Folytatásához érkezett az 1C Company által kiadott kedvenc kis II. világháborús sorozatom, hurrá! A Soldiers: Heroes of World War II és a Faces of War után mondhatni újabb bőrként lehet értelmezni a Men of Wart, azonban ettől függetlenül a mostani epizód is van annyira élvezetes, hogy jó szájízzel játsszuk végig. Újdonságot mutatni ebben a témában ugyebár nem lehet, de a Soldiers idején kitalált, és azóta is folyamatosan finomított játékmenet még mindig jól működik, ez kétségtelen.
Ez a sorozat az egyik leginkább realisztikusnak számít a valós idejű stratégiák világában, ugyanis talán eddig itt láttam a legjobban megvalósítva a harckocsik sérülési modelljét, a gyalogság is remekül alkalmazkodik a terepviszonyokhoz, továbbá az MI is használhatóbbnak bizonyul a legtöbb hasonló játékhoz képest. Ezek a jellemzők már a Soldiers idején is jelen voltak, tehát azóta a sorozat lényege nem változott se a külcsín, se a belbecs tekintetében. Epizódról epizódra néhány kisebb újítás, finomság, további lehetőség került csak elhelyezésre, szóval aki játszott már a korábbi részek valamelyikével, kézre álló felületet kap, jelentős módosítást pedig nem fog érzékelni.
Engem személy szerint idegesített a mindenhol túltengő vörös csillag és sarló-kalapács özön, holott a Men of War nem csak az oroszokról szól. Három irányból indulhatunk neki a hadjáratoknak: az oroszok Moszkva védelméért küzdenek, majd pedig visszaszorítják a német hadigépezetet egészen Berlinig. A német küldetéssorozat a krétai ejtőernyős akcióval indul, amely a Merkúr-hadművelet nevet viselte. Majd pedig Észak-Afrikában, Rommel híres Afrika Korps alakulatának kötelékében harcolhatunk tovább. A Szövetséges küldetések szintén Afrikába visznek, Tunéziában és Algériában (Torch-hadművelet) kell helytállnunk. Továbbá még különálló bónusz küldetéseket is elvégezhetünk, amelyek szintén az említett hadviselő felekhez kapcsolódnak.
Az újdonság varázsa tehát összességében nem fog a földre sújtani minket, de a játékélményt ez mindenesetre nem befolyásolja hátrányosan. Ezúttal is egy maroknyi katonát és/vagy járművet irányítva kell végigverekednünk magunkat a küldetéseken, amelyek olykor többlépcsősek. Vagyis példának okáért előretolt helyőrségként ki kell tartanunk a hullámokban ránk törő ellenség csapatai ellen, amíg elkészül mögöttünk a fő védvonal. Ide visszavonulva teljesen szét kell forgácsolnunk a támadókat, majd pedig egy ellentámadással az ő állásaikat is megsemmisítjük. Ennek során a játéktérnek mindig az a része játszható, amelyen éppen ténykedünk, és az addigi feladat teljesítésével bővül maga a játéktér is, ahol új feladatokat kapunk. Ezeket általában már a küldetés elején elmagyarázzák a térkép felett, tehát mindig tisztában leszünk az ellenség elhelyezkedésével és a feladatokkal. Ettől függetlenül legyünk mindig körültekintőek, hiszen az utakon utánpótlás érkezhet a szemben álló fél részére (igaz, akár a mi részünkre is), amellyel szintén el kell bánnunk.
Egységeinket a Faces of Warhoz hasonlóan osztagokban mozgathatjuk, bár lehet akár különállóan is. Az osztagba foglalt csapatok követik egymást, a felvett tárgyak, fegyverek, lőszerek stb. pedig elosztásra kerülnek közöttük. Így viszonylag egyszerű irányítani az egyes formációkat, bár míg néhány küldetésben 2-3 szakaszt vagy ugyanennyi járművet, addig egy másik pályán egy teljes térképnyi egységet az irányításunk alá rendelnek. A katonáknak mind külön-külön neve és portréja van, de az egyéniségük nem nyom sokat a latban. Azért próbáljuk őket megóvni, mert ebben a játékban a sima gyalogosok is jól használhatók, nem csak ágyútölteléknek valók. Minden egyes tereptárgy fedezékként használható, és használják is mind a saját embereink, mind az ellenség. A páncélosok ellen is hatékony a gyalogság: harckocsi-elhárító gránátokkal, páncéltörő puskákkal és bazookával könnyen harcképtelenné teszik a legnagyobb monstrumokat is.
Újdonság, hogy az eddigiekhez képest a fejlesztők próbáltak némi történeti szálat is beleépíteni a játékba, ugyanis van néhány főszereplő, akiknek az életútját végigkísérik a küldetések. Ezt kár volt szerintem beleerőltetni, mert eleve nagyon hangsúlytalan a sztori, ráadásul maguk a főhősök sem élveznek semmiféle megkülönböztetett szerepet játék közben. Esetleg ha lenne valamilyen speciális képességük, vagy valami komolyabb hasznot hoznának a játékmenetben, úgy még látnám értelmét, de így ez felejtős.
