A F.E.A.R. sorozat első darabját a Monolith fejlesztette, aztán a Vivendi a Timegate Studiosra bízta a kiegészítők elkészítését. Az Extraction Point és Perseus Mandate minőségét azonban az eredeti fejlesztőcsapat nem találta a franchise-hoz méltónak, így – azok történetének teljes mellőzésével – saját folytatásba kezdtek. Mivel a névhasználat joga a Vivendi kezében maradt, ez a Project Origin címet kapta. Időközben szerencsére kiadói partnerük, a Warner sem ült ölbe tett kézzel, és megszerezték a F.E.A.R. címet, így a most megjelent folytatás végül mégiscsak F.E.A.R. 2 néven kerülhetett boltokba. A Monolith pedig megmutathatta vele a világnak, hogyan is kell elkészíteni egy második epizódot. (No nem mintha annyira rossz lett volna a Timegate két játéka, de ahogy egy Call of Duty is akkor az igazi, ha az Infinity Ward fejleszti, úgy a F.E.A.R. is a Monolith-től lesz igazán jó.)
A F.E.A.R. 2-ben a történések fonalát nem egészen ott vesszük fel, ahol az első rész abbamaradt, hanem fél órával annak vége előtt. Így ismét alkalmunk nyílik átélni a kedves kis atomrobbanást, csak most nem olyan közelről. Persze nem mondhatnám, hogy "biztonságos távolból", de most legalább nem halunk bele... Az előzményekről egyébként a játék hazai kiadása mellé csomagolt kis könyvből részletesen megtudhatunk mindent, egészen addig a pillanatig, amíg mi magunk alakítjuk tovább az eseményeket. Tehát ha valakire azt írja a könyv, hogy "Állapot: életben", ne nagyon vegyük fixre, hogy a játék végén is aktuális lesz az infó... A második rész során Michael Becket Delta Force újoncot alakítjuk, aki kiemelkedően magas telepatikus szintje miatt került be a csapatba. Feladatunk, hogy védőőrizetbe vegyük Genevieve Aristide-et, az Armacham elnökét, akiről az első részben – őrá nézve – igen kellemetlen dolgokat tudtunk meg. Azonban a magas telepatikus szint, amely alkalmasabbá teszi a kommandósokat az Armacham pszichókreatúráinak vadászatára, egyúttal sokkal nagyobb veszélyt is jelent rájuk, Alma irántuk tanúsított fokozott érdeklődése miatt. Merthogy Almával természetesen újra össze fogunk futni, és jóval többször, mint azt szeretnénk. Ráadásul egy kicsit más formában, mint azt megszoktuk: itt most a felnőtt Alma pszichikai lenyomata fogja kavarni a dolgokat. Nem mellesleg az elnökasszony is pont ilyen alanyt keres az első részben tragikus körülmények között elhunyt Paxton Fettel barátunk pótlására, aki ugyebár a klónok – vagy ahogy itt nevezik őket: a replikák – telepatikus vezére volt.
A játék helyszínei igazán jól sikerültek. Persze, hogy jobban értsük, amit látunk, egyrészt nem árt tisztában lenni az előzményekkel, másrészt az útközben talált kis infómorzsákat is hasznos elolvasgatni, mert bár kulcsfontosságú dolgokat nem fogunk belőlük megtudni, a történet egészéhez igen érdekes adalékokat tesznek hozzá, nem ritkán a játékra jellemző fekete humorral fűszerezve. Bejárhatjuk az iskolát, ahol a "különleges adottságokkal" rendelkező gyerekekkel – köztük persze Almával is – kísérleteztek, a felrobbant város nagyjából épen maradt részeit, ahol az utcán mindenfelé hamuvá égett emberek érintésre szétporladó alakjait találjuk, és az Armacham létesítményeket, amelyek szinte minden helyiségében találunk valamit, ami megdöbbentő kísérletekre utal. A helyszínek egyébként már statikus állapotban is kivételesek, de a scriptelt események csak hatványozzák a hatásukat. Van, hogy az iskolafolyosó szekrényeinek ajtaja egyszerre kicsapódik, mintha vihar söpört volna végig rajtuk, de van, hogy csak egy-egy árnyalak suhan el a képernyő egyik szélén, egy ajtó reccsen meg a másikon, ezután az már a legkevésbé félelmetes, hogy mindenfelé vérbefagyott hullákon kell átgázolnunk. Itt említeném meg, hogy a pályákon a továbbjutási lehetőség nem mindenhol teljesen egyértelmű, van, például, ahol felborult szekrényeket kell visszabillentenünk, hogy az általuk blokkolt ajtón átmehessünk. De ugyanígy mi is felboríthatunk asztalokat vagy kólaautomatákat, hogy azokat fedezékként használjuk.
