Nem mindenre volt hely a cikkben. Pl az is kimaradt, hogy eszméltelne jól szimulálja a téli háborút. Azaaz teljesen felesleges télen háborúzni, mert csak szívás:
1., a miliciák mind hazamennek, tehát szeptemberben már vonulgatni sem érdemes, mert mire felvennéd a poziciót, hazaszélednek.
2., Télen az egységek piszok lassan vánszorognak (jobban megérni kivárni a tavaszi hónapokat, mint télen útnak indulni)
3., Télen a szabadban tartózkodó egységeink nagyobb veszteséget szenvednek (fagyás és betegségek), mint a legvéresebb csatában.
Én még nem nagyon játszottam olyan játékkal, ami ilyen jól szimulálta, hogy csak tavasztól őszig érdemes tervezni...
Bizonyára a legtöbben olvastunk már kalandregényeket, melyben a hősök egy marék szárított kukoricával bevették magukat a rengetegbe, hogy indiánokat és franciákat öljenek meg hódsapkában és hosszú puskával. Vagy amelyben a retteget vöröskabátosok előtt nem tudott megállni a lázadók szedett-vedett kis serege, ám a természetet kihasználva, lesből már sokkal eredményesebben harcoltak az angolok ellen a függetlenségért... Igen, ezek a romantikus idők voltak a mai USA születésének körülményei.
Ebbe a korba kalauzol el minket a francia AGEOD csapat új játéka, a Wars in America, mely az általuk készített AGE engine-re épül, amely motort már több játékukban is használták, legyen az európai (Napóleon) vagy más időben játszódó (polgárháború) konfliktus. A motor pikantériája – legalábbis nekem, mint fejlesztőnek –, hogy nem C-ben készült, hanem Delphiben, ami azt mutatja, hogy sokkal könnyebben kezelhető nyelveken is lehet komoly játékengine-eket készíteni.
A Wars in America – akár csak a korábban bemutatott American Civil War – hangulatos és szép játék. Szép abban a tekintetben, hogy jó ránézni. Gyönyörűen illeszkednek a grafikus elemek a kor hangulatába. A játékos szinte érzi a térképek elnagyolt ábráiból, hogy egy gyűrött térkép fölé hajol valahol a rengetegben egy blokkházban, ahova futárok hozzák a híreket és viszik tovább a parancsainkat. Talán éppen ez a szépsége az, ami – bár más jellegű játék, mégis – megkülönbözteti a mi 1848-unktől. Az ember már csak azért is szívesen leül vele játszani, hogy gyönyörködjön az egységekben, az interface-ben és a térképben.
Sajnos a zene és a hangok nem lettek olyan jól eltaláltak, mint az AACW-ben. A csaták hangjai a régi Spectrumos/Commodore-os idők csatazajaira (idegesítő kattogás) emlékeztet, amikor még nem létezett MP3 se. Ez azért is furcsa, mert már az első BoA-ban is jobbak voltak a puskalövések. A zenék közül persze nagyon hangulatos a Rule Britannia, meg még néhány korabeli induló, de sajnos belekevertek néhány modern zenét is, ami kizökkenti a játékost a beleélésből.
Maga a játék egy körökre osztott, de egyszerre játszódó stratégiai játék, melyben parancsokat adunk egységeinknek, akik azt megpróbálják a lehetőségek és saját tulajdonságaik szerint végrehajtani. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy pont az fog történni, amit kigondoltunk. Ráadásul a történelmi hűség kedvéért vannak kikapcsolható nehezítések is. Például egy gyengébb képességű tábornok néha körökön át passzív (parancs nem adható neki) marad, mivel hazautazott a feleségével, vagy teljesen tanácstalan a rábízott feladatot illetően. Ezzel remekül lehet idegesíteni a játékost és szimulálni a történelmet, amit ugye nem egy mindent felülről átlátó játékos irányít, akinek van ideje gondolkodni.
