Uncharted: Drake's Fortune (PS3)

Amerikában már több mint egy éve, nálunk közel 10 hónapja, hogy a boltokban van a Sony újgenerációs konzolja, azonban szoftverek terén meglévő hátrányát nem tudta ledolgozni a japán óriás. Még mindig a Microsoft Xbox 360-a vezet az igazán jól sikerült exkluzív játékok terén, és sokszor a mindkét platformra elkészülő címek esetében is a zöld X emblémás konzol kerül ki győztesen – vagy legalábbis a boltok polcaira korábban. Sajnos egy-egy nagyon várt, jelentős PR körítéssel beharangozott megjelenés alulmúlta a várakozásokat – mint például a Lair –, így aztán különösen hiányzott már, hogy valami igazán nagyszerű alkotás lásson napvilágot. Az Uncharted: Drake's Fortune pedig ilyen lett: egy remek akció-kalandjáték, magával ragadó történettel és igazi next-gen grafikával.

A Naughty Dog fejlesztőgárda nevét eddig leginkább a Jak & Daxter és Crash Bandicoot platformjáték-sorozatok kedvelői ismerhették. A csapat azonban gondolt egyet, és most egy kicsit más stílusban is kipróbálta magát. Az Uncharted alapjaiban leginkább a Tomb Raider szériához hasonlítható, hiszen itt is egy ősi kincs nyomába ered főhősünk, akire aztán persze sokan sokfelől támadnak rá kalandjai során. Igaz, ezúttal nem egy bögyös hölgyeményt kell irányítanunk, hanem egy laza fickót, azonban ez nem csökkenti a játékélményt, karakterünk legalább olyan akrobatikus, mint Lara, a sztori pedig főhőstől függetlenül remekül megy előre.

Főszereplőnk tehát Nathan Drake, aki őse, Sir Francis Drake sírjában egy különös füzetre bukkan, utalásokkal El Dorado kincsének fellelési helyére. Egy kis csendes-óceáni szigeten azonban kiderül, hogy a kutatásban bizony nem vagyunk egyedül, és megindul a hajsza. Nathant egy régi barátja, Victor Sullivan, és egy dokumentumfilmes hölgy, Elena Fisher kíséri el. Ez utóbbinak munkaadója ugyanis az exluzív filmes jogokért anyagi támogatást adott Nathan expedíciójához. Elenával kezdetben nem igazán jön ki főszereplőnk, azonban talán nem árulok el túl nagy titkot azzal, hogy ez a kalandok során pozitív irányba fog változni.

A 15-20 órányi játékmenetben az egyik legszebb dolog talán, hogy annak ellenére, hogy a követhetőség érdekében fejezetekre osztották, teljesen folyamatos az egész. Megyünk előre, aztán néha megjelenik egy-egy felirat, hogy megkezdődött a következő játékrész, de töltési képernyővel csak akkor találkozunk, ha egy-egy sikertelen esemény után behívjuk a legutóbbi mentést. Emellett persze az se lényegtelen, hogy a történet annak ellenére, hogy elég lineáris, mindig tartalmaz annyi kihívást, hogy az ember nehezen áll fel a játék mellől, míg a végére nem ér a kalandoknak. Mindezt pedig tetézi a ma egyre divatosabb "mozifilmszerű" megjelenítés: a kalandozást néha megszakító átvezető jelenetek mellett az általunk irányított rész kamerabeállításai is remek látványt biztosítanak. És a God of War vagy Heavenly Sword játékokhoz hasonlóan itt is számtalan nagyszabású helyszín vár ránk, melyek már madártávlatból is impozáns látványt nyújtanak, közelről pedig óriási részletességgel találkozhatunk. Az említett linearitást erősíti, hogy gyakorlatilag minden segítséget megad a játék, hogy ne akadjunk el: ha egy sziklán kapaszkodva kell továbbmennünk, az erre alkalmas peremek világosabb színben láthatóak, néhol meg egy gombnyomásra olyan perspektívába vált a kamera, ahonnan szinte teljesen egyértelműen látható, merre is vezet utunk, vagy hol található a következő meghúzandó kar. Ha pedig egyik se segítene, Drake naplójába pillantva kaphatunk információt egy-egy feladvány megoldásához.

