Grand Theft Auto IV

Az április 29-i megjelenést megelőző éjszakán a játékot forgalmazó Amex-Tec és a Microsoft rendezésében tartott, nagyszabású launch party keretében ünnepelhették a sajtó képviselői és más meghívott vendégek – mint például Kovács "Koko" István – a Grand Theft Auto 4 megjelenését. Az esemény a játék hangulatát próbálta felidézni, egy bár adta ugyanis a helyszínét, alulöltözött táncosnőkkel a színpadon, no és persze a játékban lévő rádióadókhoz hasonló műsort adó DJ-vel. A játék sikere már előre borítékolva volt, az előrendelések óriási mennyiségéről folyamatosan szállingóztak a hírek a nemzetközi sajtóban, sőt, sok online áruház pedig már azt jelezte, hogy nem is biztos, hogy mindenkinek jutni fog az első szállítmányból. Ha rövid akarnék lenni, a cikket be is fejezhetném azzal, hogy egy szinte tökéletes játék érkezett a skóciai Rockstar North csapattól, amelyet mindenkinek kötelező kipróbálnia. De mivel kicsit furán mutatna egy ilyen rövidke cikk a számos év játéka díjra esélyes játékról, kicsit azért bővebben is kifejtem, miért is jó, miért is adtak sokan 10 pontos értékeléseket rá.

A játék bevezető képsorai a trükkös-ötletes megjelenésű stáblista-feliratokkal pillanatok már helyből a képernyő elé szögezik az embert. Úgy érezzük magunkat, mintha a legújabb hollywoodi akciófilmre ültünk volna le, aztán az alaphelyzet megismerése után megkapjuk az irányítást, megszólal a Vladivostok rádió – azon belül is nekem elsőre konkrétan az orosz Glükoza Швайне (gy.k. Schweine) című száma –, és máris a New Yorkról mintázott Liberty City utcáin mi vagyunk a rosszarcú Niko Bellic. Főhősünk Szerbiából érkezik unokatestvére után a nyüzsgő városba, az amerikai álmot keresve – de hamar szembesül azzal, hogy Roman levelei közelről se fedték a valóságot: az unokatestvér bizony igen szegényes körülmények között tengeti napjait. Mindez persze nem okoz gondot a háborús veterán Nikónak, aki hamar rájön, hogy ettől még pénzhez tud ő jutni, csak a megfelelő emberekkel kell kapcsolatban lenni, és bevállalni mindent, a lehető legpiszkosabb ügyekig is.

A játék első pár órájába rejtették el ügyesen a fejlesztők a tutorial részt, úgy, hogy mindez nem lett zavaró, egy régi motoros maximum annyit érzékel, hogy az első néhány küldetésben jóval kevesebb kihívást talál. A tesztelt PS3 verzió irányítás tekintetében annyiban különbözik az X360-as változattól, hogy bekapcsolhatjuk a SIXAXIS kontroller dőlésérzékelő funkcióját is, például a motorkerékpár irányításához. Ezen vezérlési módszer elsajátítását egy külön oktató rész segíti amúgy. A kezelőfelületet nem sok változás érte, inkább csak minimalizáltak rajta: a bal alsó sarokban található a térkép egy kerek szelete, jobb felül pedig aktuális fegyverünk. A további infók a jobb alsó sarokba egy gombnyomásra előhívható mobiltelefonunkon tekinthető meg. Hasznos dolog, hogy autóba szállva a térkép GPS-ként is üzemel, és a program megtervezni nekünk az optimális útvonalat a kiválasztott célponthoz. Az említett mobiltelefon amúgy fontos szerepet kap a játékban: ezen keresztül juthatunk sok-sok mellékküldetéshez, ennek segítségével hívhatjuk el barátnőnket és megbízóinkat egy-egy italra vagy akár dartsozni, biliárdozni, de akár a rend mindig éber őreit is kihívhatjuk. Sőt, van olyan feladat is, melyhez egy kamerás mobilt kapunk, és az azzal készített fotót át kell küldenünk képüzenetként, hogy megbízónk azonosítsa a célszemélyt.