Néhány apró újítással a játékmenetben is találkozhatunk. Például már jobban megjelöli a játék a páncélátütési valószínűséget, amikor páncélelhárító lőszert használunk. A páncélzat vastagságából, a löveg kaliberéből, a távolságból, és a becsapódási szögből számol a gép, és zölddel jelöli a minden valószínűség szerint megsemmisítő találatot, sárgával a kétesélyes becsapódást, a piros jelnél viszont le fog pattanni a lövedék a páncélról. A lövés pontosságát, szóródását is jelzi a program, az ezt mutató kör mozgás közben és nagy távolságnál nagyobb, de ha van időnk, várjuk ki, amíg a tüzérek pontosítják a célt. Mindez a közvetlen irányzás módban igaz, amely továbbra is a sorozat igen használható jellegzetessége. Így akár harcjárművel, akár gyalogos katonával egészen pontosan célozhatunk. Persze közvetlen irányzás módon kívül is megadhatjuk, mi legyen a célpont, és egységünk legjobb tudása szerint meg is próbálja megsemmisíteni azt. Harcjárműveknél célozhatunk a toronyra, a lánctalpra, a motorra vagy magára a lövegcsőre. Akkor is érdemes támadást indítani, ha jó eséllyel nem tudjuk megsemmisíteni az adott harckocsit, de mozgásképtelenné téve, a főlöveget megrongálva vagy a motort lángba borítva kivonhatjuk a forgalomból.
A gyalogosok irányítása nem tér el az eddigiektől, esetleg az számít újdonságnak, hogy a fegyverhasználati képességet is súlyozták ebben a részben. Ezt kis gombócokkal jelölték a fegyver ikonján. Tehát például egy lövész profi módon kezeli a Mosin-Nagant puskáját (három gombóc), de egy DP-28-as géppuska már nem az ő világa, ezt használva csak egy gombóc jelenik meg. Egy elit kiképzésű ejtőernyős viszont ugyanolyan magabiztosan kezel egy géppisztolyt, mint egy páncéltörő puskát. Elméletileg a pontosságban lehet ennek szerepe, én viszont komolyabb gyakorlati különbséget nem észleltem a képzettebb és kevésbé képzettebb katonák között. Pumpálni kell a lőszert nagy mennyiségben az ellenség hasába, oszt' jól van! :o)
Az MI-ről mindig jókat írtam a korábbi részek kapcsán, ezt most is tudom tartani, bár a támadó ellenséges járművek elég jól érzékelhetően egy meghatározott útvonal szerint mozognak mindig. Amikor ellenállásba vagy akadályba ütköznek, akkor persze saját belátásuk szerint haladnak tovább vagy nyitnak tüzet. A gyalogság is keresi a fedezéket, próbálják bekeríteni vagy lerohanni az egységeinket, de azt is észrevettem, hogy ha megakasztunk egy rohamot, a fedezékbe vonult ellenséges egységek nem nagyon akaróznak újra támadásba lendülni, nem próbálkoznak az újabb támadóhullámhoz csatlakozni, mindössze békésen várakoznak a fedezékük mögött, amíg oda nem pörkölünk nekik.
Néhány küldetésben erősítés is érkezik a megsegítésünkre. Ezek az egységek vagy automatikusan érkeznek be a térképre, és rögtön irányíthatóvá válnak, vagy pedig oldalt egy konzolon rendelhetjük be őket. Különösen érdemes a légicsapás lehetőségeket jól beosztani, mert hatalmas pusztítást vihetünk véghez az ellenség soraiban. Ugyanígy saját csapatainkra is figyeljünk oda, és ha ellenséges bombázó vagy vadászgép cikázik a vonalaink felett, próbáljuk minden eszközzel még időben leszedni, mielőtt komolyabb galibát okoz...
Összességében komolyabb újdonságot nem kapunk a Men of Wartól, hiszen mindent láttunk már a korábbi részekben. Az egységek grafikája mit sem változott, sőt még a tárgyaké, fegyverzeté sem. Ennek ellenére nem panaszkodom, mert a precízség, részletesség mindig is a sorozat erőssége volt, és most is az. Érdemes megfigyelni, hogy még a harckocsikra bevitt lövéseknek is nyoma van, jól láthatók a páncélt átégető találatok. A nézőpontot egészen a földig levihetjük, teljes szabadság áll rendelkezésünkre. Egyedül az átvezető videók minőségét látom ténylegesen gyatrának, ezeken még bőven lehetett volna molyolni...
Viszont óriási pozitívum, hogy a töltési idők minden esetben elenyészőek, ezért nagy dicséret illeti a fejlesztőgárdát. Ezt a tényezőt általában nem szokták kiemelni, de úgy gondolom, hogy még egy ilyen technikai jellegű jó megoldás is megérdemli, hogy szót ejtsenek róla. Még talán a hangok terén lehetett volna több szinkronhangot, effektet kidolgozni, a zene viszont kellemes lett. Az irányítás kézreálló, akárcsak az elődökben, de persze tetszés szerint konfigurálhatjuk, és akár minden egyes fegyverhez, akcióhoz stb. gyorsbillentyűt rendelhetünk.
Nem tudok teljes értékű új játékként tekinteni a Men of Warra, ahhoz azért jobban át kellett volna gyúrni a szerzőknek az eddigi alapokat. Gyenge programnak viszont ugyancsak nem tudom tekinteni, hiszen ettől még a játék jó és élvezetes. Szóval aki kedveli az RTS-ek világát, az véleményem szerint a legjobb, legélvezetesebb, és talán legreálisabb II. világháborús sorozatot találta meg a Soldiers: Heroes of WWII – Faces of War – Men of War trió bármelyikében.
