Kilenc év bizony nagy idő. Ennél lényegesen kevesebb alatt komplett világháborúkat lehet lezavarni, le lehet tudni kétturnusnyi kormányzást, heves vérmérsékletűek lebonyolíthatnak minimum tíz világraszóló szerelmet, a lustábbak pedig végigizgulhatnak hat szappanopera-sorozatot, tokkal-vonóval. Jelentős idő azonban ez a kilenc év egy játék életében is, jelen esetben az immáron hamarosan sorozattá terebélyesedő Majesty esetében.
A Majesty: The Fantasy Kingdom Sim 2000 tavaszán jelent meg, s mint ilyen, már a demójával is hosszú órákra képes volt lekötni. Stratégiához mérten a játék egészen szokatlan alapkoncepcióval villogott, hiszen minden RTS-ek alfáját és omegáját, a Szent Klikkelést kihagyták belőle. Pontosabban klikkelgetni vadul klikkelhettünk össze és vissza a képernyőn: különféle varázslatokat süthettünk el, épületeket emelhettünk és azokat fejlesztgethettük, új páncélokat és különféle ketyeréket tehettünk elérhetővé hőseink számára – azonban egyetlen nyamvadt egységet sem kommandírozhattunk. A Majesty ugyanis újított, mint a reformkonyha, s újításainak homlokterében az állott, hogy egységeinket – akik felbérelhető hősök formájában materializálódtak – közvetlenül nem tudtuk kontrollálni. Héroszaink mentek, amerre láttak: ha kedvük szottyant, levágták a városunkra törő rémesnél rémesebb szörnyeket, azonban ha nem érdekelte őket a dolog, akkor felőlük akár romba is dőlhetett fényes úri portánk. Indirekt módon azonban befolyásolhattuk őket, hogy védjenek, pusztítsanak avagy éppen felderítsenek: különféle díjakat tűzhettünk ki számukra. Minél többet kóstált az esetleges jutalom, annál nagyobb volt az érdeklődés, tiszta sor.
Tiszta sor ez a hamarosan elkészülő folytatásban is, melyet nem a rég megszűnt Hasbro Interactive ad ki, hanem a svéd Paradox, s a készítők pedig a jelenleg roppant barátságtalan hőmérsékleti átlagokat produkáló Oroszországból kerülnek ki. A sajtó számára jelenleg elérhető alfa verzió hivatott arra, hogy első körben meggyőzze széles e világot: a készülődő második rész nem hogy mindenben felülmúlja elődjét – ami tekintve, hogy annak megjelenése óta majd’ egy évtized telt el, aligha jelenthet nagy kihívást – , hanem minimum hurrikánt fog generálni a stratégiák állóvizében.
Az impozáns cél azonban aligha fog megvalósulni a Majesty 2 révén, hiszen jelenlegi állapotában nem túl sok jóval kecsegtet a játék. Egyrészt az alapok szinte változatlanul maradtak a régiben: ugyan lényegesen többféle épületet emelhetünk, szélesebb a felbérelhető hősök skálája, hovatovább kaptunk új varázslatokat is, no meg persze szépnek aligha mondható szörnyeket, a lista igencsak véges. A játékmenet szempontjából sokkal inkább egy Majesty remake-kel állunk szemben, mintsem jelentős fejlődést felmutatni képes folytatással. Van azonban egy elem, melynek esetében sokkal inkább visszafejlődésről beszélhetünk, mintsem előrelépésről; ez pedig a grafika, és a grafikai stílus kérdése. Már a Majesty 2-ről kiadott képek és videók sem kecsegtettek különösebb káprázattal és vizuális ingerekkel, mintsem igen visszafogott képi világgal. Azonban az alfa verzió alapján úgy tűnik, hogy még ezek a képek is utólagos kozmetikázás eredményei, lévén a játék a valóságban sokkal rosszabbul mutat, és nagyjából az öt-hat évvel ezelőtti szintet célozza meg. Ez azonban a kisebbik probléma. A nagyobbik az, hogy a Majesty aranyos izometrikus, ál-3D-s világa után kapunk egy mindennemű karakterességtől és vidámságtól mentes második részt, amelyben ráadásul elvesznek apró hőseink.
A Majesty minden elemével jópofa volt, s azt sugallta, hogy ezt a játékot lehetetlen halál komolyan venni. Történetesen az utódot sem lehet, de nem azért, mert annyira mókás lenne, hanem mert híján van mindennemű kreativitásnak, egyediségnek és ötletességnek. A hőseink apró kis bádogkatonák, akik pontosan ugyanúgy működnek, mint az első részben, azonban egy kaptafára készültek, és semmiféle egyedi vizuális vonással nem bírnak – mintha csak az ötezer ötszázadik talpas gyalogot gyártottuk volna le valamely stratégiában.
A fentieken kívül túlzottan sok elem nem derült ki az alfából: átlagos hangok csiripelnek, de zene nélkül, küldetések vannak, de őket összefűző történetfolyam nincs, textúrahibák léteznek, de szép grafika már aligha, és a többi, és a többi. Mindez azonban egy pillanatig sem jelent problémát, hiszen egy korai verzióról beszélünk. Az azonban már erősen aggályos, hogy a játékmenet egy szemernyi fejlődést sem mutat az évtized elején megjelent elődhöz képest, a grafikai stílus pedig egyenesen nem egyet, hanem hármat lépett visszafelé. Ezeken a hibákon a megjelenésig még bőven javíthatnak a második negyedévre tervezett megjelenésig, de azt kétlem, hogy minden elemet, így a játékmenetet is gyökeresen megújítanák az eddig látottakhoz képest. Ez pedig baj. Nagy baj.
