Spore

Nincs olyan gamer a Földön, aki ne ismerné a Spore-t. Az évek óta tartó hype-hadjáratnak köszönhetően a játék híre a világ olyan szegleteibe is eljutott, ahová a madárnak jobb menetrendje van, mint a busznak. A hosszú évek fejlesztésének gyümölcsét pár hete végre az egész világ megismerhette. Amit kaptunk, az a világ eddigi legellentmondásosabb játéka lett, minden szempontból.

Will Wright játékai nem a konvenciók betartásáról híresek. A Spore-ban sem kisebb a feladatunk, mint egy egysejtű organizmus, majd később egy faj, egy törzs, egy civilizáció és végül az egész univerzum evolúciójának irányítása. Tök egyszerű, nem? :-) Isteni ténykedésünk ott kezdődik, amikor egy kósza meteor becsapódik egy lakatlan bolygó óceánjába. A csillagközi vándor fagyott belsejéből kiszabadulva több milliárd apró élet kezdi el a harcot a túlélésért. Az egyik ilyen pici plankton felett vesszük át az irányítást, és indulunk el a csillagközi nagyhatalommá válás igencsak rögös útján.

Aki találkozott már a fl0w nevű játékkal, az nagyjából tudja, mire számíthat az Egysejtű Fázisban. Ha növényevővel kezdtünk, akkor a kis zöld moszatdarabkákat kell bekapkodnunk, ha ragadozóval, akkor pedig a többi lényt kell ádázul megrágni. Ha elég kaját abszolváltunk, pici lényünk nőni kezd, és feljebb jutunk a táplálkozási láncon. A játék közben talált testrészeket felhasználva lehetőségünk van módosítani lényünk kinézetét a Sejtlaborban, ezzel még erősebbé, gyorsabbá, halálosabbá vagy szebbé téve a kis zabagépet.

Ha már degeszre zabáltuk magunkat és elértünk tengeri evolúciónk végére, lábakat növesztünk, és először kiléphetünk a szárazföldre. Itt kezdődik a Lényfázis. Fajunk fészkét berendezve neki is vághatunk a bolygónak. Ebben a fázisban az a célunk, hogy a többi feltörekvő fajt megelőzve mi vegyük birtokba a bolygót. Ezt kétféleképpen is megtehetjük. A legnyilvánvalóbb mód, hogy módszeresen kiirtunk mindent és mindenkit, aki az utunkba áll. Aki inkább a békésebb megoldások híve, az harc helyett akár szövetséget is köthet a többi faj képviselőivel. Ezt az aktuális faj elbűvölésével lehet elérni. A művelet pofonegyszerű: csak odacsámpázunk a másik faj fészkéhez, jelzünk nekik és leutánozzuk, amit ők csinálnak, csak egy kicsit jobban. :-) Ha sikerült eléggé elbűvölni őket, akkor szövetségesek lesznek, és saját lényünk fejlődésével akár más faj képviselőit is meghívhatjuk a falkánkba, így együtt nekivágva az ismeretlennek. A Lényfázisban több száz testrész vár arra, hogy megtaláljuk, egyrészt a térképen szanaszét heverve, másrészt a többi faj képviselőitől "megkapva" azokat. Minden testrész – a nyilvánvaló esztétikai adottságokon túl – különböző képességeket is ad fajunknak. Ezt nem is ragoznám tovább, aki játszott a Lénylaborral, az tudja, miről van szó, a többieknek pedig ajánlom a próbálgatást. :-) A másik dolog a Lényfázisban, hogy felfedezhetjük a bolygót, és igencsak furcsa eseményeknek is szemtanúi lehetünk. Én például találtam a bolygómon érdekes gabonaköröket és faragott obeliszkeket, amelyek egy másik civilizáció korábbi látogatására utalnak. Egyszer pedig a szemem láttára rabolt el egy UFO egy szomszédos lényt, majd utánam eredt, de nagy nehezen sikerült elmenekülnöm. :-) Hangulat +1!

