Kétségtelenül a II. világháború volt a legnagyobb konfliktus a világban, amelyre a "totális háború" kifejezést rá lehet ragasztani. A megszállott játékosoknak és szobastratégáknak azonban mást is mond a "Total War" név, szóval nem véletlenül ilyen kétértelmű alcímet találtam az ismertetőnek... :o) Ezt hadd ne kelljen magyarázni, akik ismerősek a sógunok, az ókori Róma, és a sötét középkor világában (illetve hamarosan a birodalmi hódítások ismerői is lesznek... :o) ), azok úgyis pontosan tudják, miről beszélek. Volt/van tehát egy játékcsalád, amely egy jól bejáratott koncepcióval, stratégiai és taktikai felépítéssel rendelkezik, erre pedig újabb és újabb bőröket ráhúzva továbbra is fenn tudják tartani az érdeklődést.
De miért beszélek én itt a Total War sorozatról, amikor ez most egy teljesen más játék, a War Leaders, és még csak nem is a Creative Assembly fejlesztette, hanem az Enigma? Hát kérem azért, mert pár órányi játék után az lett a meggyőződésem, hogy a War Leadersben elég alaposan visszaköszönnek azok a jegyek és megoldások, amelyeket a Total War sorozatban már megismertünk és tökélyre fejlesztettünk. Ha nagyon csúnyán akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy az Enigma lényegében lenyúlta a Total War koncepcióját, és átültette a II. világháború korába. De nem mondom :o).
A II. világháború történelmének erős karakterisztikát adtak az adott kor állami vezetői, a játék pedig ezt próbálja egy kicsit kiemelni. Az agresszív Hitler, a kitartó Churchill, a sunyi Sztálin, a bizonytalan Roosevelt és a többi jelentősebb hadviselő fél vezetője egyaránt szerepel a játékban, mi dönthetjük el, melyikük bőrébe bújva veszünk részt a háborúban. Magukat a vezetőket természetesen lemodellezték, és mintha egy hajszálnyi karikatúra jellegük is lenne. A teljesség kedvéért a német, olasz, japán, brit, amerikai, szovjet és szabad francia oldalon szállhatunk be a konfliktusba, de passzív szereplőként még rengeteg ország helyet kapott a játékban, még olyanok is, mint Svájc, Uruguay, Venezuela, Kína stb. Természetesen helyet kapott Magyarország is, de azért sajnáltam, hogy velük nem lehet játszani, vitéz nagybányai Horthy Miklós szerepében. Meg azért kicsit azt is nehezményeztem, hogy ha már valamelyest történelmi hűségre törekszik a játék, akkor Csonkaország helyett illett volna a bécsi döntések hatását is figyelembe venni.
A "valamelyest" történelmi hűséget azért említettem ilyen módon, mert a War Leaders rendkívül szimpatikus módon ránk bízza a választást, hogy mennyire szeretnénk történelemhű környezetben játszani. Ez ugyebár sarkalatos pont szokott lenni a hasonló stratégiáknál. Vannak, akik a realitás talaján szeretnek mozogni, így tehát mindenképp szovjet páncélosok fognak dübörögni Berlin utcáin. Mások meg agyfrászt kapnak attól, ha haditetteik nincsenek hatással a konfliktus menetére, és szeretnék V2 rakétákkal porig rombolni New Yorkot. Mindkét oldalon van igazság, de a War Leaders készítői a dilemmát egy jó huszárvágással szelték át. A történelmi realitást mi magunk választhatjuk ki, pontosabban három szinten állíthatjuk: magas szinten adottak a szövetségi viszonyok (tengelyhatalmak és szövetségesek), és a hadjárat akkor kezdődik, amikor az általunk választott nemzet a valóságban belépett a háborúba (tehát pl. Japán oldaláról indulva a Szovjetunió nyugati része már német megszállás alatt van). A közepes szint majdnem ugyanez, csak mindenki 1939. szeptember 1-jén indul. Alacsony történelmi hűségnél szintén 1939-ben indulunk, de mindenki semleges, így mi magunk alakíthatjuk ki a szövetségi viszonyokat, és üzenhetünk hadat bárkinek.
