Nemtom, olvassa-e valaki, de lenne egy kérdésem. Több is:-D
1. A Harley Quinnes pályán vagyok, most ő a boss, de egyszerűen nemtom megölni. Folyton elszaltózik a helyszínről (tudom, nem szaltó, hanem flick, vagy flop, vagy kézenátfordulás, de nem ez a lényeg:-D), egyedül a bataranggal tudom eltalálni, de az meg SEMMIT nem vesz le az életéből. Már vagy 10-szer eltaláltam, de maxon van még mindig az élete. Mégis mit kell csinálni?
2. A "szuperhős" szint elérése mire jó? Ugye ha felveszel elegendő számú érmét, akkor elérheted, de... a leírás szerint szupererőm lesz, amivel felemelhetek nehéz dolgokat, de ezt még nem tapasztaltam. Ráadásul van egy csomó objektum, amiken ilyen narancssárga telefonkagyló-szerű legó van, elég jellegzetes, és tényleg rakás ilyen objektum van a különböző pályákon. Pl. nagy szemetes konténerek, meg a Harley Quinnes pálya elején egy autóbusz, és ezeket sosem lehet elmozgatni, pedig láthatólag akadályozzák a mozgást. Azt gondoltam, a szuperhős szint elérésével el lehet őket mozdítani, de nem, még azzal sem megy. Akkor most mire jó a szuperhősség, és hogyan lehet azokat a jellegzetes tárgyakat elmozgatni?
3. A savon SEMMIVEL nem lehet átmenni? Próbáltam Batman hővédő ruházatával is, de azzal is meghaltam, pedig egy csomószor vannak a savba eldobált legódarabok, amikből fel lehetne valami mást építeni, de mivel nem tudok belemenni a savba, ezért nem tudom azokat az építőlegókat összeszedni. A leírás azt írja, hogy vannak bizonyos karakterek és járművek, amivel bele lehet menni a savba. Járműt már találtam, de azzal szintén nem lehet az építőlegókat összerakni, saválló karakterrel viszont még nem találkoztam. Fogok egyáltalán?
A tökéletesen dilettáns ötletekben az a szép, hogy néha piszkosul képesek bejönni. Korántsem mindegyik, és korántsem mindenhol, de néha megfelelő pozícióban elkapva a bika szarvát van rá némi sansz, hogy fölényes győzelemmel jöjjünk ki a konfrontációból, s este ne a mi nemesebbik szervünk tartozékait szolgálják fel boros mártással. S míg Clark Kent soha nem volt képes megváltani a világot, addig a LEGO és a Traveller's Tales fejlesztőcsapat megtette: egy teljes mértékben idióta ötletet sikerre vittek. A 2005 telén megjelent LEGO Star Wars bemutatta, milyen is az, amikor fénykardal vagdosva csak úgy potyognak a legóalkatrészek a gaz legóellenfelekből, amelyeket legóhősünk felaprított. S mindeközben persze a fénykardunk is legóból van... A kellemesen gagyi, jópofa humorral fűszerezett játék meglepő módon nem hogy pusztán visszahozta a fejlesztési költségeket, hanem egyúttal szinte kasszát is robbantott, ami értelemszerűen magával vonta a folytatást a LEGO Star Wars II: The Original Trilogy képében. Azonban ha egy üzlet elindul, nincs megállás, így nem sokkal később már végigverekedhettük magunkat mindenféle gaz bennszülöttön, nácikon, igaz kristálykoponya nélkül a LEGO Indiana Jones-ban. És most elérkezett az idő, hogy a gothami éjszaka sötét ura, az enyhén antiszociális, ellenben nagyon milliárdos John Wayne is ringbe szálljon, oldalán hű segítőjével, az alsógatyáját kívül hordó Robinnal.
A LEGO Batman alapvetően ugyanarra a túlbonyolítottnak aligha nevezhető ugrabugra platformjátékszerű játékmenetre épít, mint elődei, azaz nagyüzemben gyűjthetjük a pontokat, ugrálhatunk, egyszerűbb rejtvényeket fejthetünk, és persze bőszen harcolhatunk. Következésképpen túlontúl nagy agymunkát nem igényel a játékmenet, ahogyan a történet se, amelyben egy huszárvágással feltűnik minden valaha volt gonoszt Gotham Cityből és környékéről. A "huszárvágást" roppant egyszerűen hajtották végre: hogy, hogy nem, Bambin meg a Kerekerdőn túl egyszer csak az összes létező gonosz megszökött a gothami szigorított tébolydából, s a felfordulást, amit ezek a pizsamában rohangáló félőrültek okoznak, természetesen ki más állíthatná meg, mint az épp ráérő Batman. Aki kevlárbetétekkel teletömött páncélzata helyett ezúttal műanyagban nyomul. Ahogy mindenki más is.
A LEGO Batman tehát pusztán a DC Comics által 1939-ben megteremtett Batman sagára építkezik, és nem valamely képregényfolyam, avagy film történetére. Célunk pedig mi más is lehetne, mint hogy szépen lassan az összes fél-, illetve teljesen őrült figurát visszajuttassuk oda, ahová való. Ebből következően a LEGO Batman aligha fog tarolni a "2008-as év legjobb kerettörténete" fiktív díjátadón. Inkább talán a "2008-as év legdilinyósabb kerettörténete" címűn. Azonban aggodalomra semmi ok: a szórakozás garantált. A LEGO Batman ugyanis megfelelő arányban elegyíti a korábbi részek játékelemeit és a történet egy bizonyos pontja után megnyíló újabb játszható karaktereket a humorral, amit Gotham City amúgy megnyugtatóan csekély mértékben tudhat magáénak. Mindez persze egy olyan városban, amelynek legnevesebb bohóca egy pszichopata őrült, magától értetődőnek tűnt... eddig. Most azonban a LEGO Batman idióta poénok egész armadájával támadja meg rekeszizmainkat, s menekvés nincs.