Kis kedvencünk folyamatos pátyolgatásával, és az agykapacitása növekedésével előbb-utóbb megtanul majd tárgyakat használni, és lerakja civilizációnk első mérföldkövét: törzset alapít. Még egy utolsót alakíthatunk lényünk fizikai vonásain, mert a továbbiakban erre nem lesz lehetőség. A Törzsi fázisba átlépve némileg változik a játékmenet is. Eddig ugye egyetlen lénnyel kavartunk, de ezután már az egész törzset nekünk kell irányítani, így a TPS-ből RTS lesz. Nem kell valami nagyon bonyolult rendszerre gondolni. Az egyetlen gyűjtendő nyersanyag a kaja, amit faji hovatartozásunk szerint kell megoldanunk: ragadozók ragadozással, a vegák gyümölcsgyűjtögetéssel, a mindenevők pedig belátásuk szerint. Ebből tudunk majd épületeket felhúzni, különböző szerszámokkal és fegyverekkel ellátni törzsünk tagjait és esetleg ajándékozni a többi törzsnek. A cél itt is ugyanaz, mint eddig: meghódítani a "világot" (ami itt a kontinensünket jelenti), véres mészárlással, avagy diplomatikusan. Ez eléggé magától értetődő, nem nagyon magyaráznám tovább. Az viszont változás, hogy megjelennek a ruhák. Testrészek helyett immár lényünk öltözékének összeállítása a cél, és itt is sokféle részből válogathatunk. Sapkák, mellvértek, vállvértek, különböző kiegészítők, amelyek ugyancsak extra képességeket adnak kollektívánk tagjainak. Törzsünk sámánja az eddigi tetteink alapján szerzett varázslatokkal tudja segíteni a küzdelmet, de néhány fejletlenebb fajt akár meg is szelídíthetünk, és az így háziasított haszonállatokból elég sok kaját nyerhetünk. Nem valami nehéz ez a szint, aki már látott RTS-t életében, annak gyerekjáték lesz. A stratégia faneknek talán egy kicsit túlságosan is egyszerű.

Miután elég törzset meghódítottunk (erővel vagy bájjal), továbbléphetünk a Civilizációs fázisba. Kis falucskánk várossá változik, megszületik a technológia, és immáron egyeduralkodók vagyunk a bolygón. Ebben a részben saját fajunk képviselőinek meghódítása a cél, ezzel együtt egyesíteni a bolygó lakosságát egyetlen zászló alatt. A civilizációs szint a különböző eszmék harca. Eddigi tetteink alapján a három ideológia egyikét visszük tovább: militarista, gazdasági vagy vallási népcsoporttá változunk. Az első dolgunk a városunk épületeinek megtervezése, amit ugyancsak egy Lénylabor-szerű editorban kell kiviteleznünk. Négyféle épületet kell megterveznünk. Először is városunk főépületét, majd a lakóházakat, a szórakoztató- és a gyártóépületeket. Egy beépített zeneszerkesztő segítségével még népünk himnuszát is megkomponálhatjuk. A nyersanyag itt már nem a kaja, hanem – a Dűne rajongók nagy örömére – a fűszer. A bolygón szétszórva találunk fűszerlelőhelyeket, amelyeket elfoglalva kitermelhetjük eme drága kincset. Ebből építkezünk, építünk járműveket és ebből fejlődünk. Ha már a járműveknél tartunk, abból is háromfélét kell trevezni: földi, vízi és légi közlekedéshez. Járműveinkre az ideológiánknak megfelelő "fegyvereket" pakolhatjuk. Azért tettem a fegyvereket idézőjelbe, mert minden eszme máshogy hódít: a militaristák tradicionális pusztító fegyverekkel, a gazdaságiak kereskedelemmel, a vallásosak pedig hittérítő propagandával. A cél: az adott eszközökkel elfoglalni a többi várost és egyesíteni civilizációnkat. Igazság szerint ezt a részt nem szerettem. Túlságosan rövid és leegyszerűsített. Nem igazán láttam értelmét járműveket tervezgetni, ha a következő részben úgysem lehet őket használni. A törzsi és a civilizációs fázisokat amúgy elég gyorsan végig lehet tolni, csak amolyan könnyed átvezető szerűen. Ezekből a részekből hiányzik a mélység és a kidolgozottság. Nagyon érződik, hogy nem erre a két fázisra helyezték a hangsúlyt Maxisék. No de menjünk tovább. Miután teljesítettük a szintet, már csak egyetlen járművet kell megterveznünk...

