A Ninja Gaiden sorozat immáron több mint húszéves múlttal rendelkezik, az első számítógépes játék ilyen címen 1988 végén jelent meg Japánban, NES konzolra. Főhőse értelemszerűen egy nindzsa volt, Ryu Hayabusa, és az elsők között használtak benne átvezető jeleneteket a sztori elmeséléséhez. A sorozat különböző platformokon megjelent, majd a nagy megújulást a 2004-es év jelentette, amikor a Tomonobu Itagaki vezette Team Ninja elkészült a szintén Ninja Gaiden címre keresztelt Xboxos akciójátékkal. A Dead or Alive játékairól is ismert csapat 2007-ben egy kibővített és feljavított, nevében a Sigma szóval kiegészített PS3-as átirattal jelentkezett 2007-ben, majd nekiálltak a folytatásnak.
Ryu története az első rész sztorija után egy évvel folytatódott a 2008-as második epizódban. Az agilis nindzsát szívükbe záró rajongók pedig egy vérben és csonkolásban jócskán bővelkedő akciójátékot kaptak Xbox 360-on. Mindeközben a színfalak mögött kisebb botrányok is zajlottak, pár nappal a megjelenés előtt Itagaki felmondott a Tecmonak, és egyben be is perelte a céget korábbi munkái után járó bónusz fizetések elmaradása miatt, a kiadó elnökét pedig kártérítési perbe fogta munkatársai előtt róla tett valótlan állításokért. Az élet persze a háttérben zajló események mellett nem állt meg, és az eladásokra se volt nagyon hatással: az Xbox 360 verzióból közel 1 millió fogyott a mai napig. És hogy a Sony platformját támogatók se maradjanak ki a jóból, idén őszre elkészült a PlayStation 3 verzió is, amely az első részhez hasonlóan jelentősen felbővítésre került az X360-ashoz képest. (A megjelenést követő első öt hétben közel 300 ezer példányt értékesítettek belőle – a Microsoft konzoljára annak idején ugyanennyi idő alatt 550 ezer darab fogyott a játékból.)
A fantasy filmekben és játékokban látottakhoz hasonló lényeket felvonultató, esetenként külsőségeiben már-már sci-fibe hajló sztori azzal indul, hogy egy CIA ügynököt elrabol a Black Spider nindzsa klán, Ryu pedig a nyomába ered Tokió felhőkarcolói között. Mint megmentése után Soniától főhősünk megtudja, az említett nindzsa csoport egy bizonyos Démon szobor elrablását tervezi, és a főgonosz, Elizébet ezt meg is teszi, így az ő felkutatása és eliminálása lesz az elsődleges célunk az első körben nagyjából 10 órányi játékidőt nyújtó játékban. Az X360-as verzió fejezeteit helyenként kibővítették, leginkább vadonatúj boss ellenfelekkel (mint például a játék során igencsak megizzasztó, váratlanul életre kelő New York-i Szabadság-szobor), de néhány teljesen új pálya is bekerült, amelyekhez három vadonatúj szereplő is tartozik. Ezek egytől egyig a japán videojáték-kultúra szerves részét képező "bögyös macák" kategóriából kerültek ki. (Név szerint Rachel, Ayane és Momiji a szóban forgó trió.) Hozzájuk kapcsolódik a játék talán leghülyébb feature-je, a SIXAXIS mozgásérzékelőjének talán eddigi legértelmetlenebb alkalmazása: a PS3 kontrollerét rázva karakterünk melleit remegtethetjük... Az Xbox 360 változathoz képest kihagyásra kerültek azonban a Test of Valor arénák.
