HTC Touch HD

A HTC okostelefon-csúcsmodelljét a kezembe véve fantasztikus érzés kerített hatalmába. Pár éve még csak álmodni sem mert volna az ember egy ennyire sokrétű funkcionalitással és teljesítménnyel rendelkező eszközről, amely ráadásul elfér az ember tenyerében. Ha egy mondatban szeretném jellemezni, hogy mit is tartok a kezemben: a HTC Touch HD egy integrált telefon, interneteléréssel rendelkező PDA, valamint GPS és FM rádió egyben.

Már maga a külső is messziről tükrözi, hogy itt kérem szépen egy felsőkategóriás készülékről van szó. A HTC egyéb modelljei is igencsak designosra sikeredtek, és nincs ez másként a Touch HD esetében sem: gyönyörű lapos megjelenés, ívelt formák, hatalmas képernyő, szolid gombok, izgalmas éjfekete megjelenés. Az előlapot az egyedülállóan nagy, 480*800-as felbontású érintőképernyő uralja, alatta pedig 4 gomb kapott helyet: telefon felvétele és hívásbefejezés, egy Home és egy vissza gomb. Az előlap tetején található a telefon hangszórója, és első ránézésre úgy tűnhet, hogy az állapotjelző LED is. (Ez utóbbi azonban kissé szerencsétlen módon a készülék tetején található bekapcsoló gombbal került egybeépítésre, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy az asztalra letett készüléken első ránézésre lássuk, hogy nem fogadott hívásunk vagy üzenetünk érkezett, ami más készülékeknél igen hasznosnak bizonyult.) A telefon oldallapján kapott helyett a hangerőszabályzó, alján pedig a töltőként, USB csatlakozóként és fülhallgató-csatlakozóként egyaránt szolgáló slot. Használhatóság és bizonyos tekintetben hordozhatóság szempontjából kissé szerencsétlennek tartom, hogy nem szabványos USB csatlakozót sikerült beépíteni, hanem egy icipici módosításnak köszönhetően csak a saját, hozzá illő csatlakozó dugható bele. Értem én, hogy a speciális aljzat plusz bevételi forrást is jelent, de néha bosszantó, hogy ha szabványos lenne a dugasz, akkor a spéci madzagok hurcolászása nélkül is mennyi helyen elboldogulnánk (leginkább a telefon töltésére gondolok). Végezetül a telefon hátlapján kapott helyet az 5 megapixeles kamera és a hozzá tartozó villanófény. A hátlap alatt található az aksi, illetve a SIM és a MicroSD kártya slotjai.

És ha már levettük a hátlapot, essék néhány szó a gép belső világáról is. A kiemelkedő sebességet egy 528 MHz-es Qualcomm processzor biztosítja, a RAM 288 MB-os, a ROM mérete pedig 512 MB. Az adatkommunikációra a létező teljes arzenál rendelkezésünkre áll: négynormás GSM, 3G, EDGE és 7,2 Mbps sebességű HSDPA. Emellett wifi és Bluetooth teszi teljessé a vezeték nélküli kapcsolatok sorát, a navigációt pedig a beépített GPS segíti.

