terep továbbra is festett 2D táj, melyet teljesen felülről látunk, így nincs gondunk a megfelelő szög kiválasztására, ahol minden jól látszik és grafikus kártyáinkat sem izzasztja meg a megjelenítés, mégis szép és hangulatos táj tárul a szemünk elé. Mindezt megfűszerezve a táj rombolhatóságával, mely komplexebb, mint sok 3D-s mai játéké: a harckocsik felszántják a mezőket, az aknatalálatok krátereket vájnak a földbe, a házak leomlanak.
A vizuális effektek is a régiek, melyek ennek ellenére – vagy éppen ezért – nagyon szépek. Egy 3D-s motorral elég nehéz fotorealisztikus füstöt, lángot, vagy robbanást megvalósítani, ami a CC sorozatban, mindig nagyon jól nézett ki. Még a hangok se nagyon változtak, hiszen nem készítettek a játékhoz arab nyelvű szövegeket az ellenség jajveszékeléséhez, szépen felhasználták a meglévő angol és orosz nyelvű hangokat. Ami új, azok a fegyverek, egységek és harcjárművek. Hiszen a Modern Tacticsben Párducok helyett Abramseket vagy Bradley-ket vezethetünk harcba T-32-esek helyett T-80-asok ellen…
Úgy tűnik – és a sajtóanyag is ezt igazolja – hogy a Close Combat játékokat felhasználták különböző hadseregek – jelen esetben az amerikai Tengerészgyalogság – egyszerű gyalogsági taktikák gyakoroltatására. Aztán, hogy mégse '44-es fegyverzetű német és orosz katonákat kelljen irányítaniuk, átíratták a játékot a saját egységeikre egy belső felhasználású szimulátor számára. Ezt dobozolta be végül a Matrix Games és adta ki Modern Tactics néven. Valószínűleg a játékban játszható léptékű csatákban mindegy, hogy STG-44-gyel felszerelt egységek harcolnak, vagy M-16A2-essel. Mindenesetre a fegyverek találatát valódi statisztikák alapján alakították át. Bár ez a játékélményre semmilyen befolyással sincsen.
Ugye a mai konfliktusokban a jó logisztikával rendelkező hadseregek sűrűn vesznek igénybe különböző tűzcsapásokat, legyen az légitámadás, vagy tüzérségi tűz. Így a játéknak ez is fontos része – bár ez megvolt a 2. világháborús verzióban is, csak ott sokszor limitált volt a használatuk. Most négyfajta támogatást kérhetünk: merevszárnyú légicsapás (repülő), forgószárnyas (helikopteres) légicsapás – ilyen természetesen nem volt a 2. világháborúban –, tábori tüzérségi csapás és végül ezred aknavetős csapás. Ez utóbbi nem tévesztendő össze a közvetlen aknavetős csapattal, melyet mi helyezhetünk el a térképen, mozgathatunk és direkt vagy indirekt tűzcsapást mérhetünk vele.
Újdonság azonban, hogy gyalogságunkat beültethetjük szállítójárművekbe, és azokkal mozgathatjuk a terepen, majd a bevetés közelében kipakolhatjuk őket. Ez plusz taktikai elemmel bővíti kelléktárunkat: a gyorsasággal. Hiszen a játék – továbbra is – legfontosabb egysége a csataterek királynője: a gyalogság. Melyet hagyományosan használva csak lassan mozgathatunk. Ám járműbe ültetve – bár sebezhetőbb – gyorsabban mozgathatók. Természetesen a különböző járművek különböző létszámú egységeket képesek befogadni: míg egy HMMWV csak két fő szállítására képes (mivel a másik két helyet a saját személyzete foglalja el), addig egy BMP-3 akár 10 főt is magába rejthet.
Szintén újdonság még – és a valós katonai szimulátor gyanúját erősíti – hogy a játékban lehetőség van a csatáink végeztével elmentenünk az egészet, melyet bármikor visszajátszhatunk, és a csata bármely részletét újra megnézhetjük: esetleg pont azt, amiről a valós játékban – mivel másik területre koncentráltunk – esetleg lemaradtunk. Így – katonai szimulátorként – alkalmas a sikerek és hibák kiértékelésére, de játékos szemmel is hasznos lehetőség ez, hiszen elküldhetjük barátainknak, vagy a fórumban dicsekedhetünk egy-egy sikeres haditettünkkel.
Az, hogy a grafika megmaradt ilyennek, jó ötlet a fejlesztőktől és a Matrix Gamestől, hiszen nem kell a sok parasztvakítás. Azonban a világ sokat haladt előre, a CC sorozat ideje óta többszörösére nőtt a PC-k kapacitása, ezért nehezen érthető, hogy az egységek útkeresési algoritmusa miért nem javult az új részben. Jelen esetben gyakorlatilag nem is beszélhetünk útkeresésről, hiszen ha egy S-kanyaros úton adunk meg célt egy járműnek, akkor sem követi az út vonalát, hanem nyíl egyenesen átvág a világon. Ha meg egy gyalogos egységnek adok olyan parancsot, hogy az egyik épületből menjen át a másikba, akkor a legtöbb esetben átverekszi magát, de volt olyan, hogy egy közben elhelyezkedő házfal (melyen nem volt ajtó) teljesen leblokkolta az egységet és ott tipródtak percekig, mire észrevettem és MI-t szimulálva kézzel kellett kivezetnem őket a rettentő csapdából.