A magával ragadó, a játékost hamar lebilincselő történet keretében mászkálásunkat időről időre ellenségek hadai és cutscene-ek szakítják meg. Az előbbi momentum kezdetben kissé zavaróan alakul, mivel a hozzánk hasonlóan fekete külsejű, ellenséges nindzsák közt bizony Ryu könnyedén elvész szemünk elől, és néha csak a vak kaszabolás marad számunkra, de egy-két fejezetet letudva már javul a helyzet, és megjelennek a színes, ráadásul ocsmányabbnál ocsmányabb ellenfelek. Akiket pedig válogatott brutalitások közepette végezhetünk ki, akár csonkolva is közben őket (vagy azokat, mikor hogy). A csonkolásról pedig néha a Gyalog galopp egyik jelenete is beugrott, történetesen a Fekete lovag esete – ellenfeleink hozzá hasonlóan nem adják fel egy-két levágott végtag esetén a küzdelmet, akár a földön vonszolva magukat hozzánk közelebb folytatják a harcot a végsőkig. (Az "egyezzünk ki döntetlenben" persze itt sem megoldás. :-) )
Fegyverek terén igen szép a felhozatal a Ninja Gaiden Sigma 2-ben. Ryu alap kardja, a Dragon Blade mellé folyamatosan gyűjthetünk újabb és újabb eszközöket, a különböző pengéktől a Wolverine-szerű karmokon át az íjig. Ezeket egy-egy ponton tovább is fejleszthetjük, elsőről akár harmadik szintre előléptetve fegyvereinket. Értelemszerűen a játékstílusunkhoz leginkább passzoló harci eszközt érdemes először felturbózni. Természetesen ahogy egy jó akciójátékhoz illik, a harcrendszer itt is kombókra épül, igen látványos mozdulatokkal és kivégzésekkel együtt. Fegyvereinket varázslatok – ún. ninpók – egészítik ki, melyekkel például tűzesővel áraszthatjuk el támadóinkat.
A játék alapvetően lineáris, de a hack and slash stílus amúgy se arról szól, hogy bonyolult labirintusokat járjunk be. Ha esetleg mégis elakadnánk, az R2 gomb megnyomásával a program jelzi nekünk a helyes irányt. Nem kell számítanunk túlzottan bonyolult rejtvényekre se, a fő hangsúly a kaszaboláson és a bossokon van, a sztoriba ágyazva viszont mindez remekül összeáll egy fantasztikus egésszé. Az emlékezetességről pedig olyan momentumok gondoskodnak, mint egy-egy kiemelkedő főellenfél (például a vérfarkas az arénájában vagy a már említett Szabadság-szobor) legyőzése, vagy a zseniális vonatos pálya.
A PS3-ra átdolgozott verzió HD felbontást kapott, jelentősen javítva ezzel a játék külső megjelenését, új, részletesebb textúrákkal. Viszont a stabil framerate megőrzése érdekében az egyszerre érkező ellenfelek számán is csökkentettek kicsit a fejlesztők. Mindemellett kevesebb vér került a játékba, helyette leginkább lila füst száll fel ellenfeleinkből, és a levágott testrészek se maradnak szanaszéjjel a pályákon. Negatívumként említhető a játék kamerakezelése, amivel főleg a keskeny folyosókon haladva gyűlhet meg a bajunk. Persze a jobb analóg karral folyamatos korrekciót végezhetünk, de néha ez macerás tud lenni.
Online multiplayer lehetőség is bekerült a Ninja Gaiden Sigma 2-be, és bár valamelyest megtoldja a játékidőt, erről kicsit felemás vélemény alakult ki bennem. Egyrészt ezt a kooperatív módot egyedül is játszogathatjuk, ekkor egy MI vezérelte második karakter segít az egyes arénaszerű pályarészeken egymás után ránk támadó szörnyek legyőzésében. De mindez neten keresztül egy másik hús-vér játékossal közösen is játszható, a cél pedig ilyenkor a minél nagyobb pontszám elérése karakterünkkel. Nagy problémája ennek a módnak, hogy igencsak be tud szaggatni online játék során az egész, úgy tűnik, a netes kódon lett volna még mit optimalizálniuk a fejlesztőknek. Ennek fényében pedig különösen nagy hiányosságnak éreztem, hogy kimaradt a lokális kétszemélyes lehetőség. A co-op rész küzdelmeit lehetőségünk van játék után elmenteni, és később visszajátszani a videókat, vagy akár megmutatni azokat barátainknak.
A PS3-ra felturbózott Ninja Gaiden Sigma 2 egy igen élvezetes akciójáték lett, amelyet a különböző összegyűjthető tárgyak és a remek harcrendszernek köszönhető izgalmas küzdelmek miatt akár többszöri végigjátszásra is érdemes lehet elővenni. A feljavított grafika, az új karakterek és új pályák miatt a játékot Xbox 360-on végigjátszóknak pedig fájhat a fejük, hogy miből maradtak ki – vagy elgondolkodhatnak, hogy áttérnek inkább a Sony platformjára. :-)