A játék a világtérképen játszódik, ami valóban világtérkép, mert az egész glóbusz, és annak minden pontja helyet kap benne. Ezáltal a kiindulási területek a gyarmatokra is kiterjednek, ami miatt főleg a briteknek lesz nehéz helyzete, a kiterjedt birodalom és a szétaprózott haderők miatt. Szerintem ez is jó ötlet, mert így mindenhova kiterjeszthetjük a hatalmi harcokat, még olyan földrészekre is, ahol a valóságban ez idő alatt azért nyugalom honolt. A játékteret területekre tagolták, földön és vízen egyaránt, ezekre rakosgathatjuk a csapataink ikonját. Tehát nem számít, hogy a területen belül hol helyezkednek el, csak a körzetek között tudunk lépdelni velük, e téren a Medieval: Total War első részére hasonlít a program.
A birodalom menedzselése nem olyan átláthatatlan feladat, a gazdasági részt nem bonyolították túl a készítők. Alul az ikonok segítségével lekérhető a legtöbb információ, az egyes területeinken pedig az adó mértékét és az építendő épületet/csapatot lehet beállítani, és lényegében ennyi. Lehetőség van még kutatásokat indítani, ezáltal újabb és fejlettebb egységeket létrehozni. Ez a rész sincs túllihegve, nem túl sok a kifejleszthető tudományok mennyisége, bár ha a háború viszonylag szűkös időkeretét nézzük (1939-1950-ig tart a játék), akkor végül is elfogadható. De lehetett volna ezt jobban árnyalni, szerteágazóbbá tenni. Mint ahogy magát a gazdasági részt is, hiszen itt gyakorlatilag minden a háborúról, az újabb egységek kiképzéséről szól. Ez ésszerű is amúgy, de mégis színesebb lett volna a program, ha gazdasági, társadalmi bónuszok (fejlesztések, épületek a közrend, adózási hajlandóság, jobb diplomáciai megítélés stb. érdekében) is bekerülnek a játékba.
A diplomáciai lehetőségek sem kaptak kifejezetten hangsúlyos szerepet: kölcsönöket vehetünk fel, hadat üzenhetünk, szövetséget és egyezményeket köthetünk, nyersanyagokkal kereskedhetünk. Ez utóbbi még érdekes színfolt a játékban, mert birtoklásuk anyagi vagy haditechnikai előnnyel párosulhat. Ha a hadjárat elején úgy állítottuk be, hogy szerepet kapjon az olajfogyasztás és a nyersanyaghasználat, akkor különösen fontos szerepük lehet, hiszen a hadjáratokhoz és a hódításokhoz nélkülözhetetlenek. Kémtevékenységet is folytathatunk, ha kémeinket ellenséges területekre küldjük, és ott akciókat hajtunk velük végre, de ez se lett egy hangsúlyos szerep a War Leadersben.
A fő térképen való mozgás és a funkciók ezek után már egyértelműek, a nagy homokóra ikonnal átadhatjuk a kört, és megvárhatjuk a többi ország mozgását. Egyik szemünket a pénz és olaj mutatójára, másikat a mini földgömbre vessük, és miután tökéletesen bebandzsultunk, rájöhetünk, hogy utóbbinak nincs sok értelme, mert nem jelzi ki színekkel a földgömb, hogy melyik terület éppen kié, honnan várhatunk támadást, hol van épp ciki helyzet, szóval mégis elegendő lesz csak a pénzünket és az olajtermelést, valamint az új kör elején a kis figyelmeztető üzeneteket figyelemmel kísérni.
