Tom Clancy's Rainbow Six Vegas 2

Miután a Rainbow Six Vegas egy nagyszerű kommandós FPS lett – tesztünk során is szép pontszámot kapott –, igen nagy érdeklődéssel vártam a folytatását. A lelkesedés azonban kicsit talán alábbhagyott, mikor az első screenshotokat látva nem igazán találtam semmi forradalmi újdonságot. Volt pár új terepmintázat a ruhákon, egy XP csík a képek alján, de ezeken kívül nem sok változást lehetett észrevenni. Így aztán nem tudtam eldönteni, hogy a 2-es sorszámmal ellátott folytatás vajon tényleg teljes értékű második rész lesz-e, vagy csak egyszerűen egy küldetéslemez. Nemrég végre megérkezett a játék, és közelebbről is megvizsgálhattam, min dolgoztak a fejlesztők. Lássuk hát az újításokat!

A Vegas 2-ben már nem Logan Kellert irányítjuk, hanem a minden részletében testreszabható saját karakterünket, akit a kampány során "Bishop" fedőnéven szólítanak. (Feltűnik egyébként Keller is a játékban további régi "kedves" ismerősökkel együtt.) A karakterünk lehet férfi is, nő is, az arcberendezését elég sokrétűen állítgathatjuk, nyaktól lefelé meg a felszerelésükben tehetjük egyedivé. Az első részhez képest a legfontosabb újítás a karakter fejlődése. Az alap tapasztalati pontok mellett három további ágon fejlődik emberünk. Ezek az Assault, CQB és Marksmanship (roham, közelharc/épületharc, céllövészet). Ezeket itt a játékban A.C.E.S. pontoknak nevezik, az Advanced Combat Enhancement and Specialization rövidítéseként. Bizonyos XP határoknál magától értetődő módon újabb rangokat kapunk, ezekkel leginkább újabb ruhák, páncélok és terepmintázatok járnak. A specializációknál pedig inkább a "szakágra" jellemző újabb fegyvereket, vagy két szintenként egy nagy adag XP-t kapunk, hogy ne legyen olyan nehézkes feljebb jutni a ranglétrán. Mert egyébként igen lassú a haladás, könnyű szinten például egyetlen pontot kapunk, ha lelövünk egy terroristát, és valahol 400 ezer pontnál van a legfelső rang, az Elit. A.C.E.S. pontokat szintén gyilok után kapunk, de itt az sem mindegy, hogy mi módon történik. Ha kellő távolságból adjuk le a lövést, vagy sikerül a fejét eltalálni, Marksmanship pontot, ha közelről, vagy a távolságtól függetlenül hátulról, akkor CQB, ha pedig fedezéken keresztül vagy gránát segítségével öljük meg, akkor Assault pontot. Ezekkel a pontozásokkal az apró probléma, hogy néha több feltétel is fennáll (mondjuk háttal álló ellenfélre ajtón keresztül fejlövés), és általában arra kapjuk a pontot, amire már nem is kellene, mert elértük a legfelső szintjét.

Én személy szerint kifejezetten jó ötletnek tartom ezt az XP gyűjtögetős dolgot. Egyrészt így megvan a "csak még egy szintet" effekt, na meg apránként ismerkedünk meg a kínálattal, ezért végig is próbálgatjuk mindet, "ha már megdolgoztam érte" alapon. Még az újabbnál újabb terepmintázatokkal bíbelődni is mókás dolog, nemhogy a fegyverekkel. Ezeknek egyébként – gyanítom – semmi szerepük nincs MI ellenfelekkel szemben, de multiban ajánlatos kerülni a piros-sárga színösszetételt, mert a pálya túlsó végéből is világítani fogunk (láttam már rá példát...). A különféle páncéloknak már annál nagyobb a jelentőségük. Ezek különféle védelmi és mobilitás értékekkel bírnak, vagyis minél erősebb páncélt veszünk magunkra, annál kevesebbet tudunk majd sprintelni, viszont nem az első lövéstől fogunk meghalni, hanem a harmadiktól. A fegyverek adatai már kicsit összetettebbek. Részletesek, de sajnos nem eléggé, így előfordulhat, hogy kapunk egy új fegyvert, de az nem hogy jobb, hanem még rosszabb is valamiben annál, mint ami már megvolt, legalábbis azon szempontok alapján, amelyeket kijeleznek róla. Ettől függetlenül – még egyszer mondanám – érdemes mindet kipróbálni, mert lehet, hogy az újnak nagyobb a tűzgyorsasága, vagy stabilabb, könnyebb célra tartani. Fegyverek terén összeállíthatunk ötféle presetet – négyet multis játékhoz, egyet sztori-módhoz –, de sajnos ruházatban nem, pedig ez még sokkal macerásabb a fegyverkezésnél. Jó lenne egy összesített karakterlap a védelmi értékekről és miegymásról, de sajnos ilyen sincs.

