A Wii egy olyan konzol, amellyel nem érdemes egyedül játszani. Grafikájával, játékaival nem veszi fel a versenyt a konkurenseivel, azonban mégis megveri őket az eladási listákon, amelyet leginkább talán az eltérő – és jóval szélesebb – célközönségnek köszönhet. Többszemélyes játék során pedig olyan jó hangulatot teremt, amit más konzol – vagy akár a PC – nem képes nyújtani. Nem hasonlítható a megszokott, LAN-os vagy netes multiplayer élményhez sem, hiszen a játékosokat nem választja el távolság, fizikai valójukban együtt vannak, együtt poénkodnak, nevetnek és rángatják a Wii Remote-ot. Ezek után természetes, hogy elsősorban a társasági-, vagyis úgynevezett party-játékokra helyezik a hangsúlyt a Wii-re fejlesztők. Egy ilyet próbáltunk ki nemrég.
A Midway kiadásában megjelent Game Partyban hétféle minijáték van. A játékosok számának kiválasztása után mindenki keres magának egy karaktert, mellyel az adott játékot végigviszi. Ennek nincs sok jelentősége a játékban, igazából csak nevetségesek, és egy plusz, hogy a kinézet alapján is kiröhöghetjük játékostársainkat, nem csak az eredményeik alapján. (Ellenben Mii-ket nem importálhatunk be a játékba.) A játékosok maximális száma négy lehet, de sok esetben sajnos csak ketten lehet játszani, illetve mindössze egyetlen olyan van – a kvíz –, melyben gyakorlatilag egy időben vesz részt mindenki. Az is meglepő volt, hogy az egyik minijátéknál csak az egyszemélyes játékot lehetett választani – annyira azért nem jó ez a program, hogy valaki magában is a képernyő elé üljön/álljon szabadidejében...
A valóban élvezetes minijátékok tehát azok, amelyeket többen lehet egyszerre játszani. A Game Partyban pedig a legjobb ilyen a darts. Igaz, egyszerre csak egy ember dobhat, és egymás után felváltva dobálhatjuk három-három nyilunkat a darts táblára. Ennek irányítása hamar megszokható és viszonylag könnyen megtanulható, bár kiismerése után sincs garancia tökéletes dobásra, hiszen sok mindentől függ azért egy találat. Többféle szabályrendszer közül is választhatunk, így a "klasszikus" 301/501/701 pontos variánsok mellett például hajthatunk arra, hogy adott számú dobásból nekünk legyen a legtöbb pontunk.
Kipróbáltuk a kvíz részt is, mivel mindannyian szeretjük az ilyen "ki tud többet" játékokban megmérni magunkat. Sajnos ez egyfajta csalódás lett, mivel a kérdéseket inkább amerikaiakra optimalizálták, és a "történelem" kategóriában például olyan kérdésekre kell válaszolnunk, minthogy melyik államban volt a legnagyobb a népsűrűség egy adott évben. Film és zene kategóriában sem szerepeltek európaiak által ismert színészek, zenészek vagy alkotások, vagy legalábbis mi fogtunk ki éppen nehezebb kérdéseket. Így szomorúan búcsút vettünk ettől a játéktól, mivel hamarosan vad – bár véletlenszerű – válaszválasztásba csapott át a játék, és mindig az nyert, akinek mázlija volt, és előbb találta meg – véletlenül – a helyes választ.
A darts mellett másik kedvencünk a léghoki lett, bár az irányítás elsajátítása nem ment mindegyikünknek könnyen. A táblát (pontosabban asztalt) felülről látjuk ebben a játékban, és azon kellett odamutatással irányítanunk a karakterünket. Azaz kezünkkel nem úgy kellett csinálnunk, mintha mi is játékosok volnánk, és előre-hátra mozdítással lökjük a korongot, hanem – mint egy marionett bábút – fentről kell jobbra-balra rángatva előre juttatni a labdát. Mindenfajta hímsovinizmus nélkül, zárójelben jegyezzük meg, hogy a fiúknak nem volt gondjuk ezzel a felülről irányítással. :-) Sajnos ez a léghoki sem a négyen játszható kategória, hiszen egyszerre csak ketten mérkőzhetünk meg benne. Azonban ennek ellenére ez volt a második legjobb játék az összeállításban.
A többi játékot is kipróbáltuk, de nem hagyott bennünk maradandó élményt. A kosárra dobást is csak azért említjük, mert ebben a játékban – ellentétben a léghokival – a fiúk maximálisan alulmaradtak az irányítás elsajátításában, így kemény nulla pontot értünk el a megadott idő alatt. A pohárba dobálás (ping cup) vezérlése se volt igazán megnyerő, abban is inkább bénáztunk, mint jót szórakoztunk, és a bowling és darts keresztezéséből keletkezett játék (skill ball) sem kötött le sokáig. A pétanque asztali, korongokkal játszott változata (shuffleboard) okozott még kellemes perceket a végén – ebben két játékos felett két csapat játszik egymás ellen. Az egyes játékok irányítása változó minőségű, de legalább azt elmondhatjuk, hogy mindenki talált köztük kedvére valót.
A Game Party egy átlagos játékgyűjtemény lett, túl kevés minijátékkal, melyek nagy részét még csak nem is lehet együttesen játszani, csak felváltva. Egy-két részével jól el tudtunk szórakozni, de hosszú távra nem kötött le annyira, mint a tenisz, vagy a Rayman Raving Rabbids sorozat. 8990 forintos ára viszont kedvezőnek mondható a Wii-re megjelent party játékok között.
