Bár a Spore-t kiadásakor mérsékelt ovációval fogadta a nagyközönség – tényleg eléggé elmaradt a játék attól a világmegváltó életszimulátortól, aminek beharangozták –, a rajongók mégis szép számmal játsszák a mai napig. Igaz, a Spore nem döngeti a toplisták tetejét, mint a The Sims, de attól még egy egész hangulatos kis játék a maga nemében. Ezt próbálják továbbvinni a készítők a nemrégiben kiadott Galaktikus kalandok című kiegészítővel, amelyben az űrben kalandozhatunk tovább nem is olyan rég még lárva státuszban leledző lényeinkkel.

Gondolom, senkinek sem kell bemutatnom a Spore-t, így nem is pazarlom a szót visszatekintgetésekre (aki mégsem ismerné, annak ajánlom az oldalunkon megjelent Spore ismertetőt). Vágjunk bele inkább a kiegészítő kifilézésébe, amely elől elég vegyes érzelmekkel álltam fel.
Persze már az alapjátékban lehetőség volt bejárni az űr végtelenjét és különböző küldetéseket teljesíteni a sok idegen faj képviselőinek egy kis diplomáciai előrelépés és pénzmag fejében, azonban ezen kívül nem sok hasznát láthattuk a dolognak. Egészen mostanáig. Vidd el ezt ide, hozd azt vissza, lődd szét ezt, védd meg azt... ismerjük már a receptet. A Spore-ban, bár a változatosságra nem lehetett panasz, azért egy idő után igencsak unalmassá váltak a küldetések az űrfázisban, főleg akkor, amikor már a huszonnyolcadik idegen fajnak kellett harminchatodszorra megvédeni a bolygóját a Groxtól vagy az ökológiai katasztrófától. A Galaktikus Kalandokban viszont végre kiszállhatunk az űrhajóból, lesugározhatunk a felszínre, és igazi, történettel rendelkező küldetéseket hajthatunk végre.

A kiegészítőt felrakva két lehetőségünk van: a "gyorsjáték" vagy a rendes. Gyorsjátékban azonnal a menüből kiválaszthatunk egy küldetést, és már mehetünk is le a bolygóra egy előre elkészített kapitány bőrében, majd a feladatot elvégezve újra a menüben találjuk magunkat. A rendes játék akkor következik, amikor kis civilizációnkkal eljutunk az űrfázisig. Ekkor lehetőségünk van megszerkeszteni saját kapitányunkat. (Persze ha már egyszer végigvittük a játékot, kezdhetünk rögtön az űrfázisban is.) Ha elégedettek vagyunk hősünk és hajójának kinézetével, indulhatunk is kalandozni. Elsőre nem fog semmi különös feltűnni, ugyanaz lesz a feladatunk, mint a rendes űrkorszaki játékban, terjeszkedés, kapcsolatok építése stb. A változást akkor fogjuk észrevenni, ha idegen fajoknál vállalunk küldetéseket. Ekkor ugyanis kaphatunk olyan feladatot, amelyhez le kell szállnunk a bolygóra kapitányi mivoltunkban. A küldetés elején kiválaszthatjuk, kiket viszünk magunkkal a legénységből – ha többszemélyes a küldetés –, állíthatunk még egyet hősünk megjelenésén, majd irány a felszín.
Lesugárzás után TPS nézetből irányítjuk kapitányunkat, pont úgy, mint a Lényfázisban. Először általában beszélni kell valakivel, aki elmondja, mit is kell pontosan tennünk. Nem lesz könnyű elvéteni, ugyanis szövegbuborék van a fejük felett. Az életerőcsíkunk mellé most kapunk egy energiacsíkot is, amelyet a különleges cuccaink használnak, erről kicsit később. Miután megtudtuk, mi a feladat, neki is vághatunk. Az elején teljesen alap küldetéseket bíznak ránk: meg kell védeni valakit, le kell győzni egy ellenséges bandát, meg kell szerezni valami ereklyét, ilyenek. Vannak azért bonyolultabb feladatok is, mint diplomáciával megállítani egy háborút, vagy átverekedni magunkat egy labirintuson. Van, amikor nyers erővel, és van, amikor ésszel kell játszani. A küldetések nehézsége mindig kapitányunk aktuális rangjától függ. Ha elbukunk egy feladatot, nem kell csüggedni, akárhányszor újrapróbálkozhatunk, vagy fel is adhatjuk, ha végképp nem megy. Ha sikeresen elvégeztük a dolgunkat, XP-t kapunk, és szintet is léphetünk. Szintlépéskor mindig választhatunk valamit a sok extra cucc közül, amit majd kapitányunkra aggathatunk: energiakarom, jetpack, páncélzat, lézerpisztoly, erőtér stb. Mindegyik cucc ad valami pluszt a játékhoz, és megkönnyítheti vagy esetenként megnehezítheti a következő küldetésünket, így érdemes meggondolni, mit választ az ember. Ha végeztünk, a cuccot akár rögtön hősünkre is operálhatjuk a lényszerkesztőben, mint bármely kiegészítőt, és természetesen ezeket is tetszés szerint átméretezhetjük, átszínezhetjük és oda tehetjük, ahová szeretnénk.

