A Warcraft 3 jó dolog. A DotA is jó dolog. Következésképpen a Heroes of Newerth is jó dolog. A Warcraft 3 egyszerű pályájából kinövő DotA, azaz Defense of the Ancients hatalmas népszerűségnek örvend még azok körében is, akik a Warcraft 3 egyéb játékmódjaival soha életükben nem kerültek szorosabb kapcsolatban annál, minthogy elsiklottak felettük a menüben. Azonban a Heroes of Newerth még nekik is kedvez; még a főmenü hangjai is roppant hasonlók a Warcraft 3-hoz, maga a játék pedig a DotA feltupírozott klónjának is tekinthető. Illetve mit tekinthető. Az is.

A készítő S2 Games, akik eddig a Savage sorozattal tették le névjegyüket, nem az első csapat, aki annyi fantáziát látott a DotA-ban, hogy azt másolva komplett játékot is ráépített tokkal-vonóval. A tavaly megjelent Demigod le sem tagadhatta, hogy honnan merített (nem mintha a fejlesztő Gas Powered Games ezt különösebben titkolta volna), és hozzá hasonlóan a League of Legends is egyértelmű, mely játékból merített jó mélyen ihletet.
A Defense of the Ancients és így a Heroes of Newerth alapjai rém egyszerűek: végy egy nagyjából szimmetrikusan elrendezett, kétfelé osztott pályát, amin harcolnak a jók és a rosszak (és persze a csúfak), akiknek célja az ellenfél központi épületének elpusztítása. Ezt általában három irányból közelíthetik meg, amin egyaránt megtalálhatóak a saját védelmi épületeik, és a másik oldal territóriumán meg persze ezek ellenpárjai, néhol elszórt NPC-k és boltok. S persze a 2. Ukrán Fronthoz hasonló nagyságrendben rohamozó gyalogok mindkét oldalon, akik a bázison termelődnek, és rendeltetésük szerint ők képezik a lekaszabolandó, tapasztalati pont gyűjtésre alkalmas barikákat. Akik azonban a védelmi tornyokhoz hasonlóan a játék első felében még komoly veszélyt jelenthetnek ránk nézve. S hogy kik vagyunk mi? Hát hősök. Nem a szó klasszikus értelmében, a hős lét komplett kelléktárával, pallossal, lóval, királylánnyal és bájvigyorral felvértezve, hanem bárminemű létformák. Például mocsári szörnyek. Vagy lápiak, de igen gyakoriak a békakirályok is, náluk talán csak a démonok és a törpék szerepelnek nagyobb mennyiségben. A zombikról nem is beszélve. Hőseink mindegyike eltérő tulajdonságokkal és képességekkel rendelkezik, amelyeket bizonyos határok között kedvünkre fejlesztgethetünk a szintlépések alkalmával.
Kasztok szempontjából alapvetően léteznek harcosok, varázslók, illetve valamilyen távolsági fegyverrel operálók és passz. Mindez rém egyszerűen hangzik, de nem az, hiszen mindegyik kaszt számos alkasztra bomlik: mindez a játékban direkt nem jelenik meg, de aligha lehet egy kalap alá venni a közelharcra való hősökön belül mondjuk egy láthatatlanná váló orgyilkost és egy tankszerű kődémont. Valójában, bár hasonlóságok természetesen fennállnak köztük, minden egyes hérosz más-más taktikát kíván meg, s lévén több tucatnyi áll rendelkezésre, eltart egy ideig, mire kitanuljuk a másik fél legyilkolásának csínját-bínját. És persze a megfelelő tárgyak alkalmazását is, melyek három különböző boltban kaphatók, és amelyek közül a legtöbbet számos másik kombinálásával lehet összerakni. Ezek között léteznek olyanok, amelyek valamely kepeségünket dobják meg (erő, intelligencia, gyorsaság), melyek közül mindegyik hős rendelkezik egy dominánssal, illetve bónusz sebzést, regenerációt biztosítanak – és még kistrilló más hatásuk lehet.

A Heroes of Newerth játékmenete tehát maximálisan igazodik a DotA-ban látottakhoz, amelyhez a térképek is hasonulnak – az azonban már egy másik kérdés, hogy a királyi többes alkalmazása ez esetben némileg barokkos túlzás, hiszen gyakorlatilag a meccsek 90%-a ugyanazon az egy pályán zajlik. Ezen kívül még választhatunk további kettő-három közül, de a felemlegetett számadat fényében kitalálható, hogy ezekkel vajmi kevésszer futhatunk össze. A játék azonban csupán pár napja lépett ki a béta állapotból és esett túl a bűvös 1.0-s verzión, így bizonyára a későbbiekben még számos térkép fog érkezni hozzá. Erre már csupán azért is lesz szükség, mert a legfőbb térképet alapvetően ötfős csapatok összecsapására tervezték, így ahol tíz játékos jól érzi magát, és még nyolc is remekül elvan, ott kisebb számoknál már lényegesen csorbulhat az élvezeti érték. Ez utóbbit maguk a játékostársak is bőszen megnyirbálják, lévén bár szinte minden játszma nevében szerepel szép nagy betűkkel a "NOOB", ezt aligha lehet készpénznek venni, és sokszor csapattársaink kulturáltnak aligha minősülő hangnemben adják a valóban kezdő tudtára, hogy bénázik. És mi szebb is lehetne annál, mint mikor a valóban nem túlzottan az adott karakterhez a leghasznosabb tárgyak birtokában hangosan vihorásznak rajtunk, miszerint nézzétek már, micsoda béna tárgyai vannak; anélkül persze, hogy rámutatnának arra, hogy mit is kéne vásárolnunk inkább. Ezen azonban idővel mindenki túlesik, amint eltöltött némi időt a játékkal, és a megnyert meccsek függvényében kap pontokat mindenki, illetve a program számon tartja az ölés/halálozás számait és arányait is. Ez azonban újfent sok bosszúságot okozhat, hiszen jellegéből adódóan a HoN csapatra építkezik és nem a magányos hősök játéka. Azonban még a legprofibb játékos is könnyen elbukik, ha a csapatában valóban kezdők, avagy egyszerűen csak tökkelütöttek találhatóak, akik gyakori elhalálozásukkal nem csupán az ellenfél hőseit erősítik tapasztalati pontban és pénzben egyaránt, hanem a saját csapatot is gyöngítik. Aztán jön a Game Over, és még tiszta szerencse, hogy a reménytelennek tűnő meccseket közös szavazással akár fel is adhatjuk, megspórolván a hátralévő időt.
Grafika terén a Heroes of Newerth igyekszik a lehető legjobban visszaadni a Warcraft 3-as életérzést, ergo szépnek nem szép, de rondának sem mondaná az ember, hiszen, annyira... megszokottnak tűnik. A hangok szintén, de még a kezelőfelület is kézre áll.

A megszokott módon fröccsen a vér, hullik az ellen, a gyorsbillentyűk gyorsan kézre állnak, és az egész annyira, de annyira ismerős, nem is értem miért. Talán azért, mert a Heroes of Newerth nem egyszerűen ihletet merített a DotA-ból, hanem szinte egy az egyben lemásolta azt. Ennek ellenére, vagy éppen ezért szigorúan a játékélményt nézve a Heroes of Newerth egy kitűnő program, ami őséhez hasonlóan rendkívül addiktívvá tud válni. Aki kicsengeti érte a 30 dolláros árat (a hivatalos weboldalon lehet accountot regisztrálni), biztos lehet benne, a szabadideje jelentékeny részének lőttek. Mondjuk tűzorkánnal avagy pallossal.