Az autók vezetése kicsit szimulátor jellegű lett, élethűhöz közelítő fizikával, járművenként eltérő vezetési élménnyel. Természetesen sérülnek is az autók, karambolok után előbb-utóbb lerepül a motorháztető, a túlzottan leamortizált jármű pedig kigyullad és felrobban – szerencsés dolog ennek megtörténte előtt kiugrani belőle, akkor talán megússzuk kisebb-nagyobb sérülésekkel. Vicces szituáció volt, amikor egy küldetés során két hullát kellett a csomagtartóban szállítani, és egy ütközés következtében kinyílt az autó háta. Ha nem csaptam volna vissza gyorsan a csomagtartót, a rendőrökkel gyűlt volna meg a bajom... Amikor pedig épp nincs kedvünk vezetni, leinthetünk egy taxit, és némi pénzért cserébe odavitethetjük magunkat, ahova akarjuk. Vagy jobb esetben Romantól is kérhetünk szívességet, hogy egy autót küldjön értünk.

A küldetéseket természetesen átvezető jelenetek nyitják és zárják (és esetleg közben is körítik), melyek a játék engine-jével készültek. A profi beállítások és kameramozgások teszik mindezt még látványosabbá, de ha egy feladat újrakezdésekor mégse szeretnénk újranézni, szerencsére átugorhatjuk. Ötletes, hogy főhősünk távozása után még általában pár másodpercig tart a cutscene, és például beszédpartnerünk mással kezd dumálni, vagy csak magában bosszankodik tovább. A GTA4 élvezetében pedig igen sokat számít a szereplők igazán alapos kidolgozottsága, és ez alatt nem csak a külső megjelenésüket értem. Niko például sokszor cinikus megjegyzéseivel bosszantja a többieket, a fekete raszta drogkereskedő szavait még a feliratok segítségével is nehezen érhetjük meg, és persze mindenki a származásának és társadalmi helyzetének megfelelő akcentussal és szóhasználattal beszél. Az egyik utas meg például gyorshajtásom során a "shit" és "Scheisse" beszólásokkal jelezte, hogy nincs igazán ínyére a dolog.

A mindenki által hangoztatott nagyfokú szabadság igen nagy szerepet játszik abban, hogy a GTA4-et annyira nagyra lehet értékelni. Az óriási, élettel teli városban a fő történeti szál mellé bármikor választhatunk egy-egy mellékküldetést, autórablástól drogdealerek segítésén át Roman megrendelőinek szállításáig. Ugyanakkor fontos kapcsolataink ápolása is, mivel ha jóban vagyunk egy-egy kulcsszereplővel, az alkalomadtán a segítségünkre is lehet egy-egy szorult helyzetben. Mindez pedig ahhoz vezet, hogy a legalább 30-40 órányi játékidő jelentősen kibővül. És ha még ezzel se lennénk elégedettek, akkor elindíthatjuk a multiplayer módot is, és az interneten keresztül számos játékmódban csaphatunk össze a világ többi játékosával. Az időnk eltöltésére szolgálnak még olyan dolgok is, minthogy lakásunkon a tévét bekapcsolva számos program között kapcsolgathatunk, és nézhetünk különböző műsorokat, vagy ha beülünk egy szórakozóhelyre, akkor más és más előadást láthatunk. Sőt, beülhetünk internet kávézóba is, ahol különböző weboldalakat nézegethetünk, randisite-tól híreket tartalmazó oldalig, melyen akár a legutóbbi nagyobb balhénkról is olvashatunk. Sőt, miután e-mail postafiókot nyitottunk a játékban, megbízóink mellett a rokonoktól is érkeznek levelek, de még spameket is kapunk (pl. "bigcash" vagy "bridemail"), megnézhető website linkekkel. Egyszóval a fejlesztők mindenre gondoltak, és ügyesen poénosra vették ezeket az elemeket.

A játék grafikájáról is igazából csak szuperlatívuszokban lehet beszélni: az alaphangulatot nagyon jól megadja a környezet ábrázolása, egy-egy kihalt negyedben sokszor a félelem tölti el az embert, hogy vajon mikor támadják meg, a forgalmas utcákon pedig például hallhatjuk, amint valaki épp telefonálni kezd, vagy zavartan reagál arra, ha véletlenül meglökjük. A napszakok és az időjárás változása – csöpögő vagy zuhogó eső, ködös idő stb. – pedig még tovább lendítenek az egészen. Az pedig, hogy a várost New Yorkról mintázták, nem csupán abban nyilvánul meg, hogy hidakkal összekötött városrészekből áll: Manhattan minden fontosabb látványosságának a helyén egy igen hasonló épületet találunk, legyen szó Times Square-ről, a Metropolitan múzeumról vagy a Rockafeller Centerről, de még egy-egy kevésbé nevezetes, de látványos épület is kb. azon a helyen van, ahol a valóságban. Persze méreteit tekintve a játszhatóság érdekében kicsit kisebb az egész terület, de ez egyáltalán nem zavaró: amikor például úgy döntöttem, megkeresem a St. Patrick katedrálist, és elindultam arrafele, ahol emlékeim szerint lennie kell, pontosan ott találtam rá.

