A digitális fényképezőgépek egyre szélesedő piacán a gyártók újabb és újabb ötletekkel próbálnak kitűnni a sokaságból. A sikeres megoldásokat leginkább onnan lehet felismerni, hogy igen hamar a többiek is elkezdik másolni, a kevésbé jó újítások pedig egyszerűen eltűnnek előbb-utóbb a gépekből. A Samsung tavaly év végén megjelent modellje a kijelzők terén hozott újat a kompakt gépekbe.
A Samsung ST550 3,5 collos (8,9 cm) LCD érintőképernyője szinte a teljes hátoldalt betölti, azonban nem ez a forradalmi újdonság, hanem hogy az elején, az objektív mellett egy második kis képernyő is helyet kapott. Ez utóbbi 1,5" képátlójú (3,8 centiméter), és elsődlegesen arra jó, hogy saját magunkról is könnyen készíthessünk fotót. De mint később látni fogjuk, további praktikus funkciói is vannak a kis LCD-nek. (Más gyártók korábban úgy oldották meg a saját magunk fotózásának elősegítését, hogy a gép hátoldalára kihajtható és elforgatható kijelző került.)
Egy kompakt gépről van amúgy szó, amely lapos és kisméretű, így zsebre vágva mindig nálunk lehet. Designja egyszerű és elegáns, hátul matt, elöl fényes műanyag borítása van. 12,2 megapixeles érzékelőt építettek bele, amelyre egy 4,6-szoros zoomátfogású (kisfilmes méretre átszámítva 27-142,2 mm-es), optikai képstabilizátorral rendelkező Schneider Kreuznach objektív vetíti a képet. A gép minimális (57 MB) beépített memóriájába pár fotót tudunk akkor is rögzíteni, ha elfelejtettünk volna memóriakártyát magunkkal hozni. Használatba vétele során kicsit furcsállottam, hogy a kategóriában megszokott SD kártya helyett microSD-re volt szükség hozzá, de szerencsére a mobiltelefonból át tudtam rakni egyet a teszt idejére. Bizonyára már nem fért volna bele az optika, elektronika és akku mellé egy SD méretű kártya a házba.
Az ST550 kézbe vétele kezdetben kisebb nehézséget okozott számomra, mivel a megszokott kéztartással hüvelykujjam a hátlap jobb oldalánál óhatatlanul is rá-rácsúszott a kijelzőre. Az viszont így rögtön gombnyomást érzékelt, kéretlenül is előhozva egy-egy menüpontot. Ha azonban alul-felül fogjuk meg ujjainkkal a gépet, ez elkerülhető. (Az érintőképernyős vezérlés amúgy is inkább nehézséget okozott nekem a teszt alatt, hiszen nincsenek kitapintható, vakon is megnyomható gombok a készüléken, mindenképpen az LCD-re kell nézni egy-egy funkcióhoz, így ez is megszokást igényel.) Érdekesség még, hogy egy döntésérzékelőnek köszönhetően különböző csuklómozdulatokkal is irányíthatunk egy-egy funkciót, például a fotók visszanézésekor a gép balra és jobbra döntésével léptethetünk a képek között. (Igaz, jóval gyorsabban elérhetjük a kívánt váltást a kijelző nyomkodásával, de akkor is jópofa a döntögetős megoldás.)
A már említett elülső kis kijelző amellett, hogy saját magunkat nézhetjük rajta, és így készíthetünk magunkról fotókat, abban is segítségünkre lehet, hogy a kameránk elé kerülő kisgyerekeket ne valami rosszul sikerült arckifejezéssel örökítsük meg. Egy vigyorgó, animált bohócot kapcsolhatunk be rajta, amely az exponáló gomb félig megnyomásakor jelenik meg az objektív mellett, így próbálva mosolyt előcsalni a kicsikből. De egy kis mosolygó fejet is bekapcsolhatunk, ekkor a fotózott társaság is egyértelműen látja, mikor készül róluk a csoportkép. A kis LCD amúgy szintén érintőképernyős, megfelelő beállítás után ujjunkkal megbökve aktiválhatjuk.
Fotózáskor rengeteg automata funkció segíti a minél tökéletesebb kép készítését. Ilyen például az arcfelismerés és -követés: személyeket regisztrálva az arcuk megjelenésének észlelésekor automatikusan arra próbál élesíteni a gép. De a fókuszálást aktiválhatjuk például a kijelzőre bökéssel is. Ebben a gépben is megtalálható a mosolyra aktivizálódó önkioldó: ha arcot érzékel a képen a gép, és az alany elmosolyodik, kb. 1 másodperccel később már kép is készül róla. Érzékenység terén az automata mód 80-400 közötti ISO értékeket állít, manuálisan azonban akár 3200-ig is felmehetünk. Ez azonban a képminőség jelentős romlásával jár, 400 és 800-as érzékenységtől már erőteljes zajjal kell számolnunk. Gyengébb fényviszonyok között jól jöhet az optikai képstabilizáló is, amely elég jól teszi a dolgát, és csökkenti a bemozdulást. Végül nem maradt ki a video funkció sem, 1280*720 felbontásban filmezhetünk, mono hanggal.
Jópofa és praktikus megoldás, hogy ha a fényképezőgépet a mellékelt (saját csatlakozójú) USB kábelt a számítógépre kötjük, automatikusan elindul egy alapfunkciós képfeldolgozó program (az IntelliStudio), amely amellett, hogy a fotók átmásolására használható, kisebb retusálási műveletekre is képes. Sőt, videovágási funkciók is kerültek bele. Persze ha ez zavar, a menüben kikapcsolhatjuk, és akkor simán csak USB-s adattárolóként látjuk a gépet. Mindenesetre ezzel a megoldással teljesen jól elkerülték a meghajtó CD-ről történő szoftvertelepítést a tervezők.
A Samsung ST550 az első olyan kompakt digitalis gép, amely második kijelzővel várja felhasználóit. Az ötlet igazán remek, főleg, hogy többféle célra is használható az elülső kis LCD. Funkcióit tekintve egy általános amatőr célú kis fényképezőgéphez volt dolgunk, amely arra jó, hogy bárhol és bármikor zsebünkből előrántva tudjunk fotózni vele. Erre pedig alapvetően jól használhatónak bizonyult, profi funkciókat viszont ne nagyon várjunk tőle. A cikk megjelenésekor 75 ezer forint körüli áron kapható a boltokban.
Sajnos a fényképezőgép ittjártakor az időjárás nem túlzottan kedvezett a tesztképek készítésének, igyekeztem azért pár elfogadhatóbbat összeválogatni, ezek kapcsolódó galériánkban láthatók. A képek eredeti méretükben kerültek fel, egyetlen változtatás az álló képek elforgatásánál történt (veszteségmentes JPEG forgatással megoldva). Az itt jobb oldalon is látható kép a különböző ISO beállítások mellett megjelenő zajt illetve a képstabilizátor hasznosságát mutatja, 100%-os képkivágásokkal az eredeti 4000*3000-es képekből. A képek automata módban készültek.