...az űrhajónkat! Igen, elérkeztünk az annyira várt Űrfázis küszöbére. Fajunk megannyi megpróbáltatás után végre kiszabadulhat a galaxisba, és felfedezheti annak megannyi létformáját, szépségeit és rejtélyeit. Itt RTS-ről űrszimulátorra vált a játék. Nem egy X3, de bonyolultságát tekintve azért eléggé ott van. Itt kivételesen teljesen mindegy, mit rakunk az UFÓ-nkra, ugyanis a személyes esztétikai szemponton kívül semmi mást nem befolyásol. Helyből rendelkezünk egy alap felszereltséggel, amit túlnyomórészt az eddigi pályafutásunk határoz meg, de hajónk egyes extra tulajdonságait később majd meg kell vennünk, pénzért. Minden felfedezett civilizációval – köztük a sajátunkkal is – kereskedhetünk. Több ezernyiféle dolgot vásárolhatunk: fűszereket a szivárvány minden színében, terraformáló eszközöket, fegyvereket, power-upokat, fejlesztéseket és számtalan dolgot, aminek a nagy részére még én sem jöttem rá, micsoda. Alapvetően innentől kezdve azt csinálunk, amit akarunk. Bármelyik csillagrendszerbe elmehetünk, bármelyik bolygóra leszállhatunk, háborúzhatunk, kereskedhetünk, téríthetünk stb. Akár még küldetéseket is csinálhatunk jó pénzért. Itt tényleg csak a szabadidőnk szab határt a játéknak. A Spóropédiának hála, több ezernyi naprendszer, több százezer bolygó és sok millió növény, állat és civilizált faj várja, hogy megismerd. Terraformálhatsz bolygókat, kolonizálhatsz és meghódíthatsz más civilizációkat, a végén akár az egész galaxist (pár év alatt IRL :-)). Rengetegféle kitüntetést lehet szerezni, kolonizálással, harccal, gyűjtögetéssel stb. Minél több kitüntetést szerzel meg, annál több dolog válik elérhetővé a boltokban, így idővel egy repülő, megsemmisíthetetlen erődöt fogsz vezetni a csillagokon keresztül, gombnyomásra terraformálsz bolygókat és hódítasz meg mindenkit. Persze itt még nincs vége a játéknak, ugyanis ott a legenda. A galaxis közepe, ahová már sokan elindultak, de még senki nem tért vissza. Ha meg akarod lesni, mit rejt a galaxis közepe, még vár rád nagy akadály: a Grox. Egy hírhedt idegen faj, akik a galaxis közepét védik, és senkit nem engednek át. Te képes leszel eljutni oda, ahová még senki nem merészkedett? :-)

Ez lenne tehát a Spore, a teljesség igénye nélkül. Ha mindent leírtam volna, amit a játékban csinálni lehet, ez a cikk hosszabb lenne, mint a Háború és béke extra kiadása :-). A lényeg az, hogy van mit csinálni a játékban. Azonban még nem beszéltem pár dologról a játékkal kapcsolatban. Az egyik a grafika. Sokan szidják a Spore-t, mert szerintük gagyi és gyerekes a grafikája, és úgy az egész játék egyben. Én is elég erős előítéletekkel ültem le játszani, de végül is kellemesen csalódtam. Igaz, erőteljes színekkel, kontrasztokkal és néhol kicsit tényleg cukormázas grafikával és animációkkal operál a játék, de azért fogyasztható. Az elbűvölés, néhány interakció és felszerelés a játékban tényleg a lágyabb szívűek számára készült, de hála a nagy változatosságnak, nem kötelező ezeket választani. Aki nem bírja a gyerekes dolgokat, az játszhat ragadozót és vérfürdőt is rendezhet. Persze nincsenek leszakadó testrészek, fröcsögő belek és vizuális realizmus, de a hullahegyek gyártása azért így is fílinges. Tényleg nem érdemes első ránézésre, kívülről elítélni a Spore-t. Amúgy a játék belsejét tekintve minden a legnagyobb rendben. Nemhiába vártak ennyit a kiadással Maxisék. A Spore szinte teljesen bugmentes, már amennyire ez lehetséges egy ekkora volumenű játéknál. Fagyásokkal, kilépésekkel és játékgyilkos hibákkal én személy szerint nem találkoztam, és gépigény szempontjából sem egy Crysis a drága. Az effektek és az animációk totálisan jók lettek, legalábbis igazodnak a játék szellemiségéhez. A hangok és a zenék is teljesen rendben vannak, elég jól adnak a hangulathoz. Az irányítás, amennyire bonyolult a játék, annyira egyszerű. Csak annyit mondok, hogy egyedül az egérrel végig lehet tolni a játékot (már amennyire van "vége" a Spore-nak), a billentyűzet legfeljebb kényelmi szempontok miatt kellhet. A kameranézetek is többnyire jól sikerültek.