Mindez eddig a jó Total Waros hagyományoknak megfelelően zajlott, és ugyanígy történik akkor is, ha csatára kerül a sor, azaz két ellenséges csapat egyazon területre kerül. A csatát levezényelhetjük személyesen is (ha földi csapatok is részt vesznek benne), de a gépre is bízhatjuk, esetleg megfutamodhatunk, ha van hova... Még nem említettem, de a világtérkép grafikája nem lett valami eget rengető, sőt, eléggé bugyutára sikeredett, a csaták megalkotásánál viszont legalább már kiélhették magukat a grafikusok. Az effekteket maxra felhúzva tényleg szép lett minden ábrázolás, a részletességre sem lehet panasz. Mindez azonban csak akkor igaz, ha erős grafikát állítottunk be, mert alacsonyabb szinten már botrányosan ratyin tudnak kinézni a dolgok. Ráadásul vannak irritáló hibák, bugok is, a figurák (gyalogosok) mozgása például meglehetősen mesterkélt, életszerűtlen. Szóval ha a géped konfigurációja nem igazán bírja a játékot, akkor ne nagyon számíts arra, hogy majd alacsonyabb felbontásban és részletességgel jó móka lesz, mert inkább csak csalódást és kiábrándulást fog okozni.
A csaták irányítása a point & click technika és az ikonok segítségével szerintem senkinek nem fog nehézséget okozni, bár alaposan figyeljünk oda csapataink mozgására, mert hajlamosak belerohanni az ellenség közepébe, ott pedig a program már nem vacakol mindenféle találati valószínűséggel, akár mozgásban van a harcjárművünk, akár nem – még a legegyszerűbb gyalogos csapatok is be tudnak vinni annyi sebzést, hogy az örök acélmezőkre kerüljenek. Szóval a csapatok irányítása és a harcrendszer egynémely megoldása kissé idegesített, de a látványosság, különösen a légi csapatok beavatkozása azért elég jól sikerült.
A War Leaders meglehetősen nagy csinnadrattával érkezett a piacra, és az előzetes infók és képek láttán én tényleg azt vártam, hogy valami egész speciális irányból fogja megközelíteni a II. világháborús stratégiák meglehetősen unalmassá váló világát. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy talán túl nagy elvárásaim voltak, és bár a játék egyáltalán nem rossz, valahogy nem okozott olyan áttörést, mint amit vártam volna. A hadszínterek grafikája meggyőző és látványos lett, bár alacsonyabb részletességgel inkább felejtsük el az egészet... A világtérkép – ismerjük el – egyszerűen ronda, sőt a régióink paneljén az építendő épületek/egységek ikonja a Civilization első részét (legjobb esetben is a másodikat) idézi. Ez azért már vicc.
A hangok nem lennének rosszak, de itt is sikerült pár dolgot elbaltázni. Nem zavarna kifejezetten, hogy a csapatainknak mindössze csak néhány szinkronizált dumája van, de valamelyik olyan irritáló, hogy így már persze feltűnő a minden harmadik kattintás utáni vernyákolás. A játékélmény igazából jó lett, aki szereti ezt a fajta Total War stílust, ahol egyszerre kell harcolni, és a gazdasági életet felügyelni, az szerintem megtalálja a számítását. Negatívum, hogy a nemzetekre jellemző erősségeknek, és a vezetők személyiségének nincs komolyabb szerepe, maximum annyiban, hogy kicsit jobban koncentrálunk például a légierőre, vagy máshol inkább a harckocsikat fejlesztjük. A gazdasági részt szerintem lehetett volna jobban árnyalni, ebben még láttam volna potenciált, és szerintem nem aprózta volna el a figyelmünket. A CD Projekt jóvoltából magyar felirat is került a játékba.
Szerintem összességében jól sikerült játék lett a War Leaders, és biztos, hogy sok kellemes órát lehet eltölteni vele. Valahogy azonban többet vártam tőle, talán az előzetes csinnadratta miatt. Hogy mit lehetett volna jobban? Nem is tudom... Valami kellett volna, ami igazán odaszegez a monitor elé, ami által tényleg akkora nagy durranássá válik a játék, mint ahogy ígérték. Így is sikerült egy megnyugtató színvonalat prezentálni, de az év játéka versenyben lehet, hogy nem kap helyet a top 3-ban.