Nem biztos, hogy mindenki egyet ért velem a következőben – sőt az olvasók fele biztosan nem –, de engem az is zavar, hogy ha megállítom a játék folyását Pause-zal, akkor nem adhatok parancsot az egységeimnek. Tudom, hogy a hardcore RTS-esek számára attól real-time egy stratégia, ha folyamatosan klikkelni kell, mint egy őrült és fénysebességgel rángatni az egeret és villámgyors döntéseket hozni, de mivel a Close Combat azért kicsit több értelmet feltételez a játékosról, mint egy átlag FPS, ahol ha sok manát/fűszert/akármit gyűjtesz, akkor a giga tankokkal eltiporhatod az ellenfelet, ezért elvárnám, hogy megfontoltabb döntéseket hozhassak. Sőt, ami még fontosabb, ne reflexből kelljen 5-10 egységnek parancsot adni, ráadásul a térkép két távolabbi sarkában.
Tudom, hogy ez is vitákra ad lehetőséget, de valami ki is került a klasszikus Close Combat motorból: az utolsó részekben még a minitérképen látszottak a Győzelem helyek, melyekből minél többet megszerezve és megtartva lehetett a győzelmet kicsikarni. Ez most már nem látszik, csak a csata végén láthatjuk ezeket a rejtett pontokat, megjelölve, hogy melyikünknek sikerül elfoglalni. Persze ha a fő térképet van időnk tüzetesen átnézni, akkor megtalálhatjuk ezeket a pontokat, de ez nem mindig könnyű feladat.
A legfőbb bajom mégis az, hogy teljes egészében kimaradt a kampány a játékból. Kapunk egy rakás küldetést, és – ami klassz – egy küldetésszerkesztőt is, azonban nincsen hadjárat, tehát tök mindegy, hány katonánkat áldozzuk fel. És csak helyileg fontos, hogy vesztünk vagy nyerünk… A klasszikus sorozat 4-5. részére már olyan kifinomult kampány volt, amiben az ellenség készleteit is megszerezhettük akár. De ami nagyon hangulatos volt – és ami a korai részekben is megvolt már –, hogy katonáink kitüntetéseket kaphattak és statisztikákban gyönyörködhettünk, hogy Hans hány tankot nyomott már fel a Panzerschreckkel...
Kampány helyett – talán a gyengécske MI miatt – a multira mentek rá. 10-en játszhatunk egyszerre (5-5 ellen) csatákat LAN-on vagy interneten. Ez természetesen maximum, tehát 2-en is nekifeküdhetünk egymásnak. Mindez persze várható volt, hiszen a tengerészgyalogosok is valószínűleg egymást gyepálják tréningen, nem a mesterséges intelligenciával csatároznak. Így az elmenthető AAR-t kiértékelve mindkét fél eredményein és döntésein elcsámcsoghatnak a felettesek. ■
értékelés
Close Combat - Modern Tactics
- Régi, jó engine, klassz 2D-s grafika
- Modern fegyverek
- Bevált játékmenet
- Kampány hiánya
- Nagyon rossz útkeresés
hangok 6
játszhatóság 8
hangulat 8
Close Combat - Modern Tactics
hozzászólások (35)
Officers! :-((
A demó napokig lefogott annyi benne a taktikai lehetőség! A lőtávok is jók, csak néha bezavar az az orbitális baromság, hogy partraszálláskor ejtőernyővel érkeznek a partra a Fallschimrjagerek!
Egyszer majd csak kiadják, vagy költözzünk Oroszországba! Ott elvileg mintha már 2006-ban kiadták volna!
A CM-ben a mozgások tényleg zavaróak így utólag illetve a lövésanimáció. Minden fegyver megemelkedik, jelezve, hogy lőttek.
Erről az officersről ennyi az információm amit most ti ide leírtatok nem több.Majd egy misét megér de nem fűzöm hozzá semmi reményt...főleg ez az ejtőernyős dolog miatt:-D
Lacko!
Én több helyen azt olvastam hogy a CM es srácok is segédkeztek csak ezért írtam de igazából fogalmam sincs.
KisCsikee!
Abban ami linket küldtem nem szerepel hogy be kéne állítanod az egyprocessor használatát a win.-ban a tow.exe -re és utánna a játékban is.Nekem bevált.
Érdekes hogy ha elindítom kb egy félóráig még picit szaggat de tényleg kicsit aztán meg olyan mint a mese csak úgy siklik minden egy röccenés nélkűl:-D
Most az utolsó nyugati német ellentámadásnál tartok ahol adva van egy mesterlövész a maximális képességekkel (felderítés és lövés) jó móka:-)
Lrdekes, bekapcsoltam, hogy használja mindkét CPU-t és már nincs is szaggatás! :-O Én most kezdtem el a Battle for Mosco kiegészitő kampányt, deiig jól megy :-D
Nah!A lényeg hogy sikerült!Király:-)
arra vagyok kíváncsi hogy a Hamachi nevű programmal lehet e egymás ellen tolni lehet érdemes lenne kipróbálni ha válalkozna valaki:-)
Nem Modern Tactics, hanem régi CC:
Ilyet találtam egy spanyol forumon.
Ilyet hogy tudtak csinálni? Komplett reface valamelyik régi Close Combathoz: kampány, nagytérkép, csomo taktikai térkép, egységek, minden... Összebrunyálom magam. :-O
Spanyol polgárháború...
