Ez a játék nem egyszerű embereknek készült. Még csak nem is jófej embereknek. Ez a játék a totál menő embereknek készült, azon belül is a Strong Bad faneknek.
Bevallom, kicsit bajban vagyok a mostani cikkalannyal, ugyanis, mint minden kultuszjátékot, a SBCGfAP-t is csak azok értik meg igazán, akik otthon vannak az adott világban. A Homestar Runner világa pedig különbözik minden eddig megismert kitalált univerzumtól. Mike és Matt Chapman, egy egyetemista testvérpár indította el az oldalt (www.homestarrunner.com) még 1999-ben, azután, hogy egy könyvesboltba betérve meglátták a gyerekeknek szóló könyvek lohasztó színvonalát. A fejükbe vették, hogy majd ők megmutatják, hogyan kell gyermekkönyvet csinálni, de az idő múlásával kinőtte magát a dolog. Ma már inkább a felnőttebb korosztályból tevődik össze az oldal rajongótábora.
A történet egy Free Country nevű képzeletbeli világban játszódik, ami az USA-ban található. Homestar, az egyik fő karakter egy atléta, aki nagyon jó a sportokban. Az ő barátnője Marzipan, aki egy tipikus hippi sztereotípia. Ezen felül pedig ott van Strong Bad, a játékunk főhőse is, aki a hetente új epizóddal jelentkező Strong Bad Email flash sorozatban rajongói levelekre válaszol az ő igencsak egyedi stílusában. Egy megalomániás, önjelölt HMCS, aki boxkesztyűket és pankrátor maszkot visel (amelyek saját elmondása szerint a kezei és a feje, nem álca). Az ő háziállata és tettestársa The Cheat, aki leginkább úgy néz ki, mint egy Pikachu-leopárd keverék, aki lenyelt egy színestévét. A Homestar Runner világában minden karakter totálisan egyedi személyiséggel és ehhez illeszkedő kinézettel rendelkezik. Stong Mad például egy nagy, kockás izompacsirta, fagypont alatti IQ-val, Strong Sad pedig egy emo-gót keverék, viszont ő a legokosabb. A teljesen szürreális és ellentmondásos történeteket hatalmas poénok és félkegyelmű szóviccek színesítik, amelyek igencsak egyedi humort és hangulatot kölcsönöznek a Homestar Runner világának. Aki teheti, látogasson el az oldalra, főként ha ezzel a játékkal akar játszani.
A történetet, a szereplőket és az egész világot ajánlatos megismerni, mielőtt belevág az ember Strong Bad kalandjaiba, mert különben semmit nem fog érteni az egészből. A humorforrások túlnyomó része ugyanis belső poénokból áll, tehát aki nem nézi rendszeresen a Strong Bad Emailt, az rengeteg olyan dologra, amin a fanek szakadnak a röhögéstől, csak furcsán fog pislogni, hogy "mi ezen a vicces?".
A játék kezdetén Strong Bad kap egy újabb rajongói emailt, amelyben kérdőre vonják, hogy ha annyira menő csávó, akkor verje agyon Homestart. Strong Bad a kihívást meglátva azonnal el is indul jól elkenni a száját az atlétának, azonban útközben változik a helyzet. Homestar ugyanis benevezett a "Háromévenkénti Free Country-i Verseny a Verseny Végéig"-re. Ezért úgy dönt, hogy inkább porig alázza a versenyen, ami elég nehéz feladatnak ígérkezik elsőre. Nos, a történetről többet nem árulok el, mert lelőném a poént, de az fix, hogy aki ismeri a világot, és vevő az ilyen agyament poénokra, az nagyokat fog röhögni.
Maga a játék a Telltale Games terméke, akik a Sam & Max sorozatot is csinálták, így hasonló kaliberű lett a Strong Bad is. Mondjuk ide beszállt a Videlectrix is, ami a Chapman fivérek másik szerveződése, és amely név alatt különböző játékokat fejlesztenek, durván retro érzéssel. A testvérpár ugyanis totálisan megragadt a számítógépek őskorában, 486DX-ek és Commodore-ok között. Az újonnan kiadott játékaik is kb. úgy néznek ki, mintha egy NES-en is képesek lennének elfutni. Egyébként a Homestar Runner világa is itt tart, ugyanis Strong Bad még mindig az ősrégi (neki vadi új) Lappy 486-al olvassa az emailjeit. A játék grafikája sem lett valami észveszejtő. Sima, lapos, pixel-shadelt karakterek és hátterek. Igaz 3D-s, de végül is simán meg lehetett volna oldani 2D-ben is. Csak fölösleges szemfényvesztés a harmadik dimenzió. Elég üresnek is tűnik a játék. Persze tele van használható dolgokkal meg díszítésekkel, de még azokat leszámítva is elég sivár a környezet. Kicsit több díszítés meg "szemét" jót tett volna a hangulatnak talán. A gyenge grafika azért érződik a gépigényben is, így még a régebbi gépeken is szépen elfut. Bugok szempontjából pedig szinte tökéletes. Én személy szerint nem találtam a játékban olyan bugot, ami szemet szúrt volna.
A játékmenetet tekintve sima point & click kalandjátékkal állunk szemben. Szedjél össze mindent, ami nincs lebetonozva, aztán a megfelelő helyen és időben használd. Gyerekesen egyszerű feladványokról van szó, amit 40-es IQ fölött mindenki meg tud oldani egy kis gondolkodással. Persze van egy-két helyzet benne, amit simán ráhibázással vagy próbálgatással kellett megoldanom, mert egyszerűen nem volt logikus, de ebből is csak kettő volt a játékban, szóval végigjátszani nem nehéz. A fő vonalon kívül pedig egy rakás mellékes dolog is felfedezésre vár, például minijátékok és begyűjthető extrák formájában, ami egész jól feldobja a játékot.
A dialógusok a játék talán legerősebb oldalát képezik. Az eredeti hangokkal szinkronizált szereplők oltári nagy poénokat sütnek el minden sarkon, és szinte minden helyzetre van legalább három különböző reakciójuk, ami már a menüben is feltűnik. Minden karakter kapott szöveget bőven, így nem lesz hiányérzetünk, viszont nincs is telezsúfolva a játék fölösleges párbeszédekkel és érdektelen információkkal, így nem fogjuk elunni a dolgot. A navigáció is elég egyszerű, a térképre ugyanis mi rajzoljuk be, hogy mit hova szeretnénk tenni, ezzel is egyedi érzést kölcsönözve. A zene olyan, mintha egy ősrégi Commodore-on szerkesztették volna kalapáccsal és colstokkal, de a Videlectrixre gondolva még az sem lenne túl nagy túlzás. Ahhoz késpest nem is rossz, a hangulathoz megfelelő zenék szólnak, és egész jó aláfestésnek, de semmi különleges.
A Sam & Maxhez hasonlóan Strong Bad történetét is epizodikusan élvezhetjük majd, a tervek szerint minden hónapban kijön egy új rész. Az első epizód, a Homestar Ruiner már kapható a Telltale Games weboldalán, és benne a következő részbe is bepillanthatunk jutalom gyanánt. A Homestar Ruiner szórakoztató, poénos és mindenben hű a Homestar Runner világához. Nem éppen hosszú (egy délután alatt végig lehet tolni), de úgyis jön hozzá a többi rész, nem kell aggódni. A faneknek kötelező darab, az újaknak pedig azt ajánlom, látogassak el a kultusz oldalára, és ássák bele magukat a jóba. :-)