A Galaktikus kalandok tehát bár nem egy Mass Effect, de azért jól el lehet szórakozni az extráival néhány véresebb Grox csata után, vagy fárasztó terraformálgatások között. A játék dialógusai elég laposak, és a magyar fordítás is sántít néhány helyen, de azért fogyasztható. A küldetések nem éppen nehezek, inkább az irányítás az, ami miatt kicsit frusztráló tud lenni. Ahogy említettem, a Lényfázisban megszokott irányítást kapjuk vissza itt is, annak minden jó és rossz oldalával együtt. A kamerakezelés még mindig rettenetes, a mozgásról már nem is beszélve. A pályákon elég könnyű eltévedni, mert még mindig nem lehet zoomolni a minimapen, és az önfejű kamera inkább szereti a falakat vagy a földet bámulni nagytotálban, mint azt, amerre mi megyünk, ráadásul a speckó képességek is hol működnek, hol nem. Ez főleg a szűk folyosókon és csaták közben keseríti meg az életünket, nem egyszer hagytam ott a fogam emiatt. Minden küldetés szkriptelt, így nincs túl nagy változatosság, ha egyszer végigjátszottunk egyet, nincs miért újrakezdeni, ráadásul egy kicsit műanyag utóízt kölcsönöz a felemás megvalósítás. A grafika még mindig a megszokott, egy jottányival sem lett jobb vagy rosszabb. A helyszínek és karakterek kidolgozása viszont egész ötletes és változatos lett, bár néha kicsit érdekesen vannak összerakva a pályák. A történetek egész fogyaszthatóra sikerültek, elég sok popkultúrás meglepéssel fogunk találkozni a sci-fi filmektől egészen Rómeó és Júliáig. Amit ki kell még emelnem, az a zene. Nagyon frankó számokat sikerült a készítőknek összeválogatni a kiegészítőhöz, amelyek mindig igazodnak a helyszínhez. Dübörgő techno, középkori ballada, esetleg egy kis swing, remek hangulatot teremt a kalandozáshoz.
Ha végigvittünk minden beépített küldetést, akkor sem ér véget a játék, ugyanis a Sporepedia segítségével ezernyi új kalandot lehet letölteni és végigjátszani, akár az űrfázison belül is. Ráadásul a küldetésekben szerzett eredményeinkkel spórapontokat szerezhetünk, és még a ranglistára is felkerülhetünk. Minél gyorsabban és hatékonyabban hajtjuk végre feladatot, annál jobb helyezést lehet elérni. Ha ez még nem lenne elég, a kiegészítőben küldetéstervező is található, amellyel megalkothatjuk saját kalandjainkat, saját történettel, cselekménnyel és fordulatokkal, amelyek feltöltése után ugyancsak spórapontok járnak. Én is találtam néhány igencsak ötletes és/vagy az őrültség határát súroló kalandot, de nem egyszerű. :-) A küldetéstervező elég robusztus szerkezet, szabadon belepakolhatunk bármit, akár általunk készített lényeket, épületeket, miegymást. Felvonásokra osztva adhatunk feladatokat a leendő hősöknek, a tárgyak és lények viselkedését és dialógusait a végletekig testre lehet szabni. Játék után elég szép mennyiségű időt el lehet pepecselni benne.

Mindent összevetve nem lett rossz a Galaktikus Kalandok. Egyrészről ötletes, és hozzádob jó pár órát a játékidőhöz, másrészt az irányítás miatt kissé játszhatatlan, de azért egy idő után megszokható. A sok újdonság sokáig képes lekötni, a zenék nagyon jóra sikerültek és a küldetéstervezővel is el lehet szórakozni egy darabig. Aki szerette a Spore-t, annak csak ajánlani tudom.