A két Csillagok háborújás epizód után a Traveller's Tales új vizekre evezett LEGO játékaival, és ezúttal a cowboysapkás kalandor régész-történész kalandjait, egész pontosan az első három Indiana Jones mozifilmet dolgozta fel. A minden mai platformra – azaz PC mellett PS2, PS3, PSP, Wii, DS és X360 gépekre – megjelent játéknak a PlayStation 3-as verzióját volt szerencsénk kipróbálni.
A témaválasztás a nemrég mozikba került negyedik epizód miatt aktuálisnak tekinthető, igaz, pont a legfrissebbet még kihagyták a játékból. Így aztán Az elveszett frigyláda fosztogatói, A végzet temploma és Az utolsó kereszteslovag filmek sztorijának nyomán haladva irányíthatjuk Indyt és egy, kettő, esetleg három társát a pályákon. A történetek ismerete ugyan nem elengedhetetlen, de mindenképpen nagy segítséget jelenthet, máskülönben egy-két helyen értetlenül állunk majd szereplőinkkel a pályán, nem tudva, miért is következik az, ami. Az átvezető jeleneteket remekül összerakták, a LEGO figurákkal moziszerű látványt biztosítva, mindezt nagy mennyiségű humorral fűszerezve – nem egyszer röhögtem fel hangosan játék közben. Eközben pedig a szereplők egy szót se szólnak, maximum hümmögnek beszéd helyett, így elősegítve, hogy nyelvtudás nélkül is teljes élvezetet jelentsen a program.
A játék bár alapvetően megmaradt a mászkálós-verekedős vonalon, a LEGO Star Warsokhoz képest jóval több logikai feladványt tartalmaz, melyekhez néha bizony nem kis kombinációs készségről kell tanúságot tennünk. Ráadásul említett társainkra nagy szükségünk is lesz – nem véletlenül válthatunk át irányításukra bármikor –, mert egy-egy kaput csak két kar egyidejű meghúzásával nyithatunk ki, vagy egy hídon úgy juthatunk át, ha közben a lent maradt segítőnk egy kulcs elforgatásával hozza elő a hiányzó pallókat. De még az is előfordul, hogy egy kígyókkal teli gödrön Indy fóbiája miatt nem tudunk átjutni, és emiatt kell társunk segítségét kérni. Persze azért nem kell megoldhatatlan rejtvényekre gondolni, hiszen az elsődleges célközönséget főként a fiatalabb játékosok jelentik. Egy-egy új trükköt pedig még az utolsó pályák során is tanulhatunk.
A sztori mód végigjátszás után sokan valószínűleg döbbenten állnak majd, hogy 30-40 százalékos teljesítést jelez a játék. De itt jön képbe a szabad játékmód, mely során mi választhatjuk ki, melyik pályán és kikkel indulunk útnak (ezt ráadásul menet közben is változtathatjuk), és így próbálhatjuk meg összegyűjteni a korábban észre nem vett kincseket. Egyes helyekre ugyanis nem feltétlenül tudunk eljutni a sztori rész által fixen adott karakterekkel, és szükségünk van valaki másra, aki például nagyobbat ugrik, vagy átfér a kis járatokon, esetleg könyve segítségével meg tudja fejteni a falon lévő hieroglifákat. Emellett nem árt széttörni minden LEGO tárgyat, ami kezünk ügyébe kerül, ezekért is pontokat kapunk, sőt, néha ezek rejtenek egy-egy bónuszt. A megtalált kincseket aztán a játék kiindulási helyéül szolgáló Barnett College-ben tekinthetjük meg. Multiplayer lehetőség mindössze egyféle került a játékba: egy gépen, két kontrollerrel közösen vághatunk neki a kalandoknak egy játékostársunkkal. Ilyenkor értelemszerűen egyikünk az egyik, másikunk a másik karaktert irányítja.
Az ellenfelek – a filmnek megfelelően elsődlegesen sok-sok náci katona – legyőzéséhez a figurák ökle mellett ott van Indy elmaradhatatlan ostora, vagy a pályákon alkalmanként elszórt, vagy a legyőzöttek által elejtett pisztolyok vagy rakétavetők. Ezekre pedig szintén szükségünk lesz, mert a főellenfelek eliminálásához általában valami erőteljesebb fegyver, vagy a pályán található extrák – mint például taposóaknák – használata kell. A sok verekedés és lövöldözés kicsit talán brutálissá teszi a játékot, de mivel vér nincs, és mindenki amúgy is csak LEGO elemekre esik szét, nincs nagy baj, ennél lassan az esti mesékben is véresebb cselekmény fordul elő.
Kényes pontja a játéknak az irányítás, mely sajnos nem nevezhető tökéletesnek. A kisméretű platformokon ugrándozás nehezíti meg főleg életünket, amikor a térben nem mindig érezzük megfelelően, merre is kell irányítanunk ugrás közben figuránkat. Sőt, még az MI is ront a helyzeten, ugyanis a második-harmadik karaktereket közben a gép irányítja, és elsődleges dolgának azt érzi, hogy az általunk irányított szereplőhöz minél közelebb kerüljenek a társak. Csakhogy ez sok esetben azt eredményezi, hogy egy szikla szélére állnak, pont úgy, hogy amikor egy zuhanás után visszarakja újjáéledt figuránkat a játék, az újra a mélybe esik, nem tudva megállni a szűk helyen. Emellett a kamera is viszonylag fix, csak kis mozgásteret enged a játék a jobb analóg karral, így pedig néha nehéz észrevenni egy-egy célpontot, vagy például egy magaslaton lévő tárgyat. Idegesítő lehet még, hogy a képernyő felénk eső része sokszor sziklafal széle, de mivel elég sötét, nem igazán tudni, meddig jöhetünk el, ez pedig okozhat felesleges lezuhanásokat. Szerencsére a problémák nagy része egy idő után megszokható, az pedig, hogy nem halhatunk meg ötvenszeri leesés után sem, igazán megnyugtató tud lenni. Feltételezem amúgy, hogy a PC-s verzió esetében is azok járnak jobban, akik analóg gamepaddel fognak neki a végigjátszásnak.
A játék grafikájára nem lehet panasz, remek látványt nyújtott a kalandok során. A fejlesztők olyan kis mókás eseményekkel dobtak a hangulaton, mint például a női karakterek oldalra kitett lábbal történő pihenő álldogálása, vagy hogy ha épp nem irányítjuk semerre, Indy körbenéz, majd hanyag mozdulattal igazít egyet kalapján. Az átvezető jelenetekben a változó mélységélességet is jól kihasználják, mintha mozifilmet néznénk.
A legújabb LEGO akció-kalandjáték idősebbeknek és fiatalabbnak egyaránt kellemes kikapcsolódást jelent, humorát mindenki értékelheti, a beszéd teljes hiányának köszönhetően ráadásul bárki számára érthető is. Akinek pedig bejön ez a stílus, már most lelkesen várhatja az ősszel érkező LEGO Batman játékot. De addig is van mit tenni: a 100%-os teljesítéshez sok-sok újrajátszásra lehet szükség.
