A két évvel ezelőtt megjelent echochrome a maga grafikai egyszerűségében is egy zseniális logikai játék volt a PSP-n. Aki nem emlékezne: vektorgrafikus, térbeli pályákon kellett egy nagyjából pálcikaember külsejű karaktert végigterelni, optikai csalódásokat kihasználva (például ha egy lyuk takarásba került, akkor az "nem volt ott", és simán átsétált rajta a figura). Az év elején megérkezett a következő echo játék, amelyben ezúttal az idővel trükköznek a fejlesztők.
A szintén minimalista designt képviselő echoshift első ránézésre hasonló struktúrájú pályákat tartalmaz, mint az echochrome, azonban itt mindössze két dimenzióban zajlanak az események. Feladatunk, hogy az igen rövid időlimiten – jellemzően 30 másodperc – belül kezdőponttól a célba (egy-egy ajtó jelzi ezeket) juttassuk a kis fehér figurát. Azonban van, ahol hiányzik az átjutáshoz szükséges út, és csak egy gomb lenyomásával aktiválhatjuk. Vagy van, ahol egy fal állja utunkat, és egy vagy akár több gomb megnyomásával tüntethetjük el. Igen ám, csakhogy ha a gombokhoz megyünk, akkor nem biztos, hogy marad még elég időnk arra, hogy utána például felmenjünk a megnyíló hídhoz... Az időkeret lejártával azonban minden visszatekerődik, és egy újabb emberke lép ki az ajtón – miközben az előző figura árnyként vonul végig a korábban irányításunkkal bejárt útvonalon. Így ha a második emberrel már rögtön a hiányzó útszakasz elé megyünk, a híd előkerülésekor azonnal át is mehetünk rajta. Így aztán igen alapos átgondolásokat igényelhet egy-egy pálya teljesítése, hiszen előre kell abban gondolkodnunk, hogy adott időben hol lesz a következő vagy akár több karakterrel későbbi szereplőnk, és ennek megfelelően időzíteni egy-egy gombnyomást. A pálya teljesítéséhez legfeljebb kilenc karaktert használhatunk fel, de ahhoz, hogy a soron következő pályákat unlockoljuk, illetve hogy minél több csillagot összegyűjtsünk, minél kevesebb felhasználásával kell befejezni. Ha mindez így leírva nem lenne teljesen érthető, érdemes megnézni az alábbi videót, abból várhatóan mindenre fény derül.
Közel 60 pálya vár ránk az echoshiftben, amelyek mindegyikét háromféle módban lehet végigvinni. Az alap a fent leírt feladatot jelenti, azaz eljutni a célba. Nehezítést jelent a következő fokozat, amelyben útközben fel kell venni az ajtó kulcsát is, így több tervezést igényel a pálya. Végül az Illusion módban három másodpercet "lecsalhatunk" az órából, azaz úgy mozoghatunk aktuális figuránkkal a pályán, hogy közben nem megy az idő. Ezzel új rekordokat érhetünk el.
Az echochrome teljesen fekete-fehér színvilágával szemben ezúttal színesítettek kicsit a játékon a fejlesztők. Gondolkodásunkat pedig kellemes háttérzene kíséri.
Az echoshift egy igen jól sikerült logikai játék lett, amely folyamatosan nehezedő pályáival remek kihívást nyújt a játékosnak, a háromféle játékmóddal pedig a feladatok újrajátszhatósága is biztosított. Az akció helyett a gondolkodást előnyben részesítők számára mindenképpen jó választás lehet a PSP-re megjelent játék.