Magával a játékkal ellentétben Batmanünk nem pusztán poénjaival támad (bár abból is van bőven), hanem különféle öltözékeivel is, amelyeket a pályákon néhol felvehetünk. Ezen high-tech fröccsöntött kezeslábasok különféle bónuszképességeket adnak, így könnyebben irthatjuk a bűnözőket, és néha szeretett Robinunkat is. Lévén a csapatsebzés él és virul, így a verekedésekkor néha bizony Batman intim érzelmeinek tárgyát is ledarálhatjuk – tiszta szerencse, hogy a LEGO alkatrészeit így is összeszedhetjük.
Összesen harminc misszió kapott helyet a játékban, amelyek hat kampány égisze alatt tömörülnek. Mindegyik küldetés egy-egy szupergonosz köré épült, kiknek legyőzéséig természetesen tonnányi legóbűnözőt, csatlóst, avagy rendőrt kell szétcsapnunk a szó legszorosabb értelmében. Ugyanis nem csupán a törvény alsógatyás őreit irányíthatjuk, hanem a gonoszka kampány keretein belül a bűnözőket kommandírozhatjuk a "Világ Bűnözői Egyesüljetek!" akció fedőneve alatt.
Az előző részekből megszokott logikai elemek ezúttal is képviselik magukat, habár mintha picit szerényebb számban, mint a korábbi felvonásokban. Ez esetben a problémát nem is a feladványok különösebb agykapacitást igénylő volta jelenti, hiszen a szürkeállomány aligha a LEGO Batmantől fog végkimerülésben kimúlni, azonban a játékkal egyúttal az illogikus megoldások tárházát kapjuk. Alighanem mindenki találkozott már olyan feladványokkal különféle játékokban, amelyeket kínkeservesen megoldva, avagy suttyomban a végigjátszást megnézve homlokára csapott, és olyasmiket motyogott, miszerint "Aúúúúú". Nos, a LEGO Batmanben is több ilyen feladvánnyal fogunk találkozni, szigorúan az "Aúúúúú" jegyében. De bíztasson mindenkit a tudat, hogy vészesen orosz hordákat idéző számban nincs belőlük.
Ellentétben a feladványokkal, amelyekkel viszonylag ritkán hoz össze minket a balsors, az irányítás mint olyan, határozottan gyakran tép meg minket. Ahogy a dicső elődök, úgy a LEGO Batman is kijött minden létező platformra, jóformán csupán kvarcjáték formájában nem futhatunk össze vele. Ennek következtében a finoman szólva is igen erőteljesen konzolszagú irányítás lassan-lassan a sorozat védjegyévé válik, azaz ki itt gamepad nélkül belépsz, hagyj fel minden reménnyel. De tényleg. Ugyan a játék klaviatúrával is játszható, ez egyrészt az élményfaktort és a hatásosságot is jelentősen csökkenti, másrészt pedig mintegy másfél órányi játék után az ujjaink nagyjából úgy fognak állni, mint Stehpen Hawkinsé. A klaviatúra plusz egér kombinációról pedig maximum a gothami mennyországban álmodhatunk, de ezen legóvilágban aligha. Külön problémát jelent, hogy nem csupán az irányítást hatja át rendkívüli módon a konzolok szelleme, hanem a kamerakezelésbe is belefurakodott minimum Casper és egész kompániája. A kamera általánosságban elviselhetően mutatja a karaktereinket, kivéve amikor nem. Általánosságban szintén látjuk azt is, hogy például hova kéne ugranunk és mennünk, kivéve amikor nem. S persze alapvetően képesek vagyunk vezetni a Batmobilt is... kivéve amikor nem.
A grafikát egyértelműen sokat csiszolták a sorozat előző opusaihoz, avagy csupán a tavasszal debütált LEGO Indiana Joneshoz képest is. Klasszikusan szépnek, illetve rendkívül kidolgozottnak aligha mondanám, mintsem inkább erősen "műanyagnak": ez azonban egy LEGO játékban alighanem bocsánatos bűn. Parádés effektek, fantasztikusan részletes textúrák ugyan nincsenek, azonban van egy egységes koncepció, amelynek köszönhetően sehol sem lóg ki a denevérfül. Se a láb.
Hangok tekintetében a zenéket az első, Tim Burton-féle filmből emelték át, míg a szinkronokra meglehetősen keveset költött a stúdió, lévén ez, ahogy azt már a sorozatban megszokhattuk, nincs. Van viszont helyette aranyos morajlás – már amennyire egy morajlás lehet aranyos –, hümmögés, nyögés és üvöltés. Legalább amiatt senkinek sem kell aggódnia, hogy nyelvi problémák miatt nem fogja érteni az amúgy a kiadó CD Projekt jóvoltából magyarított játékot.
Bár a LEGO Batmanben főhősünk arckifejezése egy az egyben annyira plasztik és emberi érzelemtől mentes, mint Christian "I don’t have throat cancer" Bale Bruce Wayne-je az új trilógiában, ezúttal mindez csak előnyére válik a játéknak. Ugyan az irányításhoz képest a Fallout saga nem atomcsapás, hanem csupán halovány szilveszteri petárda, s a kamerakezelés több katasztrófát rejt magában, mint egy George A. Romero-féle zombifilm, mégis a LEGO Batman egy szerethető alkotás, amellyel az egész család el tud szórakozni. S mi többet kínálhat egy játék ennél?