A játék zenéjét szokás szerint az autók és motorok rádiója szolgáltatja. Számos csatorna közül választhatunk, melyek mindegyike más-más zenestílust képvisel, a műsorvezetők pedig hol egy-egy hírrel, hol simán dumálásukkal vezetik át a felcsendülő zeneszámokat. Rádióadóból pedig van bőven elegendő ahhoz, hogy mindenki megtalálja az ízlésének megfelelőt.

Ahogy említettem, a GTA4-ben mobiltelefonunk segítségével pillanatok alatt előhívhatjuk a multiplayer módot. Ez egyszerre 2-16 játékos részére biztosít további játéklehetőséget, kizárólag az interneten keresztül. Ennek megfelelően PS3-on mindezt ingyenes szolgáltatásként kapjuk, X360-on pedig Live előfizetés birtokában használhatjuk az online lehetőségeket. A számos játékmód között egyéni és csapatos formulákat is találunk, a klasszikus deathmatch lövöldözéstől olyanokig, mint a Mafiya Work vagy a Car Jack City. Az előbbiben mindenki kap egy közös célt, és aki előbb teljesíti, az kapja a pontokat érte. Például le kell számolni emberek egy csoportjával, vagy megfelelő helyre le kell szállítani valamit, és ilyenkor aztán megindul a fogócska. A Car Jack City módban autókat kell ellopni és minél sértetlenebb állapotban leszállítani, míg a Cops n' Crooks játéktípus esetén rendőrök és bűnözők egy-egy csoportja csap össze. De találunk autóverseny lehetőséget is, mely a játékban megjelenő hasonló "Race" küldetésekhez hasonlóan checkpointos száguldást jelent. Ha pedig csak céltalanul bóklászni szeretnénk a városban, a Free Mode erre is lehetőséget ad.

Furcsa volt, hogy a tesztelés során egy-egy alkalommal beszaggatásnak is részese voltam, elsősorban olyan esetekben, amikor már 3-4 csillagos körözöttségi szint mellett elég nagyfokú rendőri készültség fogadott az utcákon. De technikai problémák sajnos emellett is adódnak a játékkal. Bosszantó például, hogy néha az utolsó pillanatban jelenik meg egy-egy tereptárgy. Egy autós üldözésnél pedig különösen idegesítő, amikor a kanyarodás közben derül ki, hogy az út közepén betonfal van, amit a kanyar megkezdésekor még nem láthattunk ott. Ennél sokkalta zavaróbb volt azonban, hogy a játék egyszer csak lefagyott, és utána egyszerűen nem indult újra. A neten utánanézve kiderült, hogy egy általános jelenségről van szó, mely elsődlegesen a 60 GB-os első szériát érinti, és a mentett állás eltávolítása és a játék újratelepítése oldja meg a problémát. Persze tizenvalahány óra játék után ez nem tűnt annyira csábító opciónak, így inkább a várakozás mellett döntöttem, ami meg is hozta a gyümölcsét: az 1.01-es patch megjelenésével és automatikus letöltődésével ott folytathattam a játékot, ahol a fagyáskor abbamaradt.

Tíz pontot vagy 100%-ot adni a GTA4-re azért talán kicsit túlzás, de az mindenesetre tagadhatatlan, hogy egy szinte tökéletes játékot alkottak a Rockstarnál. A nagy bejárható terület, az érdekes sztori és a rengeteg mellékküldetés együtt gondoskodik arról, hogy nagyon hosszú időre a képernyő elé szögezze a játékosokat. Sajnos a PC-s rajongók a San Andreas epizódhoz hasonlóan ezúttal is várakozásra kényszerülnek: első körben PlayStation 3 és Xbox 360 konzolokra jelent meg a GTA4, nem hivatalos információk szerint pedig ez év végére, esetleg jövő év elejére várható a PC-s verzió.