Természetesen egy játék sem lehet tökéletes, így a Spore sem. A játékmenetben néhol elég durva egyensúlybeli problémák vannak, főleg az Űrfázisnál. Egyrészt, ha nem fejleszted a fegyverzeted, halott vagy. Bármennyire békés civilizációt hozunk is össze, a támadók ellen akkor is védekezni kell valahogy, és sajnos náluk nem működik a "légyszi, ne támadjál meg!". Ezen felül mi egyetlen hajóval vagyunk csak, holott az ellenség mindig szép nagy, akár több mint tíz hajóból álló flottával támad. Amennyire hasznos volt a Lényfázisban a szövetségkötés, itt annyira felesleges. Igaz, fejlődésünk során egyre több hajót kérhetünk a szövetségesektől a flottánkba, de azok kb. annyit érnek harc közben, mint egy marék diétás sóhaj. Ráadásul, ha fegyverrel akarunk hódítani, amúgy sem fogunk szövetségeket kötni, így ez a lehetőség is elúszik. Ezen felül, ha rögtön az Űrfázis elején háborúba keveredünk egy szomszédos fajjal, ott ette meg a fene az egészet, mert semmi időnk nem marad másra: percenként támadják le a kolóniáinkat, és mindig vissza kell térni védekezni. Véget lehet vetni a háborúnak pénzzel, de a játék elején olyan orbitális összegekbe kerül ez, hogy lehetetlen megfizetni, a kezdetleges fegyverekkel pedig képtelenség erővel elfoglalni bármit is, így szinte lehetetlenné válik a játék, ördögi kör. Háborúban egyébként nem számíthatunk a szövetségeseink flottáira sem, kivéve, ha valami csillagászati összegért rá nem vesszük őket, hogy támadjanak meg egy bolygót, amúgy meg szemrebbenés nélkül végignézik, ahogy kiirtanak minket. Kedvesek, nem? A másik a kereskedés. Lehet kereskedelmi útvonalakat létrehozni más fajokkal, de kapcsolatjavításon kívül ez másra nem jó, kivéve, ha meg akarjuk venni az adott planétát, ami megint horribilis összegekbe kerül. Pénzt nem igazán látunk ezekből az útvonalakból, az tuti. Rettentő sok olyan dolog van a játékban, ami totál használhatatlan vagy értelmetlen, gondolok itt a megvehető dolgokra és néhány testrészre is. Az utolsó dolog, hogy játékban használt "evolúciót" látva szegény Darwin apánk forogna a sírjában, ugyanis a testrészpakolgatós móka miatt inkább hívhatnánk "LEGO: Evolution"-nek, mint tényleges szimulátornak. A játékban használt nyakatekert rendszer valahogy nem illik bele az evolúcióról és a fejlődésről általam kialakított képbe, de lehet, hogy én vagyok túl maximalista, mindegy is. Erről ennyit.

Azt mondják, aki sokat markol, keveset fog. Ez nagyon igaz a Spore-ra, ami minden akart lenni egyszerre (arcade/szimulátor/TPS/RTS/X4), de valahogy egyik sem lett igazán. A Spore inkább egy 5-in-1 játékgyűjtemény, mint szerves egész. A hype-lavina sajnos itt is elég balul sült el. A Spore a maga nemében nagyon is jó játék lett, viszont nem az az über-reális, világmegváltó, mindent megdöntő életszimulátor, amit beígértek nekünk. Ráadásul a rajzfilmes képi világgal és a bődületesen egyszerű játékmenettel sikerült elüldözni a hardcore játékosokat is. A Spore-t valaki vagy szereti, vagy sugárban okádik tőle, egyvalami viszont biztos: Will Wright ezúttal is megpróbálta a lehetetlent. Hogy ez mennyire sikerült, azt mindenki döntse el maga. Aki szerette a The Sims sorozatot és többi Sim játékot, az biztos megtalálja a számítását a Spore-ban. Szórakoztató, változatos és totál egyedi. A többieknek is megérhet egy próbát, és még az is lehet, hogy a végén megtetszik a játék. ;-)