A készülék operációs rendszere Windows Mobile 6.1, melyet a HTC saját fejlesztésű Touch Flo 3D felhasználó felületével igyekeztek felhasználóbarátabbá, pontosabban ujjbarátabbá tenni. Miért is van erre szükség? A Windows Mobile mérnökei a szoftvert eddig a verzióig elsősorban ceruzával (stylusszal) való kezelésre tervezték. Ez egészen addig nem is lenne túl nagy baj, ha csak egy PDA-ról lenne szó, de a telefon funkció egyéb elvárásokat is támaszt. Nem nehéz belegondolni, hogy mit is jelent az, ha valahova rohanva, fél kezünkben egy táskával szeretnénk felhívni valakit, amihez elő kell vennünk a ceruzát, és úgy kell válogatni a telefonkönyvben majd hívást kezdeményezni – nincs mese, meg kell állni, fel kell szabadítani mind a két kezünket. Lehet próbálkozni az érintéssel, de az elsődleges beviteli eszköznek szánt ceruza mégiscsak kisebb nyomófelület, mint az ujjunk, így elég gyakran nem is arra navigálunk, amerre ténylegesen szerettünk volna. Egy szó mint száz, rengeteget javít a használhatóságon, ha a felhasználói felület egy kézzel is használható. Ezt hivatott megoldani a Touch Flo 3D, méghozzá a remek használhatóság mellett hihetetlen látvánnyal ötvözve. A főképernyőn a legfontosabb adatok kaptak helyet: óra, nem fogadott hívások és üzenetek száma, következő események a naptárból. A képernyő alján lévő fülek, vagy egy elegáns oldalirányú simítás segítségével mászkálhatunk a többi felületre, úgy, mint kedvenc kontaktjaink, SMS üzeneteink, e-mailjeink, böngésző és egyéb netes eszközök, időjárás, kedvenc programok, beállítások (de természetesen ezek közül kiválaszthatjuk, hogy melyekre van ténylegesen szükségünk, és akkor csak azok között lapozgathatunk). Említést érdemel még a bejövő hívás képernyője, ezen ugyanis egy csúszka segítségével vehetjük fel a telefont: ujjunkat jobbra csúsztatva fogadhatjuk, balra csúsztatva elutasíthatjuk a hívást. Nagyon hamar rájön az ember, hogy nem a készülék erre dedikált gombjai, hanem ez a legkényelmesebb módja a telefon felvételének (arra most nem akarok külön kitérni, hogy melyik konkurens okostelefon felhasználó felülete alkalmazta először ezt a módszert). Persze nem kis derültségre ad okot, amikor a kizárólag "hagyományos" mobiltelefont használó családtagok értetlenkedve néznek ránk a csörgő telefonnal a kezünkben, hogy most akkor mit is kell csinálni, ha fel akarják venni a telefont...

Persze a sok simítgatásnak, és főleg a nagy képernyő arcunkhoz emelésének van egy kis árnyoldala is, méghozzá a képernyő zsírrétegekben való gyors hízása. Aktív használat mellett bizony elég gyakran szükségeltetik megtörölni a képernyőt valamelyik ruhadarabunkkal.

A Touch Flo 3D mellett a Windows Mobile megszokott Start menüje is elérhető, ahonnan könnyedén elővarázsolhatjuk a standard Programok vagy Beállítások menüket. A programok közt megtalálhatjuk a Microsoft Office irodai csomagjának mobil verzióit, amivel többnyire gond nélkül lehet olvasni vagy szerkeszteni Word, Excel és Powerpoint dokumentumainkat (persze a komplexebb dokumentumoknál azért lehet némi korlátozásra számítani). Emellett a teljesség igénye nélkül található PDF olvasó, MSN Messenger, Google Maps, fájlkezelő, képkezelő, Remote Desktop az asztali gépünkhöz való csatlakozásra és Media Player. Külön említést talán csak a böngésző érdemel, amely alapértelmezettnek nem a Microsoft féle Internet Explorer, hanem az Opera mobil változata. Ez egyrészt sebességével, másrészt egyujjas használatával bizonyul jobb választásnak. Talán a böngésző az az alkalmazás, ahol leginkább hasznát vehetjük az automatikus képernyő-elforgatás funkciónak: amint fizikailag elforgatjuk a készüléket, az automatikusan érzékeli, és elforgatja a képernyőt.

Már csak egy fő funkcióról nem esett szó, mégpedig a beépített GPS-ről. Ezt az alap szoftverfelszereltség mellett az előre telepített Google Maps segítségével próbálhatjuk ki. A beépített GPS vevőnek köszönhetően gyorsan képes meghatározni a helyzetünket, és normál használat mellett elég nehéz elveszíteni a jelet. Mindehhez a térképeket a netről tölti le a készülék, így célszerű csak megfelelő internetcsomag mellett használni ezt a funkciót.

A fenti temérdek technológia persze elég sok energiát fogyaszt. A dobozban található 1350 mAh-s aksival számomra átlagos használat mellett (napi max. 30 perc telefonálás, kb. 10 MB adatforgalom, 1 óra Bluetooth és kb. ugyanennyi wifi használat) nagyjából 3 napig bírta egyetlen feltöltéssel.

Mindent egybevetve a HTC Touch HD borsos – kártyafüggetlenül 200 ezer forint körüli – áráért cserébe egy kívül-belül fantasztikusan jó megjelenésű, rendkívül jó teljesítményt nyújtó okostelefon, melyben megtalálható napjaink technológiai vívmányainak legjava.