Jak és Daxter neve bizonyára nem cseng ismeretlenül a konzolos platformjátékok kedvelői között. A Naughty Dog csapat által megalkotott hősök most visszatértek, igaz, az eredeti fejlesztőcsapat épp elfoglalt volt, hiszen ők Nathan Drake új kalandjait (Uncharted 2: Among Thieves) egyengették a Sony legújabb konzoljára. A Daxterért és God of War: Chains of Olympusért dicshimnuszt kapott Ready at Dawn sem ért rá, ők egy új engine-en és egy még be nem jelentett játékon dolgoznak, így megint új fejlesztőt kellett előrángatni a kalapból a páros megalkotására. Hogy az Impact Gamesnek sikerült-e felérni az elődökhöz? A cikk végére kiderül.
A kaland kezdetén hőseink új Eco források után kutatnak, mert a világukban energiaforrásként szolgáló nyersanyag komoly fogyásnak indult. Csapatukat kiegészíti Keira, egy Eco Sage, így a Hellcat névre hallgató repülő fedélzetén hárman haladnak a világ veszélyesebb része felé. Dolgukat hamarosan kalózok és politikai intrikák is nehezítik, mintha a környék nem lenne elég veszélyes alapban is.
Hamar találkozhatunk a rész igazi újdonságával, a légi harccal, mely a játék közel felét teszi ki, a maradék a már megszokott platformjáték. Összességében mindkét rész jól irányítható, de a kamera követése nem az igazi, így néha távolabbi ellenfeleket nehezebb eltalálni a platform részben. Hasonló problémával nem találkoztam a repülős részeknél.
Folyamatosan szerezhetünk új képességeket a megszerzett Eco elköltésével, illetve a pénzből a repülőt szerelhetjük fel egyre jobban. A különféle színű Ecoból más-más támadásfajta fejleszthető, az ereje mellett különleges, új képességeket adva neki, mint például a forgó ütés képes az ellenséges lövedékeket is visszaütni.
Aki ismerős a sorozattal, találkozott már Dark Jakkel – ő ugyanaz a Jak, csak épp a sötét Eco miatt teljesen más képességekkel rendelkezik. Ebben a részben érdekes módon ez kimarad, viszont megjelenik Dark Daxter, aki leginkább Tazra, a tasmán ördögre hasonlít ebben a formájában. Csak pár helyen kerül elő az óriás mókus, és sajnos nem is jelent igazi változatosságot.
A történet nem tartogat igazi meglepetéseket, de nem is nagyon fullad unalomba, mindenesetre egyértelműen nem a legerősebb pontja a játéknak azért. Nagyon zavaró, hogy néha minden magyarázat nélkül küldenek el bennünket egy-egy feladatra és utólag is csak valami kurta magyarázatot kapunk, mintha Jak nem is a főhőse, inkább mellékszereplője lenne a történetnek.
A pályák felépítése is sokszor hagy kívánni valót maga után, a repülős részek a legtöbbször feleslegesen elnyújtottak lettek, menj, lődd ki a propellereket az ellenséges gépen, most menj és semmisítsd meg a hajtóművet is, aztán jöhetnek az ágyúállások is rajta. A platform résznél is sokszor fordul elő, hogy pontosan ugyanazon az úton kell visszajönnünk, mint odamentünk, sőt néha pár megjelenő új ellenfél mellett semmi változás sem történik.
Összességében nem lett egy rossz játék a Jak & Daxter: The Lost Frontier, de az eseményeket sokszor túlságosan is elnyújtják, így azok monotonitásba, unalomba fulladnak. Aki egy izgalmas platformjátékot akar játszani és már végzett a Daxterrel annak még mindig kellemes órákat jelenthet a program.
