A néhány éve teret hódító casual, azaz kicsi, könnyed és szórakoztató játékok igen nagy népszerűségre tettek szert, főleg az idősebb és a keveset játszó emberek körében. Egyszerű, de nagyszerű kis játékok ezek, amelyekbe könnyű beletanulni, így szinte bárki megtalálhatja a számítását köztük. Ezen a fronton erősít a 2004-ben Budapesten alakult Nemesys Team Studio játéka, a Fortix is. A régi bekerítős játékok (Qix, Xonix) ötletén alapszik, de bedob egy-két érdekes csavart.
Valószínűleg már mindenki találkozott ilyen Qix jellegű játékkal, de aki nem, annak egy kis infó. Kapunk egy nagy, téglalap alakú képet, aminek alapból a szélein tudunk mozogni a kurzorral. A cél, hogy területeket kerítsük be a képből. A kép széléről elindulva befelé vonalat húzunk, és ha megint a kép széléhez vagy már megszerzett területhez érünk, akkor az újonnan bekerített rész a miénk lesz. Általában van valamiféle nehezítés is, pattogó labdák vagy hasonlók, amik ha hozzáérnek a vonalunkhoz bekerítés közben, akkor elveszik egy életünk és kezdhetjük elölről a bekerítést. Akinek ez így nem lenne világos, nézze meg az alábbi videón a C64-es verzió játékmenetét.
A Fortix egy középkori környezetbe ültetett Qix-klón, ahol a célunk a vár(ak) megszerzése. Van némi alapsztori is, miszerint egy gonosz erő megszállta a birodalmat és rajtunk áll, hogy felszabadítsuk. A játékmenet alapja a régi. Kapunk egy térképet, aminek kezdéskor a szélén mászkálhatunk katonánkkal. A cél pedig a várak bekerítése. Ez azonban nem lesz egyszerű feladat, ugyanis a játék folyamán egyre több akadállyal és ellenféllel kell majd megküzdenünk a győzelemért. Kezdetben sárkányok repkednek a pályán, amelyek ha hozzáérnek a vonalunkhoz bekerítés közben, elveszik egy életünk. A pályákon található lövegtornyok pedig lőnek ránk, amint elindultunk az alapvonalról, és ha eltalálják a vonalunkat, végünk. Később már az alapvonalon sem leszünk biztonságban, denevérek fognak minket üldözni, amiket szintén úgy lehet likvidálni, ha bekerítjük őket. Később célkövető sárkányok és egyéb rondaságok fognak az életünkre törni, és kőfalak is nehezítik dolgunkat.
Persze azért segítséget is kapunk felvehető powerupok formájában, melyeket szintén bekerítéssel aktiválhatunk. Egy katapult kapcsolójának megszerzésével lerombolhatunk egy tornyot a pályán. De létezik sérthetetlenség, gyorsaság és fagyasztás powerup is például. Gyorsaságra szükségünk is lesz, ugyanis maga a pálya is ellenünk dolgozik, pontosabban a domborzat és a talaj. Az ingoványban és a hegyvidéki részeken nagyon lelassulunk, így könnyű prédát jelentünk ellenfeleinknek, a kőfalakon pedig nem tudunk átmenni, meg kell kerüljük őket, ami későbbi pályákon már igen durva labirintusokat jelent. A játék egyébként időre megy, így ha nem sietünk, kezdhetjük elölről az egészet. Kihívásban nem lesz hiány, az biztos.
A játék grafikája nem rossz, de igazából semmi különös, és lehetett volna még csiszolni rajta. Ugyanez a helyzet a zenével és a hangokkal is. De ennél a kategóriánál amúgy is inkább a játékmenet a mérvadó (bár például a PopCap igencsak oda szokott figyelni a kellemes külsőre is). A játékmenet pedig annak ellenére, hogy a második felére az újítások elmúlásával kissé ellaposodik, egész jóra sikerült: aki szeretni ezt a műfajt, jól fog szórakozni a 22 pályán. Igazándiból semmi kirívóan rosszat vagy jót nem tudok elmondani a Fortixról, olyan teljesen középkategória. Egy régi ötlet újragondolása egy más környezetbe átültetve. Egy darabig elszórakoztat, de hatalmas innovációra vagy művészi bravúrra senki ne számítson. (És ahogy a jobb casual játékoknál tapasztalható, igen addiktív tud lenni: lazán elindítja az ember, hogy 10-15 percet játsszon, aztán háromnegyed óra múlva veszi észre, hogy még mindig ezzel szórakozik... :-) - Dino)
A Fortix egy teljesen hazai fejlesztésű játék, így aki szeretné támogatni a magyar fejlesztőket, szerezzen be egy példányt. A játék megjelent PSP-re és PC-re is, az utóbbi változatot Steamen lehet kapni, igen alacsony áron (a cikk megjelenésekor 4,49 euróért, azaz kb. 1250 forintért). Jó szórakozást hozzá!