Pedig a tábornokok nagyon fontosak. Egységeinket ugyanis haderőkké szervezhetjük (ha már két egységet összerakunk, az egy egyszerű haderő). Ám ezek a haderők tábornokok nélkül elég gyengén muzsikálnak, mivel nincs, aki koordinálja őket. Így csatában hátrányokat szenvednek – ami kiegyenlítődik, ha például az ellenség haderejében sincs tábornok. Tehát nyugodtan harcolhatunk tábornokok nélkül is (indián falvakat nyugodtan lemészárolhatunk), de a nagy csatákat biztos, hogy velük kell megvívni. Ráadásul a tábornokok rendelkeznek különböző bónuszokkal is, mint a gyorsaság, vagy az ügyesebb védekező taktika, esetleg a lovasságot jobban vezeti. Sőt, olyan is van, hogy egy tábornok egyszerre tud angol és francia nyelvű katonáknak (egységeknek) is parancsolni vagy hatásosabban tudja rombolni az ellenség védműveit.
Még olyan tulajdonság is van – például George Washingtonnak – hogy a milíciák nem mennek haza télen. Ez fontos, mert az első játéknál megdöbbentem, hogy amikor végre kezdett volna gyümölcsözni a stratégiám, akkor egyszer csak eltűnt a legtöbb egységem, mivel nem hivatásosok voltak, csak egyszerű népfölkelők, akik hazamentek, ha jött a tél. Ezek mind elütnek a hagyományos stratégiai játékoktól és meglepik a játékost, de tényleg közelebb állnak a valósághoz. Mint ahogy az adott korban több áldozatott szedett egy seregben a járvány, éhezés és dezertálás, mint maga a harci cselekmény és természetesen ezt is szimulálták a BoA2-ben.
Érdekes még az ellátmány. Míg az AACW-ben iparunk és vasúthálózatunk termelte és szállította az utánpótlást, addig itt egész másként van. Gondoljunk csak a Hazafi című filmre, melyben Gibson kézimunkával állítja elő a puskagolyókat. Tehát a BoA2-ben nincsenek gyárak, minden település termel valamennyi utánpótlást, amit ha baráti a település, önként odaad, ha pedig ellenséges, akkor rekvirálással beszerezhető.
Mivel a kör lejátszása közben nem szólhatunk bele az eseményekbe (egy kör – egy hónap), ezért csapatainknak nemcsak a hova menjenek parancsot adhatjuk, hanem a hogyant is. Már eddig is létezett az AGE engine-ben a harci hozzáállás fogalma, mely négyféle lehet: agresszív, támadó, védekező vagy passzív. Ezek arra hatnak, hogy ha ugyanazon a területen egy ellenséges egység is megjelenik és felfedezzük őket, akkor hogyan reagáljunk. Azonban újítás az ütközetszabályzat, mely azt határozza meg, hogy ha már csatára került sor, akkor milyen legyen a parancsnok hozzáállása: harcoljon az utolsó emberig, vagy fusson el az első puskalövésre...
Bár a játék zöme a kontinensen játszódik, már a kalandregények típusából is sejthető, hogy fontos volt a haditengerészet is. Természetesen ez a játékban is megjelenik, hasonló komplexitással, mint a szárazföldi hadmozdulatok. Ezekkel a hajókkal szállíthatjuk az utánpótlást, vagy tehetünk csapatokat az ellenség hátába. Esetleg elkaphatjuk az ellenség utánpótlását, megnehezítve ezzel a dolgát a szárazföldön.
A Birth of America 2: Wars in America egy nagyon gusztusos és élvezetes stratégiai játék, mely egy általunk kevésbé ismert világba, korba kalauzol el minket. A játékos önkéntelenül is utánaolvas a kornak és szereplőinek. Ebben azonban sokkal jobb a mi 1848-unk, hiszen olyan részletes adatokat és anekdotákat olvashatunk a tábornokokról, amelyek a BoA2-ben nincsenek. Pedig volna mit! Hisz kis utánaolvasással megtalálható például, hogy John Hancock nem egy hajléktalan szuperhős, hanem a Függetlenségi Nyilatkozat aláírója, és nemzeti hős.
