Command Ops - Battles from the Bulge

Amikor kinőttem a Panzer Generalból és már komolytalannak tűnt az addig kellemes órákat nyújtó stratégiai játék, viszonylag hamar rátaláltam az Operational Art of Warra, melynek harmadik része jelen cikkünk alanyához hasonlóan szintén a Matrix Games kiadásában jelent meg. Ebben a játékban már nem Tigris tankokból állt egy egész hadosztály, mint a Panzer Generalban, hanem valósághű felszereléssel rendelkeztek a megfelelő méretű egységek. Volt azonban egy hihetetlen hátránya, ami miatt hamarosan magam mögött hagytam: egy közepes csatában már iszonyú sok egységet kellett irányítgatni. És bár idő volt rá – hisz körökre osztott játék volt –, a sok kis egység pakolgatása között elveszett a lényeg: a stratégiai gondolat.

Úgy hagytam el a The Operational Art of Wart, hogy ha ebben a játékban elég volna csak a magasabb egységeknek parancsot adni, akkor ez volna a legeslegjobb stratégiai játék. Aztán kijött belőle még két rész, de az alapkoncepció nem változott. Közben azonban a világ túlfelén – Ausztráliában – két megszállott játékos-programozó elkészítette az Airborne Assault sorozatot, mely a TOAW minden előnyét megtartotta, azonban messze túlmutatott rajta. Ezzel alkotva meg a legjobb stratégiai játékot. Az egyetlen probléma csak a névvel szerzett korlát volt: elvben csak ejtőernyősök harcoltak benne. Ezt a megkötést dobták le végül a Panther Gameses fiúk, és Command Ops néven új sorozatba kezdtek.

Az átmenetet ügyesen oldották meg, hisz témájuk most az ardenneki csata lett, ahol ugyan harcoltak ejtőernyősök (nem is akárkik), azonban – bár hősiességüket nem tagadhatjuk – a főszerepet a páncélgránátos egységek kapták. Amit viszont meghagytak a korábbi részekből, az a lényeg: leírhatatlanul jó mesterséges intelligencia, megállítható valós idejű játékmenet, a folyamatos játéktér (térkép), az egységek térkitöltése és a bármilyen szinten kiadható parancsok. Ez utóbbi az, ami még mindig megdöbbent, mert bár a XXI. században járunk, ilyet még azóta se nagyon készített senki más: nem kell a századoknak egyenként kiadnunk a parancsokat: elég az ezrednek (vagy akár a hadosztálynak), és mesterséges intelligenciával ellátott ezredeseink és tábornokaink megszervezik maguk a parancsvégrehajtását.

Természetesen amennyiben úgy tartja kedvünk, mi magunk is leszólhatunk és beleavatkozhatunk egy század vagy egy aknavető üteg életébe. Sőt, egy csomó esetben bele is kell: de leginkább úgy, hogy az eredeti hierarchiát (order of battle) megváltoztatva, nekünk tetsző harccsoportokat hozunk létre, és nekik parancsot adva szervezhetünk támadást vagy védelmet. A harccsoportok létrehozása már korában is benne volt a játékban, de most továbbfejlesztették ezt a részt a Panther Gameses öregfiúk: egyrészt a térképen is beállíthatjuk, hogy amikor kiválasztunk egy egységet, akkor a felettesre mutató vonal kit mutasson: az eredeti parancsnokot, vagy azt, akihez mi rendeltük. Ugyanígy a hierarchiát fában megmutató oldalsó infódobozban is láthatjuk az általunk létrehozott harccsoportokat (is). Ezen kívül a korábbi hasonló játékokban nehézkes volt egy-egy egység visszaadása az eredeti parancsnoksága alá. Erre készült most egy új re-attach gomb, mellyel könnyedén visszavezényelhetjük az átszervezett egységet, ha már nincs rá szükség.

Míg a hasonló jellegű – kemény-vonalas stratégia – játékokban megszokottabb a hatszög alapú térkép, addig ebben a játékban mindig is fontos volt a folyamatos térkép (azaz nincs sehogy se felosztva), csakhogy ezt nem a legszerencsésebben oldották meg. Ránézésre semmi hiba sincs a térképen: nagyon informatív és lényegre törő. Azonban csata közben engem mindig is nagyon zavart, hogy nehézkes leolvasni a domborzatot. A képeken is látszik, hogy van szintfestés, de valahogy ez sosem volt olyan jól értelmezhető, mint például az ArmA térképei. Ezt egyre több tool beiktatásával igyekeznek kiküszöbölni, ami dicséretes, de jobb volna egy olyan térkép, ami magáért beszél. Szintén új segítség a fenyegetettség-mérő. Ha ezzel kijelöljük egy egységünket, különböző árnyalatú piros vonalakkal jelöli azokat az ellenséges egységeket, amelyek fenyegetést jelentenek: a legélénkebb piros a legveszélyesebb.

Az első Command Ops rész – a Battles from the Bulge – 27 történelmi és kitalált ardenneki küldetéssel kerül a játékosokhoz, melyek mindegyike játszható német és amerikai oldalról is. Érdekes ugyanazt a csatát mindkét szemmel lejátszani és koppanni, hogy az MI néha mennyivel ügyesebb. De a küldetések végigjátszása – ami jó pár hetet igénybe vehet – sem jelenti a játék végét, hiszen térkép-, csapat- és küldetésszerkesztőt is kapunk a játékhoz. És ami a legdöbbenetesebb, az a dokumentáció! Az még hagyján, hogy egy nagyon részletes, 213 oldalas kézikönyvet kapunk (plusz a szerkesztőkhöz külön), de több mint egyórányi oktatóvideót nézhetünk meg a játék alapjaitól a bonyolultabb dolgokig. A videókat a főprogramozó kommentálja végig, így nyugodtan csodálkozhatunk (vagy nevethetünk) a hihetetlen ausztrál akcentuson.

Tudom, hogy a screenshotokat elnézve, nem kap senki kedvet egy ilyen játékhoz – ezt meg is értem. De mint veterán wargamer állíthatom, hogy a Panther Games összes játéka, így a Command Ops is - nagyon odacsap. Játszva hihetetlenül elvarázsol a Battles from the Bulge, hiszen egységeink életre kelnek, parancsokat osztogatnak, támadnak, visszavonulnak vagy védekeznek. Hidakat robbantanak vagy építenek újjá, utánpótlásért könyörögnek és tüzérségi csapást rendelnek el. És mindez a kezünk alatt történik. Megelevenedik a történelem a képernyőnkön, most épp az Ardennek fehér poklában.