Számtalan fegyver áll rendelkezésünkre az Unchartedben, ezeket legtöbbször legyőzött ellenfeleink holttestei mellől vehetjük fel. Pisztolyok, shotgunok, gépfegyverek és gránátok széles választéka vár ránk, ha pedig kifogynánk a munícióból, öklünket is megmutathatjuk a többieknek. Két társunk sok más játéktól eltérően általában nem nézi tétlenül ténykedésünket, hanem maguk is becsatlakoznak az összecsapásokba. Elintéznek helyettünk egy-egy rosszfiút, vagy akár egy-egy továbbjutáshoz szükséges rejtvény megoldásában segítenek – például egy fáklyát meggyújtva. A változatosságról egy-egy terepjárós vagy motorcsónakos közjáték gondoskodik, melynek során általában nekünk mindössze lövöldöznünk kell támadóinkra, míg társunk irányítja a járművet.

Az ellenfeleinket vezérlő mesterséges intelligencia is jól teszi a dolgát, néha igencsak megnehezítve feladatunkat. Simán használják a fedezékeket, néha kiszámíthatatlanul bukkannak fel egy szikla egyik vagy másik oldalán, gránátot hajítanak búvóhelyünkre, vagy ügyesen taktikázva csoportosan támadnak. Változatosságukat tekintve talán nem lehetünk ennyire pozitívak, de a történet miatt nem is nagyon lehet másra számítani, mint egy csoport rosszfiúra (azért a végén számíthatunk még egy kis meglepetésre is...). Természetesen a fedezékeknek mi is hasonlóan nagy hasznát vehetjük, mögülük kihajolva lövöldözve ellenségeinkre, vagy a fegyver utántöltése idejére meghúzva magunkat.

Nathan irányítása igen hamar elsajátítható, és a fejlesztők mindent elkövettek, hogy egyáltalán ne frusztrálódjon a játékos a kontroller használata során. Általában nem kell sokat szenvedünk a megfelelő ugrásokkal, ha az irány jó volt, főhősünk szinte biztos, hogy jó távolságra fog vetődni, és ha nem is lábaival ér talajt, de megkapaszkodik a túloldali peremben. Egyáltalán nem kell tehát arra számítanunk, hogy tízszer futunk neki a legtöbb ugrásnak. Az újrajátszhatóság érdekében egy-egy feladat teljesítéséért (például megfelelő számú fejlövésért) medálokat szerezhetünk, továbbá rejtett kincseket is elhelyeztek a pályákon. Ezeket összegyűjtve oldhatunk fel például új ruhákat karakterünk számára. A kincsek egy részére normál esetben is könnyen rálelhetünk, az összes felkutatása azonban a pályák tényleg alapos bejárását igénylik: minden egyes bemélyedésbe be kell néznünk, vagy minden oszlop tetejére felmásznunk.

A Naughty Dog csapata egy szinte minden szempontból tökéletes játékot gyártott a PS3-ra –sokan vártak már igen régóta, hogy legyen egy ilyen a Sony új konzoljára. A történet lebilincselő és fordulatokban gazdag, a grafika lélegzetelállítóan részletes, a tényleg moziszerűnek nevezhető megoldások pedig remek körítést adnak mindehhez. A PS3 tulajoknak mindenképpen kötelező vétel, de valószínűleg sokan emiatt kezdenek el gondolkodni egy ilyen konzol beszerzésén. A nyilatkozatok alapján pedig ezzel még nincs vége a történetnek: az Unchartedet sorozatnak tervezték a fejlesztők. Nos, erre mást nem lehet mondani: csak így tovább!