Az igazi móka – természetesen – a multiplayer. Ebből összesen hétféle áll rendelkezésünkre. Először is a kooperatív sztori mód, ahol a kampányt játszhatjuk másodmagunkkal. Aztán a kooperatív terrorista-vadászat, ahol tetszőleges pályán tetszőleges mennyiségben és nehézségi szinten irthatjuk az MI ellenfeleket. Itt már négyen játszhatunk, ellenünk akár 45 rosszfiúval. Még érdekesebb a helyzet, ha egymás ellen játszunk. Van ugyebár deathmatch, és team deathmatch, aminek egyértelmű a célja és menete. Van a Team Leader mód, amelynél mindkét csapatban véletlenszerűen kijelölnek egy-egy vezért, akit el kell kísérni egy pontig (ez általában az ellenfél kezdőhelye közelében van), vagy ki kell irtani az ellenséges csapatot. Ehhez viszont először a vezérüket kell lelőni, mert amíg az él, a többiek pár másodperc után újra játékba kerülnek. A Total Conquest módban a pályán három műholdas vevőkészülék található, és akkor győzünk, ha mindhármat csapatunk ellenőrzése alá vonjuk. Az Attack and Defend módot nem véletlenül hagytam utoljára, ez ugyanis három további altípussal rendelkezik. Az egyiknél a védő csapat egy táskát őriz, ezt kell a támadóknak megszerezni, és visszavinni a bázisukra. A másiknál egy bombát vehetünk fel a kezdőhelyen, amit aztán két robbantási hely valamelyikén kell élesíteni, és vigyázni rá, hogy ne hatástalanítsák. Csakúgy, mint a Counter Strike-ban. A harmadiknál pedig két túszt kell kiszabadítanunk, és kikísérnünk, szintén a CS-ben megszokott módon, viszont itt, ha a védő csapat kivégzi – szándékosan, avagy véletlenül – a túszokat, automatikusan a másik csapat nyer.

Hátra van még a feketeleves, ugyanis kisebb-nagyobb hibái, hiányosságai is akadnak a Vegas 2-nek. A grafika nem sokat fejlődött, de legalább eltűnt az az egész képernyős elmosódás, amivel az első részben próbálták takargatni a hiányosságokat. Itt már inkább próbálták a dolgokat rendesen összerakni, több-kevesebb sikerrel. Félreértés ne essék, a játék önmagában nem csúnya, de ha összehasonlítjuk más egyéb UT3 motorral készült játékokkal – kiváltképp az Epic alkotásaival –, akkor bizony látszik, hogy ebből sokkal többet is ki lehet hozni, már legalábbis ami a textúrák részletességét és a fegyverek kidolgozottságát illeti. A hangok terén szintén változatlan színvonalat kapunk. Az igencsak gagyi, konzol-szagú menürendszer is visszaköszön, pedig nagyon reméltem, hogy legalább ezt kijavítják. A hab a tortán pedig az, hogy ami alapból jó volt a játékban, azt egy patch-ben elrontották... Ilyet sem láttam még, de valahogy reméltem is, hogy nem kerül rá sor. :-) Az 1.02-es javítócsomag felrakása után ugyanis Terrorist Hunt módban a karakterem véletlenszerűen parancsokat ad az MI irányította társaimnak... Ez volt egyébként a kezdő lökés ahhoz, hogy elkezdjek inkább multiban játszani, amit aztán nem is bántam meg. De a multis játékosok öröme se felhőtlen. Hazai szervereket nem igazán találtam, külföldieken pedig sajnos nagyobb pingre lehet számítani. Túl sok magyar játékossal se futottam össze, és azt a kettőt se sikerült később fellelnem, akikre ráakadtam egy-egy összecsapás során, mivel barátlistát nem építettek bele a játékba. A netes szerverkereső rész amúgy véleményem szerint elég szánalmas, a pinget csak a szerverek töredékénél jelzi a listában, és nevet se lehet adni nekik. Ma én ennél azért jóval többet várok egy netes játéktól.

A játék kétszeri végigjátszása és több hosszú multiplayer party után úgy látom, nem csoda, hogy nem látszott semmi újítás a megjelenés előtt kikerült screenshotokból: a Vegas 2 közelebb áll egy kiegészítő lemez szintjéhez, mint egy teljes értékű folytatáshoz. Ez persze nem feltétlenül baj, mert ettől függetlenül egy remek játékról van szó, bár bőven akad még rajta políroznivaló. Az első rész is jól sikerült, ez meg most egy kicsivel még jobb annál. Viszont az eltelt egy évet a fejlesztők több újítás megvalósítására is felhasználhatták volna, hogy ne szinte ugyanazt kapjuk idén is.