A rendelkezésünkre álló eszköztár az előző F.E.A.R. játékokhoz képest kis mértékben megváltozott. Persze csak kinézetében, de abban kétségkívül előnyére. Az új fegyvermodellek nagyon kellemes designt kaptak, funkciójukat tekintve pedig nagyjából minden réginek megvan az itteni megfelelője. Egyszerre négyféle kézifegyver és négyfajta gránát lehet nálunk. Gránátból nincs is több, azzal nem lesz gond, fegyverből viszont 12 különböző van, így válogatnunk kell, hogy melyiket szeressük, mit vigyünk magunkkal. Azzal nem nagyon kell matekoznunk, hogy mikor melyikhez lesz több lőszer, nekem valahogy soha nem sikerült kifogynom belőle (egyetlen fegyver van csak, amelyhez a felvétele után később nem lesz muníció). Elég tehát, ha szimpátia alapon szelektálunk, melyik négy passzol leginkább a harcmodorunkhoz. Természetesen ismét lehetőségünk lesz egyes szakaszokon erőpáncélba bújni, hogy megállíthatatlan gyilkológépként irtsunk le pár tucat replikát. Ez ellen jó néhányan reklamálnak, hogy miként illik egy olyan játékba, amelynek fő irányelve az állandó "halálfélelem", nekik üzenném, hogy egyrészt éppen ez volt a célja, hogy némiképpen felborzolja a nyugodt kedélyeinket, mikor ki kell szállni belőle, másrészt meg ezek használata opcionális. Ha valahol feltűnően nagy választékot találunk kipakolva kézifegyverből, golyóálló mellényből és HP csomagból, nos, ott kezdhetünk aggódni, hogy ki fog szembejönni. Általában ilyenkor is egy erőpáncél, csak annak egy olyan "speciális változata", amelyben már ül valaki... Ez már kicsit nagyobb probléma, ugyanis az a valaki a legritkább esetben a barátunk, de ilyenkor sincs veszve semmi, dobjunk neki villanygránátot, azt nem nagyon szereti az elektronika.
Ellenfelek terén is széles a skála. Először is az Armacham igen jól képzett és felszerelt biztonsági szolgálatán kell átverekednünk magunkat, aztán replikákból is találhatunk jó néhány félét. Ott vannak mindjárt a six-packben kapható alap-klónok, aztán az Undormány néven ismert, kissé félresikerült replikák, akik elég sérülékenyek, viszont annál fürgébbek, még akkor is, ha a falon kell mászni. A villámgyorsan mozgó és mindemellett láthatatlan Bérgyilkosokat is ismerhetjük már, itt is fogunk velük találkozni. Ellenük a leghatásosabb "fegyverünk" továbbra is az időlassítás lesz. A Maradványok újdonságnak számítanak, ők azok, akik életük utolsó cselekedeteit ismételve álldogálnak valahol, nagyjából ártalmatlanul, viszont amint meglátnak minket, elkezdenek mindenféle hullákat feltámasztani maguk körül, egy látható vörös energianyalábon keresztül irányítva őket ellenünk.
A játék grafikájára igazán nem lehet panasz, a "szép" helyszíneket és a remekül designolt fegyvereket már említettem, ugyanígy az összes többi grafikai elem kidolgozottságát is egyenként felsorolhatnám. Bár hozzá kell tennem, hogy összességében láthattunk már szebbet is – ha nem is sokat –, ennek ellenére a gépigény elég húzósnak tűnt. A hangeffektek is remekül passzolnak a hangulathoz, sokat dobnak rajta, és a zene is külön említést érdemel, nekem személy szerint nagyon bejött.
A játék kishazánkban a CD Projekt gondozásában került forgalomba, ami az egyszeri játékos szemszögéből általában négy fontos dolgot jelent: először is igényes csomagolást, dupla méretű DVD dobozzal, papírtokban, másodszor magyarul feliratozott játékot, harmadszor valami kis extrát a dobozban, végül, de nem utolsó sorban egy barátságos – jelen esetben legalábbis az átlagosnál valamivel barátságosabb – vételárat. A vastag tokot itt a két lemez is indokolja, igaz, más kiadók ebből nemigen szoktak ügyet csinálni. Az extra a F.E.A.R. 2. esetében a korábban már említett kis könyv formájában jelenik meg, melyet az alap kézikönyvön felül kapunk, és részletesen bemutatják benne a játék szereplőit és leírják a kissé már összekuszálódott – de nem kissé beteg – háttértörténetet. (A péntek 13-ai kiadás meg már csak a hab volt a tortán :-) )
A F.E.A.R. 2 Project Originnel szemben egyetlen komoly negatívumot sem tudnék felhozni. Menteni nem lehet, amit nem nagyon csípek, de szerencsére elég gyakran ment magától. A játék talán túlzottan is könnyű lett, de ezt az első patch-ben majd korrigálják. A gépigénye kicsit magas, de feltűnő minőségromlás nélkül is tudtam megfelelő beállításokat találni. Szóval semmi eget rengető. Aki az első részt – tehát a legelső F.E.A.R. játékot – szerette, az ezzel is jól fog szórakozni. Aki a kiegészítők miatt egy kicsit kiábrándult a F.E.A.R.-ből, ezzel az is jól fog szórakozni. Nem akarnám a slusszpoént lelőni, de nekem erős a gyanúm, hogy lesz még folytatás, és látatlanban már várom is nagyon. Én mindent megtaláltam a játékban, amit elvártam tőle: időlassításos hentelés, erőpáncélos hentelés, lézeres-kettévágós hentelés, plazmafegyveres-elporlasztós hentelés, falraszegezős hentelés... na meg a pattanásig feszült idegek. Igen, néha ez is kell. :-)
